2.fejezet

Angliában 

Az utazás már napokkal az indulás előtt meg volt szervezve. Matt és Dalma meglepetése, David a repülőtéren fog várni minket.  A repülő jegyet a szülők fizették és most már a repülőtéren várjuk, hogy felszállhassunk.

- Na és D… - kezdte volna Juli, de oldalba böktem nehogy elmondja ki a meglepetés Dalmának. – Bocs elfelejtettem. Egyébként kijön elértünk a repülőtérre?

- Matt és hozza a meglepetést Dalmának? – francba, hogy mért nem tudok vigyáznia számra inkább hallgass és reméld, hogy nem hallotta.

De nem mukkant meg senki így hát megnyugodhattam. Felszálltunk a gépre és két óra utazás után Angliában voltunk. Gyorsan elrohantunk a csomagjainkért és amíg vártunk felhívtam Mattet.

- Szia! Hol vagytok már?

- Nyugi, csak a csomagjainkat várjuk és megyünk is.

- Nincs nyugi! Már David haza akar menni.

- Azt sejtettem… De te tudod miért akarom, hogy itt maradjon?

- Igen, hogy megismerje Dalmát.

- De majd elmondom a sztorit miért, oké?

- Igen szia! – és lecsapta a telefont. Éppen megjöttek a csomagjaink.

- Dalma készen állsz?

- Mire?

- Hogy megismerd Davidet.

- Mi?! Te csak azért rángattál ide, hogy bemutass Davidnek?

- Igen, mert olyan szomorúnak tűntél és David nagyon jól néz ki.

- Jobban, mint Matt? – kérdezte. Ez váratlanul ért.

- Az én szempontomból nem, de a tiédből viszont igen.

Csöndben mentünk egymás mellett míg meg nem láttam Mattet. Odafutottam hozzá és megcsókoltam aztán köszöntem Davidnek.

- Szia David! Ez itt Juli és Dalma! Julinak van már pasija – súgtam oda neki, de láttam, hogy nem Julit bámulta, hanem Dalmát.

- Sziasztok! – köszönt a lányoknak.

- Figyelj Dalma! Szerinted, hogy néz ki David? – kérdeztem magyarul.

- Nagyon szuperul! Köszönöm – és megölelt.

Amikor meghallotta Matt, hogy azt mondom, hogy David akkor ő is rákérdezett és minden egyes szót értettem és úgy látszik neki is tetszik Dalma, szóval szép pár lesz belőlük. Ennek nagyon örültem, de szerettem volna már egy kicsit kettesben lenni Mattel. Beszálltunk és még vagy egy órát utaztunk autóval. Házban 10 centis por állt, szóval gyorsan elkezdtünk takarítani és 1 óra múlva mindenki a nappaliban volt hulla fáradtan. Bekapcsoltuk a DVD-t és megnéztünk egy írtóra romantikus filmet. Persze a fiúknak nem tetszett, ezért el is húzták gyorsan a csíkot. Dalmával felmentünk kipakolni, mert már vagy hússzor láttuk ezt a filmet. Juli lent maradt, mert az volt az egyik kedvenc filmje.

- Dalma, gyere szeretnék beszélni veled Juliról. – és elindultunk Dalma szobája felé. Ott leültünk az ágyára.

- Igen? – kérdezte.

- Szóval szerintem Julinak már most hiányzik Márk és ő lesz a kakukktojás.

- Ezt hogy érted?

- Szóval neki most nincs itt a barátja és holnapután lesz Juli születésnapja és meglepetésnek elhívhatnánk ide. Mit szólsz?

- Rendben. Nekem így is itt van David.

- Maradj csöndben. Valaki hallgatózik. – mondtam angolul, mert megfogadtuk, hogy csak angolul beszélünk amíg itt vagyunk. Kiosont az ajtón és elkaptam Davidet.

- Dalma itt van a hallgatózó!

- Na és ki az? – érdeklődött.

- David. – és betuszkoltam a szobába. – most kettesben hagylak titeket. Egyébként Matt hol van?

- A szobádban vár rád.

- Oké – és bezártam az ajtót magam mögött.

Elfutottam a folyosó végére ahol a szobám volt. Benyitottam.

- Szia Matt! Mit keresel itt?

- Szia! Én csak rád várok.

- Oh, tényleg?

- Igen – felállt, odajött hozzám és megcsókolt. Én bezártam magam mögött az ajtót és csókok közepette eljutottunk az ágyamhoz.

- Ezt inkább ne – toltam el magamtól.

- De miért? Tudom, hogy te is szeretnéd és én is.

- Ez igaz, de… - újra megcsókolt…

Reggel:

Amikor felkeltem adtam egy puszit Mattnek, kimásztam az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé. Egy gyors zuhany után lementem a konyhába megkajolni. Kukoricapelyhet ettem a tv előtt, bámultam valami uncsi műsort, majd lejött Dalma.

