3.fejezet

Terhesség után baleset Mi jöhet még?

Nagyon korán keltem és gyorsan felébresztettem mindenkit. Mivel még Márk meg Juli is aludt gyorsan felöltöztünk és elkezdtük becsomagolni az ajándékot. Mikor készen lettünk én elmentem a tortáért a többiek pedig díszítették a nappalit. Bementem az üzletbe és a tegnap választott tortát ki fizettem. Valami istenien nézett ki, pedig én nem is szeretem a tortát. Kevés dolgot nem szeretek szerintem. De Dalma szerint egy csomó dolgot nem és szerinte finnyás vagyok. Pedig nem. Biztos sok olyan kaja van amit ő utál csak még ne tudok róla. Mikor visszaértem már mindenki kész volt és megreggelizet. Pirítóst ettek szóval nem sokról maradtam le. Én semmit nem kívántam. Leültem közéjük és néztem volna a tv-t, ha Dalma és David nem veszekedtek volna a távirányítón.

- Hagyjátok abba! – vettem el a távirányítót. – ezt nézzük! – kapcsoltam arra amit Dalma akart nézni, mert semmi kedvem se volt a forma 1-et nézni. Erre Dalma rányújtotta a nyelvét Davidre. Egy kicsit gyerekes volt tőle. Mikor már kezdtem unni a filmet akkor megjelent Juli és Márk kézen fogva. Hál Istennek! Gyorsan felpattantam a fotelből. A többiek is ugyanígy tettek, gyorsan felkapták az ajándékokat és lerohanták Julit. Elvette az ajándékokat és gyorsan ki is bontotta. Nagyon tetszett neki a szoknya és a film is (vagyis úgy látszott).

- Próbáld fel a szoknyát! – kértem. Visszament a szobájába és gyorsan felvette. Kijött és a lépcsőnél megállt és körbefordult, úgymint egy modell.

- Pont jó és irtó jól néz ki!

Egy csomót dumáltunk és akkor megérkeztek Hayék. Ők is vettek valamilyen ajándékot. Egy fülbevalót kapott. Nekem nagyon tetszett, remélem majd néha kölcsön adja. Aztán megnéztük a dvd-t. Nagyon félelmetes volt. Voltak olyan részek ahol eltakartam a szemem. Utálom a horror filmeket és soha többé nem fogok ilyeneket nézni. A lányoknak se tetszett kivétel Hay. Inkább a fiúk nézték. Úgy döntöttem, hogy ma pizzát eszünk ezért rendeltem egy sajtos-sonkásat és egy sajtosat csak. A film végére megérkezett. Istenem bárcsak hamarabb! A vége volt a legrosszabb. Kiraktam a pizzát az asztalra és választhat magának mindenki. A desszertet is elővettem és ráraktam a gyertyákat. Meggyújtottam és idehívtam az ünnepeltett.

- Kívánj valamit! – mondta Dalma. Juli gyorsan kívánt és elfújta a gyertyákat. Leszedtem mind a tizennyolcat és felszeleteltem a tortát. Nagyon finom volt. De nem ettem többet, mert sokat ettem a pizzából.

Azután sokat dumcsiztunk meg társasoztunk. Olyan 19-kor Haynek meg Billnek el kellett menniük. Nem sokkal később én is elmentem aludni, mivel már nagyon fáradt voltam.

Másnap reggel nagyon rosszul éreztem magam. Hányingerem volt. Lehet, hogy tegnap túl sokat ettem, bár nem hiszem. De az is lehet, hogy… dehogyis. Miért lennék terhes? Megnéztem a telefonomon, hogy hányadika van. De ez nem lehet igaz! Akkor mégis terhes vagyok. Azért vagyok most annyira rosszul. Most mit csináljak. A legjobb lesz ha először is elmondom Mattnak. Gyorsan felkaptam valami ruhát és elrohantam Mattékhez. Egy kicsit korán van, de remélem ébren van. Becsengettem és David nyitott ajtót. Már majdnem sírtam. Lehet, hogy látszott rajtam, hogy valami baj van ezért megkérdezte:

- Mi történt?

- Lehet… lehet, hogy… hogy terhes vagyok – nyögtem ki végre és elkezdtem sírni.

- De hát az, hogy… hogy lehet?

- Nem tudom. Matt és én … szóval nem védekeztünk – még mindig ott álltam az ajtóban. Ezért bementem és leültem az egyik fotelre a nappaliban. David is leült. – és most nem tudom, hogy mit csináljak? Megtartsam vagy elvetéljek?

- Hát ez egy nehéz kérdés, de én nem tartanám meg, mert túl fiatal vagy. De mondd el Mattnak és ketten döntsetek.

- Rendben! És ébren van?

- Nem hiszem! De ha akarod megnézem.

- Nem kell köszönöm. Majd én meg nézem ha szabad? – bólintott.

Elindultam az emeletre majd bekopogtam Matt szobájába. Senki nem válaszolt ezért bementem. Még aludt ezért én leültem egy székre és vártam míg felébred. Egy kicsit még mindig szipogtam és egy kicsit be is duzzadt a szemem. Elég hosszú időnek tűnt, míg felkelt. Mikor már ébredezett odamentem hozzá és megpusziltam.

- Jó reggelt!

- Most már jó lesz, mert te itt vagy.

- Figyelj nagyon fontosról lenne szó.

- Hallgatlak.

- Terhes vagyok!

