1. fejezet

Amikor az életem fordulatot vesz

Augusztus 20.-át írunk. Éppen sminkeltem magam amikor anyám megjelent az ajtóban. Szomorúnak nézett ki és beszélni akart velem.

- Igen anya, mit szeretnél?

- Pakolj össze, mert Magyarországra megyünk.

- Mi? Miért?

- Mert nagyapád daganatos és ápolni kell.

- Ott van nagyi, ő is ápolhatja.

- De nagyinak is kell dolgoznia, úgy hogy pakolj.

 - Mikor megyünk?

- Augusztus 23.

- De hisz az három nap múlva lesz.

- Tudom.

- Olyan szar életem van, pont amikor már a kapcsolatom szorosabb Mattel te mindent elrontasz.

S ki rohantam a házból át Mattékhez. Bekopogtam és Matt anyja nyitott ajtót.

- Jó napot! Matt itthon van? – kérdeztem angolul.

- Igen, fáradj beljebb. Matt vendéged van – kiabált fel.

- Megyek. - s lerohant a lépcsőn, nézte, hogy kijött és majdnem orra esett. Ez egy kicsit vicces volt, szóval valamivel jobban éreztem magam.

- Szia! Hogy-hogy itt vagy? – kérdezte meglepődötten, mert csak egy óra múlva lett volna megbeszélve a randink.

- Leköltözünk Magyarországra.

- Micsoda?!

- Hát igen… ezt akartam elmondani és hogy jobb lenne ha most szakítanánk nem hinném, hogy egy távkapcsolat jó lenne nekünk.

Eközben lejött David, aki egy évvel idősebb Matthewnál.

- Szia! – mondtam.

- Hello! – és el is húzott, hogy ne zavarjon.

- De én szeretlek Janie.

- Én is, de szakítanunk kell. Sajnálom.

- De miért nem lehet távkapcsolatunk? Én nem bírnám ki nélküled.

- Én se, de nem tehetek mást. De ha akarod megpróbálhatjuk.  

- Igen szeretném. És mikor mentek?

- 3 nap múlva.

- Nem mehettek el ilyen korán.

- Én se szeretnék, de…

Hirtelen megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha. Nagyon szomorú volt és lehet, hogy ez volt az utolsó csókunk. Mikor elengedett én azt mondtam:

- De ugye ez felért egy randival, például a maival?

- Még meggondolom – három másodperces gondolkodás után rávágta: - Igen.

- Jó szia én megyek pakolni.

- Rendben szia!

Elköszöntem és visszamentem a szobámba pakolni. Minden cuccomat egy bőröndbe préseltem. Igaz még nem is kellett volna elpakolnom, de most már mindegy. Nehéz lesz majd elválni ettől a helytől hisz itt töltöttem az egész eddigi életemet. De meg kell próbálni valahogy.

2 nap múlva, hajnali 2:

- Jaj mama hagyj még aludni.

- Nem lehet különben lekéssük a gépet.

- Milyen gépet?

- Hahó amnéziás lettél? Utazunk, nem emlékszel?

- Ja tényleg.

Megnéztem az órát, de hisz még csak hajnali kettő volt. Tudtam miért ébresztett fel ilyen korán, mert azt hiszi olyan lassan készülődöm, mint egy lajhár.

- Készülődöm, csak menj kifele.

- Nem megyek, mert ha kimegyek akkor visszafekszel és horkolsz tovább.

- Na jó, de ha megengeded, elmennék zuhanyozni.

Nagyon szar hangulatom volt. Főleg azért mert ilyen korán keltem.

Elmentem zuhanyozni és felkaptam valami ruhát ami épp a kezem ügyébe esett és felvettem. Mondhatom irtó jól néztem ki. Egy rózsaszín felső és egy fekete gatya. Mondhatom így ezt a kettőt még nem hordtam együtt, de ha rajtam múlik nem is fogom. Nem vesződtem azzal, hogy kisminkeljem magam. Bekaptam pár falatot a reggeliből és indulásra készen álltam. Beszálltam a kocsiba és az egész utat végig aludtam.

Az iskolában:

Szeptember elseje volt és az első tanítási nap. Bementem a kijelölt terembe és olyan volt mintha az állatkertbe csöppentem volna. Leültem egy lány mellé és csöndben ültem amíg be nem jött az osztályfőnök.

