2 felejthetetlen nap. J

Huh… Sose gondoltam, hogy megszeretem a repülővel utazást. Eddig ki nem állhattam… De most ilyen társasággal már jó volt. Öcsém a csajoknak be nem állt a szájuk. Volt olyan, aki még egyszer se volt repülőn… xD Csodás volt. Főleg, hogy hajnalban utaztunk. Imádom a naplementét ez esettben a nap felkeltét.

       Útközben:

-         Mondjál valamit Nathanről? Tényleg helyes? – kérdezte egyfolytában Nicky.

-         Majd meglátod. – mondtam mindig és már kezdett az agyamra menni.

-         Mi ez? – kérdezte Hayley hátulról.

-         Mi? – kérdeztem, majd rájöttem mi volt az. – Ja ez a telefonom volt úgy látszik üzenetem jött. Mindjárt megnézem. – mondtam, majd előkaptam a mobilom.

Az üzenetben ez állt:

Oké. Akkor kimegyek értetek a reptérre. Hozom Nathant is, mert egy autóba nem férünk be mindannyian és kell az ő autója is.

Ez tuti Maja, Angie és Hayley műve. Istenem, hogy lehetek ilyen hülye. Odaadtam Majának a mobilom, mert elkérte, hogy játszhasson rajta. Öcsém… De elismerem okosak voltak… xD

-         Hé lányok! – szóltam hátra nekik. – Köszönöm… De ezt még visszakapjátok.

-         Oké… De amúgy nem örülsz, hogy kijön értünk. – mondta Hayley.

-         De, de azért szólhattatok volna.

-         Legközelebb szólunk, ha lesz legközelebb. – mondta Maja.

-         Hát olyan tuti, hogy lesz. – mondta Angie, majd egy ötöst adott a lányoknak.

-         Kösz. – majd visszaültem a helyemre.

Leszálltunk. Végre… A lányokkal gyorsan megkerestük a csomagjainkat… Huh… Hol lehet? Hát… Végül együtt mentünk kereső útra. Az egyetlen ember, aki rajtam kívül tudja, hogyan néz ki az Nicky volt. Szóval csak együtt kerestünk a többiek csak követtek minket. Meg van…

-         Ott van. – mutattam a lányoknak.

Majd gyorsan odarohantam és megöleltem. Utána meg megcsókolt ugyan úgy, mint mikor haza utaztam. Most jöhet a bemutatás…

-         Nah szóval… - mondtam – Nos ők itt. Ricky, Nicky, Janie, Maja, Hayley és Angie. Ő pedig Chris.

-         Hello! – köszönt mindenki.

-         Sziasztok… - mondta. – Szóval Te vagy Ricky, Nicky Maja, Angie, Janie és Hayley. Igaz?

-         Aha. – válaszolt Janie.

-         Mehetünk? – kérdezte Ricky.

-         Aha. – válaszoltam. – Nathan hol van?

-         Kint vár az autó előtt. Nah, menjünk, ne várassuk szegényt. – mondta.