- Jó reggelt!

- Szia! – köszönt két ásítás között. Ugyanazt vette elő mit én és leült mellém enni.

- Na mi van Daviddel?

- Semmi. Meg volt ez első közös csókunk és ennyi.

- Ezt nevezed semminek? – lepődtem meg. Hiszen tegnap látták először egymást és máris meg volt az első csók.

- De nagyon jól csókol. És veled meg Mattel mi volt?

- Hát… - pirultam el.

- Csak nem?

- De. – bólogattam.

- Lefeküdtél Mattel? – kiabálta el magát.

- Sss. Ne olyan hangosan. Egyébként még mások alszanak.

- És milyen volt, úgy értem milyen volt az ágyban?

- Hát nagyon jó. Tudod szeretem és vele minden percben jó lenni. Az  iskolában is nagyon hiányzott és már nagyon szerettük volna, szóval megtörtént. De ugye nem voltunk nagyon hangosak?

- Nem!

- Oké. Na most intézzük el Juli ügyét. - Felhívtam Márkot.

- Szia Márk!

- Hello Janie! Mizu?

- Semmi… vagyis mégis.

- Na és mi?

- Szóval szeretnénk ha pár hétre eljönnél hozzánk… Úgy értem ide Angliába Juli kedvéért.

- Tedd már le a telefont, édes – szólalt meg egy ismerős hang. Mi Veronicával van az a köcsög és én még azt akarom, hogy eljöjjön ide. Azt csak lesheti.

- Ki volt az? – kérdeztem.

- Senki! – válaszolta.

- Az a senki Veronica, jól hallottam. Na és mi van köztetek?

- Semmi!

- Szóval ha lefekszel Veronikával az semmi, akkor el se jöhetsz hozzánk.

- De ezt te nem érted…

- Mit nem értek? Azt, hogy te meg Veronica az nagyon is jól értem, de azt nem, hogy, hogy csalhattad meg Julit Veronicával.

- Tegnap este egy barátomnál buliztam és… és annyit ittam, hogy behívtam a szobába Veronicát és aztán rám mászott,de miután rá eszméltem, hogy ezt nekem nem szabad akkor…

- Jó ne nekem meséld el a piszkos kis ügyeidet inkább tartsd meg magadnak, de ha legalább lenne egy szemernyi agyad is nem ittál volna annyit nem gondolod és nem tetted volna amit tettél. Nem is értem mért pazarolta rád az idejét Juli… egy ilyen szemét alakra, mint te. Te csak kihasználsz mindenkit. – és lecsaptam a telefonomat.

- Nem értem, hogy csalhatta meg Julit, de jobb, hogy minél hamarabb vége lett, csak nem tudom, hogy hogy mondjuk el Julinak… - mondtam, de megint eljárt a szám, mint múltkor. Szegény az egészet hallotta. – Juli várj! – kiabáltam utána, de már késő. Visszafutott a szobájába. Gyorsan utána futottam, de kibe ütköztem bele, hát nem másba, mint Mattbe boxer alsóban. Mondhatom ez az én formám.

- Matt öltözz fel rendesen és menj haza légy szíves, mert valakinek ma összetörték a szívét és meg kell vigasztalnom. – megcsókoltam aztán irány Juli szobája.

- Juli engedj be – ekkor már Dalma is feljött és együtt dörömböltünk az ajtón míg be nem engedett minket.

Juli szobájában:

- Figyelj Juli, ne bánkódj amiatt a szemét miatt. Úgy se volt rendes veled. – próbálkozott Dalma, de nem sikerült jobb hangulatra deríteni.

Sokáig próbálkoztunk megvigasztalni, majd Juli megszólalt:

- Nem hagynátok magamra egy kicsit… légy szíves.

- Rendben, de ne sírd ki a szemedet, csak azért, mert elhagyott. Legalább újra együtt lóghatunk, mint régen. Na szia! – és kimentünk a szobából. 

- Szegény nagyon szomorú lehet – mondta Dalma. Már a nappaliban voltunk és a tv-t bámultuk.

- Hát az! De nem tudunk mást tenni, mint hogy várunk és… - eközben megszólalt a csengő. Kelletlenül, de kinyitottam az ajtót. Az ajtónál Matt állt.

- Szia! – köszöntem neki. Ő meg megcsókolt. Én eltoltam magamtól, mert semmihez sem volt kedvem… Még ahhoz sem, hogy Mattel együtt legyek.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Semmi, csak léci most menj el, mert nem a legjobbkor jöttél.

- Miért? Mi történt?