- Sziasztok! Bemutatom nektek Janiet. Gyere ki Janie.

Kimentem és odaálltam a tanár mellé.

- Ő az új osztálytársatok. Kérlek Jani mutatkozz be.

- Sziasztok én Janie Walker vagyok…  - hablatoltam angolul, de senki nem értett meg és mindenki értetlen pofát vágott.

- Janie, eltudnád mondani magyarul?

- Igen elnézést. Az én nevem Janie Walker… - kezdtem újra magyarul.

- Köszönjük! Találtál magadnak helyet? – én bólintottam – Rendben akkor foglalj helyet.

Visszaültem a helyemre.

- Szia Janie vagyok. És te? – mutatkoztam be.

- Hello én Juli. Hogy kerültél ide?

- Hát… A nagyapám daganatos és anyám is ápolja nagyapát és keres munkát is.

Az egész órát végig beszéltük és nagyon jól telt az első napom itt. Nagyon örültem, hogy ilyen rendes a padtársam. Az óra után körbe vezetett az iskolában. Az egyik októberi napon a diáktársalgóban beszélgettünk Julival.

- Nagyon szupi ez a suli! – mondtam.

- Aha szerintem is. – egy kicsit szomorúnak látszott mikor ezt mondta.

- Mi a baj, valami rosszat mondtam?

- Nem, csak szeretnék összejönni egy pasival, mellesleg nagyon is tetszik.

- És hogy hívják?

- Márk Turner.

- De hisz ő ide jár?

- Igen tudom.

Aztán rádöbbentem, hogy amióta eljöttünk nem is gondoltam Mattre és ez egy kicsit el szomorított.

- Nekem is van egy pasim. Matthew Knightnak hívják.

- Ő a Blue Night énekese?

- Nem. – vágtam rá hiszen nem is alakított egy bandát se vagy is én úgy tudtam. – egyébként honnan veszed ezt a marhaságot?

- Az újságból. – mondta és elővette a táskájából. Ki tette az asztalra és tényleg igazat mondott. Ott volt a képe, mint a Blue Night énekese. Úristen ezt nem hiszem el, mért nem szólt, hogy híres lett? Gondoltam magamban.

- De … de hisz… ez ő. Ő a barátom – hebegtem – és mióta alakult ez a banda?

- Úgy pár hónapja.

- Mi?

- Ezt te nem tudtad.

Ráztam a fejem, mert még azt se tudtam, hogy tudd énekelni.

- Nem? –értetlenkedett.

- Nem, de most felhívom és megkérdezem.

Beütöttem a számát a telefonba és felhívtam. Kicsöngött és David vette fel.

- Halló – szólalt meg a rekedt a hangján.

- Szia én Janie vagyok. Nincs ott Matt?

- De itt van. Matt telefon – kiabált fel az emeletre. Úgy látszik náluk ez a szokás.

- Szia Janie!

- Szia! Hogy van az, hogy én mindent elmondok neked és te semmit? Még azt is elmondanám, ha híres lennénk.

- De hisz én mindent elmondtam neked…

- Csak egy dolgot nem.

- Mit?

- Azt, hogy tudsz énekelni és a Blue Night énekese vagy.

- Te honnan tudsz erről?

- Tudod itt Magyarországon vannak újságok és az egyik újság címlapján éppen te szerepeltél ez egy kicsit furcsa nem?

- Sajnálom, hogy nem mondtam.

- Hát sajnálhatod is. – mondtam elég dühös hangon. – Na és mióta vagy a tagja?

- Pár hónapja. De én nagyon sajnálom. Figyelj mivel tudlak kibékíteni?

- Ha a következő koncertedre én és a legújabb barátnőm kapunk egy jegyet.

- Vedd úgy hogy el van intézve. Csak bocsáss meg.

- Rendben. Na mi van a suliban remélem nem csíptél fel egy csajt akiről én nem tudok?

- Nem, mert ha igen akkor benne lenne az újságokban.

- Jaj hát bocsánat el is felejtettem te híres vagy. Na leteszem, mert túl drága majd msnezünk jó?

- Igen. Szia

- Szia!

- Na? - kérdezte Juli.

- Itt voltál nem? – bólintott – akkor hallottad nem?

- De. Jössz shoppingholni? – kérdezte.