Kimentünk és bepakoltuk a cuccokat a kocsiba. Vagyis a fiúk pakolták be. Végül is Chris kocsijába négyen ültünk. Nathanében pedig a maradék három lány, köztük Dalma is. Vele együtt Angie és Hayley utazott. Vidáman utaztunk a házam felé, ami igen különös volt, mivel a lányok nem nagyon szoktak ilyen környezetben járni, csak szebbe szerintem. XD Egy folytában azt, mondták, hogy jaj, de szép stb. Mintha ez eddig nem tudtam volna… Végül is sokat beszélgettünk és a fiúk hoztak Walkie Talkie-t és azon keresztül dumáltunk a másik autóba. Ami igen szórakoztató volt, mert szegényeket nem hagytuk békén. Szegények a végén kikapcsoltak, mert a hátsó ülésen lévő hülye gyerekek nem tudtak egy értelmes mondatot kinyögni, hanem csak annyit, hogy bla bla vagy stb. Mittomén nem jegyeztem meg. De őket figyeltem, mert sose láttam őket ilyen izgatottnak, mint most vannak. Jó érzés volt, hogy ilyennek láttam őket. Sőt ha lehet mondani nagyon vicces volt a viselkedésük. Útközben még el is aludtak olyan fáradtak voltak. Úgy néztek ki, mint az ovisok a délutáni alvás közben. Mikor a másik autóban végre visszakapcsolták a Walkie Talkie-t és beleszóltak a hátsó ülés felriadt az álomvilágból. Én nem is bírtam abbahagyni a röhögést. Végül ők is elröhögték magukat és a másik kocsiban ülők meg értetlenül bámultak. XD Mókás volt. De a nagy nevetések között azért elmondtuk nekik is, hogy mi olyan vicces. Végre megérkeztünk… Már kezdett fárasztó lenni az út. Egész úton nevettem el sem hittem eddig, hogy a lányok mit ki nem hoz egy egyszerű kiruccanás… Jé… Új szomszédunk van…

-         Ki az új szomszéd? – kérdeztem Christ.

-         Nem tudom… - mondta, miközben kiszállt az autóból.

-         Mindjárt jövök…

Huh… Mit is mondjak neki… Kedves lánynak tűnik. Olyan korombeli. XD De jó…

-         Hello! – köszöntem rá. – Natali vagyok. Te lennél az új szomszéd?

-         Szia. Igen. Amúgy Emily vagyok.

-         Emily és te hány éves vagy? – érdeklődtem.

-         16. Te és a barátnőid? – kérdezte.

-         Mi is 16. Figyelj… Úgy holnapután átugorhatnál hozzánk dumálni. Kedves lánynak tűnsz úgy hogy semmi akadálya.

-         És ha kiderül, hogy én nem is vagyok kedves, hanem teljesen az ellentéte, mint, ahogy képzelsz.

-         Akkor is. Majd kigyógyítunk belőle, ne aggódj. – mondtam nevetve, jó a humora… xD. – Na megyek segíteni a többieknek. Szia.

-         Szia. – köszönt el.

Nincs ezzel a lánnyal semmi baj… csak elég félénk… Ha velünk lesz, hamar kigyógyul belőle… azt garantálom, aki össze van zárva ezekkel a lányokkal tuti, hogy nem bírja abbahagyni a röhögést xD. Hú, de nehéz ez a bőrönd. Csuda, hogy elbírom. Huh… Végre sikerült becipelnem a házba. Ugyanolyan, mint volt, csak egy kicsit poros… Vagyis, mondjuk azt, hogy olyan, mint mikor egy házban 1 évig nem él senki.

-         Hát itt volnánk szerény hajlékomban… - köszöntöttem őket.

-         Mázlista, ha ilyen kéróm lenne én ugrálnék örömömbe. – jelentette ki Hayley.

-         Hayleynek igaza van perpill. – erre Hayleynek villámokat szórt a szeme a méregtől.

-         Nyugi lányok! Még csak most vagyunk itt! Ne romboljunk már szét a házat.

-         Nah lányok mi húzzunk! – mondta Nathan.

-         Rendben, sziasztok! - köszöntem el.

-         Sziasztok! – a mondta a két fiú egyszerre.

-         Hellosztok! – köszöntek el a lányok a maguk köszönési módjukon. xD.

-         Rendben. Válasszatok szobát, az enyémbe nem fog senki se tanyázni. Fürdőszobával kapcsolatban kettő van… Gondoltam jobb, ha szólok. A többit majd megbeszéljünk, miután végeztetek a kipakolással.

-         Mi van akkor, ha valakinek nem jutna szoba? – érdeklődött Janie

-         Ja nem szóltam az enyémen kívül három szoba van még. Úgy hogy párban foglaljatok el egy szobát. – mondtam.

-         Te pedig egyedül leszel egy szobában? – kérdezte Maja.

-         Csak tájékoztatok mindenkit, hogy az én szobám fele akkora, mint a tiétek.

