Egy fárasztó két óra

Emily állt az ajtóban.

-         Hello! – köszöntem neki. – Azt hittem holnap jössz. Gyere be!

-         Szia! Bocs a zavarásért! Megkérhetlek valamire?

-         Persze. – mi lehet ilyen sürgős, hogy holnapig nem várhat?

-         Bujtassatok el, légy szíves! Itt van a volt pasim. – mondta.

-         Mért? Abba még senki se halt bele, hogy találkozott a volt fiújával… - nevettem.

-         De ti ezt nem értitek! – mondta végül Emily.

-         Akkor magyarázd el! – szólalt meg Janie.

-         Lecsukattam drog csempészésért és megígérte, hogy ha kiengedik, megöl. Ma meg letelt a büntetése.

-         Ez durva. – mondta mindenki.

-         Mindjárt jövök. – rohantam fel az emeletre.

Hol lehet? Mért tűnik el pont, akkor, mikor kell… Nem igaz… Hogy lehetek ilyen hülye… Futottam a nappaliban lévő telefonhoz.

-         Kit hívsz? – kérdezte valaki.

Kicseng… Csak legyenek otthon… Vedd már fel.

-         Igen? – szólt bele Chris.

-         Hello! Natali vagyok! Nathan ott van, beszélnem kell vele! Mondd, hogy sürgős! – mondtam neki és remélem Nathan érti mire gondoltam.

-         Adom! Nathan! Natali az, azt mondja sürgős. – kiabált fel neki.

-         Szia! Mi olyan sürgős?

-         Hozd a stukkert és gyere át hozzánk itt, majd elmondom mi a szitu! Cipeld el Christ is, addig is vigyáz a lányokra. Ja és hoz nekem is egyet. Kérlek!

-         Rendben meg lesz! Siettek! – tette le a telefont.

-         Ne ezzel meg volnánk! – mondtam magamnak. – Már csak a kínos kérdéseket kell elkerülnöm.

-         Kivel beszéltél? – hallottam Ricky hangját.

-         Erre most nem érek rá! Majd később elmagyarázom. Bocs! – majd rohantam ajtót nyitni, mert csengettek. – Gyertek be! Elmondtad már az öcsédnek?

-         Nem – mondta Nathan és adta át a stukkert. – Csak, hogy mit kell tennie itt. Gondolom a lányok is olyan értelmetlenül bámultak, mint Chris. – nevetett.

-         A szitu igen egyszerű! Már szabadlábon van egy bűnöző, akit a szomszédom lecsukatott, és most meg akarja ölni. – mondtam el neki.

-         Biztos elég lesz erre Chris! Vagyis nem kéne erősítést hívni.

-         Dehogynem. – mondtam mosolyogva. – Gyere csukjuk le azt az őrültet, míg el nem tesz valamennyinket láb alól.

-         Igaz. Hívom az erősítést, miközben megkeressük.

Újabb küldetést… Már csak ez hiányzott… Főleg sötétben… El kezdtük keresni a szomszéd ház körül, de ott nem volt. 10 percig kutattunk ott, de végül abbahagytuk és ázottan hazamentünk.

       Otthon:

-         Állj vagy elvágom a torkát – mondta egy idegen pasas. Emily torka előtt meg egy kés volt. – Tegyék le a fegyverüket.

-         Nyugodjon meg uram és engedje el a lányt. Tessék letettem a fegyverem. Kérem, engedje el, nem ártott magának semmit! – próbálkoztam nem sok sikerrel.

-         2 évig ültem a sitten, emiatt, a hülye ribanc miatt. Ez magának semmiség! – mondta.

-         Megértem de engedje el őket, ha kell túsz, cserébe itt vagyok én. Csak őket engedje el.

-         Natali, mit csinálsz? – kiáltotta Chris.

-         Elengedem, de el nem mehetnek. Maga meg jöjjön ide.

-         Igenis. – mentem közelebb, de mielőtt elkaphatott volna. Nem túl szabályosan, de tökön rúgtam.

Amire összerogyott. Sikeresen kikaptam a kést a kezéből és elkértem a pisztolyom.

-         Letartóztatom emberölési kísérlet miatt. De ne aggódjon, ezért többet is ülhet, mint 2 év és átgondolhatja, mit kellett volna tennie. – mondta Nathan. Majd elvitte, mert az erősítés épp most érkezett meg. Mikor visszajött ezt mondta – Amúgy már hiányzol a csapatnak, nem gondolkodtál még azon, hogy visszajössz.

-         Hátha most már nem fenyegeti senki a családomat megbeszéltük.

-         Rendben, akkor üdv a csapatban. Beszélsz a jó öreg Peterrel vagy beszéljek én? – ajánlotta fel Nathan.

-         Megoldom. Te csak menj haza és bocs, hogy idehívtalak. Ja és kösz a segítséget kolléga.

-         Te is tudod, hogy ilyen dolgokban szívesen segítek főleg ha nincs nálad stukker. – nevetett.

-         Na most már menj és a pisztolyt megtartom. Amúgy honnan van neked kettő? – érdeklődtem, mert tényleg nem értettem.

-         Azt mondta Peter, hogy tuti, hogy visszajössz szóval adott egyet, mert tudta milyen zűrös a te kis életed.

-         Ezt még visszakapja. A testvérednek elmondod, hogy miről van szó? – kérdeztem.

-         Nem akarod te elmondani?

-         Elég, ha a lányok felkapják a vizet, nem kell nekem még Chris dumáját is végig hallgatnom, hogy ez nagyon veszélyes és félt engem stb. Na szia, mert nekem még kis előadást kell tartanom a lányoknak, arról, hogy zsaru vagyok és meg kell hallgatnom az esti mesét a veszély helyzetekről, meg, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyen veszélyes dolgokba keveredem.

-         Sok szerencsét! – ment el nevetve.

-         Kösz, neked is!

Huh… Vége van… Tuti, hogy nem engedik, hogy lefeküdjek… De lehet, hogy el tudok osonni előlük xD.