Elmentünk a plázába nézelődni és kinéztem magamnak egy tök jó ruhát amit felveszek a koncerten. Aztán leültünk McDonald’sba egy kis fagyiért.

- Vigyázat hülye invázió! – mondtam Julinak.

- Oh hát szíííííííasztok! – jött oda hozzánk Veronica, s úgy köszönt nekünk, hogy közben vihogott és állandóan ugrándozott. Úristen, kibírhatatlan ez a csaj gondoltam magamban.

- Szia! Hát ti mit csináltok itt? – kérdeztem.

- Mi csak jöttünk fagyizni, ugye Nina? – Nina az egyik legjobb barátnője ki nem állhatom mind a kettőt.

- Igen! – mondta és ő is kicsit vihogott úgy látszik átvette ezt a szokást Veronicától.

- Rendben akkor menjetek sziasztok! – odafordultam Julihoz. Értette miért. Felálltunk az asztaltól és leléptünk mielőtt újra megszólalna Hülye Veronica. Gyorsan kisétáltunk… vagyis inkább futottunk ki a plázából. Megálltunk kint, mert nem tudtunk tovább futni a röhögés miatt.

- Na és azt tudtad, hogy szerelmes Jakebe, de ő idegesítően hülyének tartja Veróníííííkát?

- Nem mondod, miket tudsz te?

- Hát jók a forrásaim?

- Na mondd el kitől?

- Hát ettől attól. Sok mindekitől megtudtam egy kis részletet és mint egy puzzlet összeraktam.

- Na és ennyien megbíznak benned és ilyen hamar?

- Biztos, de ne erről beszéljük.

- Hát akkor miről? – kérdezte, mert azt hitte ennél jobb téma nincs. Persze ez nem annyira jó téma amit kérdeznénk tőle, de se baj.

- Azt te tudod mikor lesz az ott alvós túra?

- Igen holnap után. Remélem el jössz.

- Persze ki nem hagynám. Mit kell vinni?

- Hálózsák, kaja, szalonna a szalonnasütéshez, de csak akkor ha akarsz. Meg elemlámpa.

- Az meg minek?

- Hát az éjszakai sétára.

- Na akkor én rohanok haza, mert össze kell gyűjteni az összes cuccot.

Rohantam a busz megállóba és ott vártam míg meg jön a busz. Az      1-es buszra fel is szálltam.  Ott egy fiú szemezni akart velem, de én oda se néztem. Ezért idejött hozzám.

- Helloka! – köszönt nekem, persze én rá se hederítettem úgy tettem mintha nem hallanám. – hé hozzád szóltam drágám.

- Kopj le van barátom.

- De ő nincs itt.

- Dehogynem az a nagy darab ott aki téged figyel.

- Elnézést – s leszállt a buszról a következő megállónál.

Én még mentem két megállót és leszálltam. Otthon bekapcsoltam a gépet, mert kíváncsi voltam, hogy fent van-e Matt.

- Szia Janie! – köszönt rám anyám.

- Szia!

- Vettél valami jó cuccot?

- Igen. Pillanat mindjárt bemutatom csak várj.

- Oké.

Felvettem a ruhát és lefutottam a lépcsőn.

- Na hogy nézek ki?

- Ez nagyon jól áll.

- Köszi! Egyébként bevásároltál?

- Mire?

- A túrára.

- Hát ki is ment a fejemből… 10 perc és otthon leszek.

- Rendben.

- A házid készen van? – kérdezte… Bárcsak ne lenne olyan átlagos anya.

- Igen.

- Megtanultál? – néha kiborít ezekkel a kérdésekkel.

- Már a suliban. Szia.

- Szia.

Rohantam fel a géphez, hogy megnézzem fent van-e és fent volt.

- Szia! Mizu ott nálatok?

- Szia. Á semmi különös és nálatok?

- Hát van …

- És mi?

- Megyünk túrázni az osztállyal és találd ki, h hány kilométert?

- 10 km…

- Többet

- Akkor?

- 27,5 km.

- Az nagyon sok – eközben megszólalt a telefonom.

- Tudnál várni egy percet.

- Igen.

Felvettem a telefont és Juli volt a vonal másik végén.

- Szia!

- Hello! Mit szeretnél?

- Figyu…

- Igen?

- Nem szeretnél nálunk aludni holnap és akkor onnan mennénk a túrára. Mit szólsz hozzá?