A párok felmentek elfoglalni egy-egy szobát. A párok: Nicky és Ricky (szokás szerint), Angie és Hayley, és Maja és Janie. Mindannyian sikeresen megtalálták a szobáikat. Gyorsan kipakoltak. Én is hozzákezdtem kipakolni, miután sikeresen kifújtam magam a fárasztó nap után. Elég fárasztó volt felcipelni az emeletre a bőröndöt, de megérte. De jó… Holnap el kezdhetünk takarítani… Egy kis portalanításba még nem halt bele senki… Előre sok sikert kívántam a holnaphoz. Nem tudom, hogy kibírják-e mindezt… xD. Mikor kész lettem lerohantam a nappaliba, ahol már a többiek a vártak rám elfoglalva minden helyet… Csak már a föld maradt nekem. L Leültem a földre és belekezdtem a mondandómba.

-         Egyezzünk meg abban, hogy minden nap más főz kaját. Lehetőleg olyan, aki főzni is tud. xD – mondtam.

-         Akkor rám ne számíts. – mondták mindannyian.

-         Ne aggódjatok, megoldom. Amúgy van szakácskönyv is, de ti tudjátok. Ezért egyet jegyezzetek meg. – mondtam.

-         Mit? – kérdezte meg Ricky.

-         Minden héten más megy le a boltba. xD. Ne aggódjatok, csak felfelé kell sétálni 300 métert.

-         És te mit fogsz csinálni? – kérdezte Nicky.

-         Főzni… De most nézünk, meg egy filmet kérlek.

Végül a lányok beleegyeztek ebbe a munkamegosztásba és elkezdtük válogatni a DVD-ék közt. Végül a „Man in black” című filmnél döntöttünk. Nagyon szeretem ezt a filmet. Ez nem olyan volt olyan félelmetes, csak egy kicsit gusztustalanok benne a szörnyek. Amúgy jó film, nekem bejön.

       Másnap:

Mindenki úgy ébredt, hogy végre szünet, nem kell tanulni. Itt a pihenés… Nagyon örültem, hogy lehozhatom őket a Földre a rózsaszín fellegekből. Végül én is felkeltem ebből a szép álomból, ami a lányok számára borzalmas valósággá válik, majd átöltöztem egy összepiszkolható ruhába és lementem reggelizni. Hú… Most mit egyek? A többiek még nincsenek itt, szóval nem tudok kaja ügyben ötleteket lopni. Szóval egy egyszerű pirítós mellett döntöttem és addig ettem azt, míg az ásítozó csapat le nem cipelte a seggét az emeletről. Az egészben az volt a mókás, hogy nem számítottak semmire, tehát mosolygó képpel és az aznapi lazsáló tevékenységről álmodozó arccal ballagtak le a lépcsőn. Egy ember botladozott, mert éppen a szemét törölte és azt hitte, hogy már nincs több lépcsőfok. Miután mindenki megreggelizett, bejelentettem, hogy ma nem lazsálunk, hanem takarítunk. Erre a szokásos MI?! feliratú arcot vágtak, ami borzalmasan és egyben mókásan állt a hat embernek egyszerre. Végül ebbe is beleegyeztek abban az esetben, ha az ebéd spagetti lesz. Válaszul egy-egy takarítóeszközt nyomtam a kezükbe és bármilyen viccesen is, de el kezdtek takarítani. Végre… Úgy kilenc körül becsöngettek a fiúk, hogy megnézzék mi újság.

-         Éppen takarítunk, de jól jön még néhány segítőkéz. – mondta Hayley.

-         Oh, de sajnálom nekünk haza kell húznunk… - mondták, próbálva kibújni a takarítás alól.

-         Áh, dehogyis. Nyugodtan maradhattok a szüleitek dolgozni vannak és ilyenkor bármerre lófrálhattok. Nem csak ti ismertek engem olyan jól visszafelé is igaz… - mondtam két rongyot nyomva a kezükbe.