- Csak Julit megcsalta az a köcsög a legutálatosabb csajjal a világon és nem nagyon jó a hangulatunk. Szegény ott gubbaszt egyedül abban a sötét szobában és nem akar most senkivel se beszélni. Már tizenegy óra és még az ebédet se csináltam meg, és még ezer dolgom van. Szóval most az egyszer ha megkérhetnélek… menj el. Szia – toltam ki az ajtón és amikor végre elment becsaptam az ajtót.

- Dalma! Készíts teát Julinak és vidd fel neki. 10 perc és kész a kaja.

Elővettem a bolognai tésztát meg a szószt. Kifőztem a tésztát, felmelegítettem a szószt és ráöntöttem a tésztára. Megterítettem és kiosztottam az adagokat. Eközben lejött Dalma.

- Na mi van? - kérdeztem.

- Azt mondta, hogy nem éhes és a teát se kéri. De ennie kell, mert nagyon rosszul néz ki.

- Most ne törődj vele! Edd meg és majd utána vigyük fel neki a spagettit. Ezt megfogja enni, mert ez a kedvence asszem.

Gyorsan bezabáltuk a kaját és fel is vittük Julinak. Bementünk a szobájába és elhúztuk a függönyöket.

- Húzd vissza – kért meg, de én nem teljesítettem.

- Ezt edd meg és utána öltözz át, mert bulizni jöttünk Angliába nem egy köcsög miatt szomorkodni. Igazam van Juli?

- Igen,de én szeretem.

- Még most is. – bólintott. – akkor hívd fel és beszélj vele. Szerintem ő nincs ilyen depressziós állapotba, mint te. Ha igen akkor igazat mondott és szeret, ha nem akkor meg ne bánkódj miatta, mert több millió jó pasi van a világon. – odaadtam neki a telefonomat.

Beütötte a számot és kicsöngött.

- Hangosítsd ki - suttogta Dalma. Juli megtette amit kért és így hallani fogjuk, mit fog mondani.

- Halló ! – szólt a telefonba Matt.

- Szia Matt! Juli vagyok.

- Szia! Nagyon sajnálom a mi történt. De tényleg nagyon sokat ittam és már nem voltam az eszemnél amikor megtörtént… szóval amikor lefeküdtem Veronicával és reggel is iszonyatosan fájt a fejem. Janie pont akkor hívott engem amikor felébredtem. Még nem emlékeztem, mi történt. Csak akkor jutott eszembe amikor Janie rávágta, hogy lefeküdtem Veronicával… Szóval nagyon sajnálom és megértem, hogy ha nem bocsátasz meg nekem és bármit meg tennék, hogy megbocsáss. – Juli arcán látszott, hogy hisz neki és meg fog bocsátani neki.

- Rendben megbocsátok, de csak egy feltétellel ha eljössz hozzánk és holnap velünk ünnepled a szüli napomat.

- Rendben! Már az este ott leszek nálad. Szia – és letette a telefont.

- Figyelj Juli! – és rám nézett – én is bocsánatot akarok kérni azért amiket mondtam rá, de ezt csak azért mondtam, mert elborult az agyam. Szóval sajnálom.

- Semmi baj – felállt és megölelt – gyere ide Dalma te se hiányozhatsz a baráti ölelésből. – szóval idejött Dalma és együtt örültünk annak, hogy újra jól érzi magát Juli.

- Na Juli most már igazán megehetnéd a spagettidet. – és szépen megette és az arcából ítélve ízlett neki.

Egész délután társasoztunk aztán olyan fél hat körül csengetett valaki. Juli nyitott ajtót és Márk állt ott vérző orral.

- Jesszus mi történt veled – kiáltott el Juli.

- Valamilyen Matt nevű srác orrba vágott, de nem tudom miért.

- A francba, hogy nekem mért jár el mindig a szám. Figyelj én átmentem Mattékhez. A fürdőszobában a szekrényben van fertőtlenítőszer meg kötszer meg ami kell. Tisztítsd ki a sebet minél hamarabb és Dalma te is segíts neki.

- Rendben. – átmentem a szomszédba és becsengettem. Matt anyja nyitott ajtót.

- Jó napot! Mattet keresem.

- Fent van a szobájába.

- Felmehetek? – kérdeztem.

- Természetesen.

Elindultam felfelé a lépcsőn egyenest Matt szobájához és kopogás nélkül berontottam.

- Te meg mit kere…

- Hogy képzeled azt, hogy csak úgy orrba vágsz valakit?

- De hisz megérdemelte. Meg nem te mondtad, hogy megcsalta Julit.

- De igazad van – halkítottam lejjebb a hangomat – csak tudod amikor felhívtam úgy tűnt mintha… szóval igen. Aj na mindegy az a lényeg, hogy kiderült, hogy annyit ivott, hogy nem tudta, hogy mit csinál. Ezért léci kérj bocsánatot tőle, csak a kedvem ért – odaléptem hozzá és megcsókoltam.

- Rendben, de megérdemelte és legközelebb majd megtanulja, hogy ne igyon annyit.