- Tök jó ötlet csak még anyámat meg kell kérdeznem.

- Az szuper lenne ha eljöhetnél.

- De csak egy feltétellel megyek el…

- Mi lenne az?                         

- Megismerkedsz a barátommal.

- Semmi akadálya, de hol?

- Msnen.

- Jó akkor leteszem. Szia!

- Szia!

Majd visszaléptem a számítógéphez és azt írtam Mattnak:

- Itt vagyok.

- Ok!

- Nem zavarna, ha a legjobb barátnőm bekapcsolódna a beszélgetésbe?

- Nem.

- Rendben.

Megvártam míg Juli bejelentkezik és felvettem a beszélgetésünkbe.

- Sziasztok! – írta magyarul.

- Mii?

- Bocsánat elfelejtettem, hogy angol vagy.

- Semmi baj. Én Matt vagyok.

- Tudom. Janie sokat mesélt rólad és az újságban is olvastam rólad egy pár cikket.

- Oké… És izé Hogy is hívnak?

-  Juli.

- Szia Juli!

- Szia Matt!

S tovább beszélgettünk, míg mindenkinek el nem kellett mennie aludni.

Másnap:

- Jó reggelt anya! – köszöntöttem.

- Szia!

- Azt szeretném megkérdezni, hogy ma aludhatok Julinál és onnan mennénk a túrára. Mit szólsz hozzá?

- Rendben.

- Köszönöm anya – ugrottam a nyakába nagy örömömben.

- Oké- oké. De most zuhanyozz le, mert ha nem sietsz akkor én megyek be előtted.

Elmentem le zuhanyozni, bekaptam pár falatot és elindultam a suliba. Útközben találkoztam Julival és elmeséltem neki ezt a csodálatos hírt.

- Tényleg?! Komolyan?! Hisz ez tök baró. – ujjongott Juli. – és az iskolából jössz hozzánk vagy a házatokból?

- Mindenképpen hazulról. És ebben az a legjobb, hogy ez az utolsó kirándulásunk a ebben az évben és az utolsó tanítási napon megyünk szünet előtt. Ez olyan jó, nem? – kérdeztem, de nem válaszolt, mert éppen az osztály leghelyesebb pasiját bámulta. Márkot. Jaj ne nekem nem szabadna rá gondolnom, hiszen nekem van pasim…

- Sziasztok! – köszönt nekünk.

- Juli nem bámuld már annyira – súgtam oda neki.

- Kösz, hogy szólsz…

- Holnap jösztök?

- Igen – válaszoltam Juli helyett is és oldalba böktem, mert nem lehet nem észrevenni, hogy bámulja. De Márkon is látszott, hogy bámulja Julit. Szóval megszaporáztam a lépteimet.

- Miért sietsz? – kérdezte Juli.

- Mert most jutott eszembe, hogy le kell másolnom valakiről a házit – hazudtam.

- Rendben! – monda. Az expedíció kész most már csak várom az eredményt. Tényleg izgultam, mi lesz köztük, mert Juli nagyon szerelmes és talán Márk is. De sajnos ott van az a pici szó, hogy TALÁN. Beléptem a terembe és elkezdtem csinálni a fél perces angol házimat…:(   Pár perccel később belépett Juli hatalmas mosollyal az arcán. Jó hosszú beszélgetés lehetett.

Megállítottam az ajtóban mivel én az ajtó közelében ülök és megkérdeztem tőle, hogy:

- Na?! Mi az?! Mi történt, hadd halljam!! – kérleltem.

- Miről van szó? – kérdezte – ja máris elmondom csak hadd pakoljam le a nehéz táskámat.

- Rendben! A mosdóban találkozunk – mondtam, mert általában ott szoktuk megbeszélni ezeket a dolgokat. Pár másodperccel később meg is jelent.

- Na?! – faggattam másodszorra is.

- Mi na?

- Miről folyt a csevely Márkkal?

- Csak meghívott randira és ezt neked köszönhetem – hálálkodott.

- De hiszen én csak a házimat mentem lemásolni – hazudtam ma már másodszorra is.

- Ne hazudj!

- De én nem hazudok! – rendben ez nem mehet így tovább. Juli vágd már rá, hogy tudod mért mentem el, mert ez volt a harmadik.