Végül a fiúkat sikeresen rávettük a takarításra. xD Én meg folytattam az ebédet. Ahhoz képest nekem volt a legkönnyebb munkám. Legálabbis szerintem… Úgy egy órával később a többiek készen lettek, míg nekem még dolgoznom kellett a kajával. De ők többen voltak… Mázlisták… Mivel kilencen voltunk a 4 személyes asztalhoz nem fértünk, úgy hogy néhányan a kanapékon fogyasztották el az ebédet. Remélhetőleg ízlett nekik az arcukból ítélve. De lehet, hogy ez a borzasztó ez a kaja kifejezés az arcukon… Na jó nem bírom ki, megkérdezem tőlük. Nem vagyok egy szakács mester, de igazság szerint a spagettit még sose sikerült elrontani… Lehet, hogy most sikerült ez most kiderül…

-         Na… hogy ízlik? – kérdeztem meg, miután mindenki evett belőle egy falatot.

-         Hát… ez borzasztó… - szólalt meg először Chris.

-         Tényleg? – kóstoltam meg a spagettit. Mire megkérdeztem Chris elröhögte magát… - Hé! Olyan szemét vagy!

-         Tudom.- válaszolt.

-         Szerintem jó. – dicsérte a kaját Maja.

-         Köszi. Szerintem is. Csak a szomszédaimnak nem ízlik, úgy látszik. – mondtam majd – lehet, hogy gyerekes, de nem baj – kinyújtottam rá a nyelvem.

-         Az én drága tökfej öcsikémről beszélj csak. Én nem mondtam semmit. – ellenkezett Nathan.

-         Jó, jó igazad van. Csak ez a fiatalember panaszkodik.

-         Amúgy, Natali! Hol tanultál meg így főzni? – kérdezte más témára terelve a szót Janie.

-         Őszintén?

-         Igen – felelte mindenki egy emberként.

-         Oké. Ha hazudtam volna, azt mondtam volna, hogy anyámtól, de ez nem igaz. Igazából az alatt a 3 hónap alatt tanultam meg, míg itt éltem. – válaszoltam.

-         Csak spagettit ettél ez idő alatt? – kérdezte Ricky.

-         Dehogyis, minden mást is.

-         Mit csinálunk délután? – kérdezte másra terelve a szót Angie.

-         Nem tudom. – felelte Maja.

-         Figyeljetek lányok én húzok haza, ne, hogy elrontsam a délutánom további takarítással. – állt fel Nathan.

-         Én is. – ment utána Chris. – Köszönjük a finom ebédet, de most tényleg mennem kell 10 perc múlva fociedzésem lesz.

-         Nem is tudsz focizni. – mondta erre a bátyja.

-         Mióta focizol? – kiabáltam utána.

-         Úgy fél éve. – mondta majd kimentek az ajtón.

-         Végre elmentek nagyon unalmas a társaságuk, már bocs Natali. – szólalt meg Hayley.

-         Nem gond! Nem tudom mi bajuk van. Általában olyanok, mint ti. XD – mondtam.

-         Mért mi milyenek vagyunk? – érdeklődött Nicky.

-         Be nem áll a szátok.

-         Hé! – mondta Ricky és elkezdett csikizni.

-         Ezt… hagyd… abba… nem… szerettem… ha… csikiznek… - próbáltam kinyögni 1egy mondatot, de nem sikerült, mert egyfolytában nevettem.

-         Oksza! Szerintem menjünk ki a parkba dumálni. – mondta, miután abbahagyta a csikizést.

-         Nem is olyan rossz ötlet… - mondta Janie.

Végül sok mindenről beszélgettünk, míg el nem eredt az eső. Mire haza értünk teljesen eláztunk… De utána csak nevettünk rajta. Hogy unalmunkat elkergessük, beraktunk egy filmet. A film közben csöngettek, mivel nem akadt ajtónyitásra jelentkező és én már láttam ezt a filmet én nyitottam ajtót.