- Köszönöm.

- Mit?

- Hogy tudom, hogy számíthatok rád, hogy megvédesz a szemét pasiktól és hogy itt vagy nekem… Szeretlek! – megcsókolt és vette volna le a felsőmet, de én leállítottam – Figyu most inkább ne. Gyere át hozzánk és kérj bocsánatot Márktól. Meg azután meg kell vennünk Juli ajándékát közösen négyen. Na gyere! David hol van?

- Mint mindig most is számítógépezik.

- Köszi – és elindultam az ajtó felé.

- Várj!

- Igen?

- Én is szeretlek – mondta majd elindultam a nappaliba, ahol voltak a számítógépek.

- Szia David!

- Hello Janie! Mizu?

- Semmi. Készülődj, mert megyünk vásárolni Julinak ajándékot. Egyébként te láttad amikor… khm Matt orrba vágta Márkot. – bólintott – és nem tudtad volna leállítani. Istenem, hogy a fiúk, hogy lehetnek ilyen marhák.

- Nyugi! Inkább megyek készülődni. 10 perc múlva már nálatok leszek és Matt?

- Még hogy a lányok készülődnek lassan. – mormogtam magamban – ő is mindjárt jön.

Amint kimondtam meg is jött az uraság.

- De gyors voltál – viccelődtem.

- Haha! Mehetünk?

- Igen őfelsége. – Elindultunk a szomszédba és közbe beszélgettünk. Aztán az ajtónál megtorpant, nem mert bemenni.

- Mitől félsz?

- Tudod nem gondolkodtam rajta, hogy mit mondjak.

- Csak kérj bocsánatot nem nagy szám. – és kinyitottam az ajtót és behúztam rajta. A többiek már a nappaliban ültek.

- Figyelj Márk! Nagyon sajnálom amiért orrba vágtalak. Csak tudod hallottam, hogy megcsaltad Julit és csak azután tudtam meg… na mindegy, szóval bocs az orrod ért.

- Elfogadom a bocsánat kérést. Legalább nem csak én vagyok itt egyedül férfi. – és elfoglaltak ketten a két fotelt. Pár perccel később David is megérkezett.

- Na emberek felállni! Hagyjuk kettesben a szerelmes gerlepárt.

- Hova mentek?

- Csak bevásárolni, mert elfogyott itt minden.

- Oké! Sziasztok.

- Bye!

Boltban:

- Ti tudjátok mit vegyünk neki? – kérdeztem, mert nem jutott eszembe semmi.

- Óvszert – viccelte el a dolgot David.

- A fiúk csak a szexre tudnak gondolni – súgtam oda Dalmának

- Szerintem valamilyen könyvet vagy dvd-t. – mondta Dalma.

- Ez jó ötlet! – helyeselt Matt. Szóval elindultunk ahol sejtettük, hogy ott vannak a dvd-ék na és kit találunk ott? Hát nem mást, mint Hayleyt Bill társaságában.

- Hát ti? – kérdeztem.

- Jesszus! Ti, hogy kerültök ide?

- Én itt laktam mielőtt Magyarországra mentem. És ti?

- Mi meg itt nyaralunk.

- Aha nyaraltok, de a legtöbb időt … a szobában… együtt Billel – szívattam Hayleyt magyarul, mert ez a szokásunk ha találkozunk.

- De köcsög vagy! – mondta és erre mind hárman nevettük (lányok).

- Mi az? Miről beszélgettek? – értetlenkedett Matt és persze a többiek is.

- Inkább ne akard tudni. Figyelj Hay nem akarsz segíteni választani ajándékot Julinak, mivel holnap lesz a születésnapja.

- De segítek!

- És nem szeretnél eljönni megünnepelni? Vagy inkább vele akarod tölteni az egész napodat… az ágyban – az utóbbit persze magyarul mondtam.

- Szívesen elmegyünk és Bill is jön. – mondta.

- Rendben! Majd csinálunk külön szobát ha ahhoz támadna kedvetek…

- Hát nem értem, hogy lehetsz ilyen szemét!

- Bocs Hayley. Na és Tom hogy van? – kérdeztem Billtől. Erre Hay elmosolyodott.

- Kösz jól! De miért kérdezed?

- Mindegy hosszú!

Egész délután szívattuk egymást Hayyel persze Dalma is néha-néha közbe szólt. Vettünk Julinak egy tök jó szoknyát és a fiúk egy dvd-t valami horror filmet. Mire hazaértünk már negyed kilenc volt.  Juli és Márk nem csináltak semmit csak összebújva feküdtek egymás mellett. Persze amikor megérkeztünk Juli már rögtön rá kérdezett, hogy mit vettünk neki a születésnapjára. Mi csak azt feleltük arra, hogy ki ment a fejünkből. Lehet, hogy elhitte bár nem hiszem.