- Oké! Elhiszem – Mi?! Ezt nem értem. De én azt hittem rájön majd, de most már mindegy – De furcsálltam, hogy mire beértem már el volt pakolva mindened.

- Hát igen, mert kevés volt a házi! – végre nem hazudtam… Éljen!!

- Akkor miért siettél annyira?

- Mert azt hittem, hogy sok a házi – Ne már ez a negyedik ebben a félórában, pedig tudja, hogy neki nehezen tudok hazudni… Mintha direkt csinálná. De jól csinálja, be kell vallanom. De ezt az ő érdekében teszem.

- Rendben! Bocs, hogy faggattalak, csak azt hittem direkt csinálod.

Én csak hümmögtem, mert nem akartam megint hazudni. De ez jó hazugság, szóval megbocsátok magamnak.

- Na és mikor mentek és hová? – érdeklődtem.

- December 15.-én elmegyünk a McDonald’sba.

- De király! Mi is mindig odamentünk Mattel. – egy kicsit elszontyolodtam ahogy ki mondtam a nevét. – Na most menjünk vissza a terembe és beszélgess egy kicsit az újdonsült barátoddal.

Toltam kifelé a mosdóból. Délután hazafutottam összepakolni a cuccokat és irány Juli. Juliékhoz becsöngettem és Juli már nyitotta is a kaput.

- Hát szia! – köszöntem neki.

- Hello! Gyere!

- Tudom merre kell menni. Már párszor jártam itt.

- Jól van na.

Juli szobájában:

- Gondolkoztál már azon, hogy mit vegyél fel a randira meg ilyenek?

- Nem igazán! Szerintem egy térd gatya az jó lesz meg valamilyen top.

- De melyik?

- Ez illik a legjobban hozzá! – jelentette ki.

- És smink az legyen szerintem! Mit gondolsz?

- Oké!

És dumáltunk tovább… Éjfélig beszéltünk aztán irány az ágy, mert holnap korán keltünk.

Túránál:

Ez nem ér lehet, hogy most már van pasija, de velem is beszélhetne egy kicsit. Igaz ő az elején ment a hapsijával, akivel nélkülem nem jött volna össze és én hátul, de ha nem akar velem beszélgetni akkor hagyjon békén. Tudok én mással is beszélgetni nem csak vele és csatlakoztam Dalmához. Egy kicsit szomorúnak tűnt, ezért megkérdeztem miért. Ő meg elmondta a teljes sztorit, ami így hangzott:

- Tudod nekem is tetszik Márk és egy kicsit zavar, hogy együtt látom őket. Persze nem az irigység beszél belőlem, de fáj az , hogy Julival jött össze nem velem és így egy kicsit kisebbség érzetem van.

- Ezt hogy érted?

- Úgy gondolom, hogy én ronda vagyok!

- Dehogyis vagy ronda! – próbáltam vigasztalni – szerintem nagyon is szép vagy és ha más azt meri rád mondani, hogy ronda vagy akkor kitekerem a nyakát. Megegyeztünk?

- Igen – most látszott rajta, hogy vidámabb lett a hangulata.

- De valamit el kell mondanom ami neked nem nagyon fog tetszeni – egy kicsit lelkifurdalásom volt Márk és Juli miatt.

- Mit?

- Hát azt, hogy… - itt egy kicsit haboztam, hogy elmondjam-e vagy nem – én nélkülem most Juli meg Márk nem járnának. De én nagyon sajnálom, de akkor még az tűnt a leghelyesebb cselekedettnek és számodra találtam egy pasit.

- Kit?

- Azt majd meglátod és különben nagyon jó képű. Tetszeni fog neked, de csak akkor ismerheted meg ha kijössz velem Angliába a nyáron…

- Felőlem áll az alku! – ráztunk kezet. Onnantól végig röhögcséltük az egész túrát. Amikor hazaértem hulla fáradt voltam és még msn-re se bírtam fel menni.

Teltek a hónapok Juli és Márk jobban összemelegedtek és én csak akkor voltam fontos Julinak, ha Márk hiányzott a suliból. Ez olyan köcsögség. De nem baj Dalmával jól el voltunk. Állandóan azt találgatta, hogy ki az, de soha nem jött rá. Június utolsó pár hetében megírtuk a matek vizsgát és 4-es lett de nem baj. Dalma eljöhet Angliába meg Julit is elhívtam és így hármasban megyünk.