- Micsoda?! Mikor történt? 

- Lehet, hogy akkor amikor megjöttem és akkor, mert emlékszel akkor nem védekeztünk. Nem tudom, hogy mit tegyünk?

- Szerintem ne tartsuk meg, hiszen túl fiatalok.

- Tesód is ezt mondta.

- Mi beszéltél Daviddel?

- Naná! Szerinted kiengedett be. Na mindegy akkor készülődj elmegyünk a gyógyszertárba és vegyünk terhességi tesztet.

Gyorsan felöltözött, elmentünk és megvettük.

Otthon nálam a mosdóban:

Megcsináltam a terhességi tesztet és kell várni még 15 percet. Ebből el telt már 5 perc. Jesszus eddig nem tudtam, hogy ilyen hosszú idő lehet 15 perc.

10 perccel később:

Végre letelt és megnéztem a tesztet. Ez nem lehet… szóval igaz… terhes vagyok. Kifutottam a nappaliba és leültem az egyik székbe, de nem tudom, hogy miért volt ott. Matt hozott nekem teát. Milyen rendes, de valamiért rám jött a sírás.

- Na? - kérdezte

- Bíztam abban, hogy valamilyen betegség miatt vagyok rosszul, de nem. Terhes vagyok. Életemben először és most el kell vetnem. Tudod ezt nem így képzeltem el. Hanem olyan húszon évesen leszek terhes és majd gyerekeim születnek. Legalább 2 és veled élem tovább az életemet. Lehet, hogy egy kicsit gyerekes, de nem tudok ellene tenni.

- Jaj édesem! – ölelt meg.

- Mennyi az idő? – kérdeztem.

- 10 óra, de miért?

- Mert ha már el kell vetnem akkor minél hamarabb meg akarom tenni. Neked nem fontos velem jönnöd. – kezdtem, de már megint rám jött a sírás.

- Minden kincsért se hagynálak egyedül.

Elmentünk a kórházba és pont jókor, mert éppen most mondta le az egyik betege a nőgyógyásznak és így bemehettünk hozzá. Elvégezte amit kellett és már ki is mehettem. Nem volt kellemes. Az utolsó pillanatban megakartam tartani, de már késő volt. Mikor hazaértem egyedül akartam maradni ezért felmentem a szobámba és bezártam az ajtót. Egész nap csak arra tudtam gondolni, hogy itt fejlődött volna benne egy kis kölyök és én csak úgy az életét eldobtam. Ezt kellett tennem, de mégsem tudok másra gondolni. A lányok biztosan ébren vannak. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinálnak.

Lányoknál:

- Hiányozni fog Márk! Kár, hogy ilyen korán el kellett mennie.

- Ne bánkódj amiatt úgyis, találkozni fogsz majd vele. Nem értem hogy tud ennyit aludni Janie. – suttogta Dalma.

- Gyere nézzük meg.

Elindultak a szobám felé. Hallották, hogy ébren vagyok, mert még egy kicsit szipogtam a sok sírás után. Beakartak jönni, de nem tudtak, mert bezártam és nem is szeretnék velük beszélni.

- Janie engedj be minket – mondta Dalma.

Én nem válaszoltam rá semmit. Erre Juli is rákezdett, ezért kénytelen voltam beengedni őket.

- Várjatok egy percet és kinyitom az ajtót és bejöhettek.

Felálltam és elfordítottam volna a kulcsot, de összeestem és elájultam. A lányok még dörömböltek az ajtón. Aztán átmentek Matthez, biztos ő tud segíteni nekik. Becsöngettek hozzájuk és David nyitott ajtót (mint általában).

- Sziasztok!

- Be kéne jutnunk valahogy Janie szobájába, mert nem nyitja ki. Pedig azt mondta, hogy kifogja. Lehet, hogy valami baj van. Te tudod mi baja van?

- Azt hiszem igen…

- Na és mi?! – vágott a szavába Juli.

- Terhes volt és nem tartotta meg a gyereket.

- Mi?! – mondták egyszerre.

- Hé mi ez a hangzavar – jött le Matt. – Sziasztok! Miért jöttetek?

- Be kell jutnunk Janiehez. Most már tuti, hogy valami baj van. Be kell törni az ajtót vagy valami. Van feszítő vasatok?

- Igen, de minek?

- Hozd és meglátod!

Hátra rohant a garázshoz és 1 perc múlva itt is volt. Gyorsan feljöttek és szétfeszítették az ajtót és már bent is voltak. Elkezdtek pofozni, hogy ébredjek fel.

- Hozzatok egy pohár vizet – mondta Juli. És tovább pofozott. Már ébredeztem. Mikor felébredtem kezembe nyomott egy pohár vizet, hogy igyam meg.

- Köszönöm, de az ajtómmal mi lesz? Ugye nem hagyjátok úgy. Mert nekem ez így nem tetszik. – gyerekeskedtem – ugye Juli, nem akartad a pofámba önteni ezt a pohár vizet.

- Az lett volna a B terv. Köszönjük fiúk a segítséget. Nélkületek még az ajtót próbálnánk kinyitni. De most már mehettek. Sziasztok.

- Szívesen, de legközelebb, ha csak így simán elküldtök minket akkor többet nem fogunk jönni. – viccelődött David.

 Mikor kimentek a fiúk, akkor Dalma és Juli rögtön rákezdett, hogy:

- Miért nem mondtad el nekünk, hogy terhes vagy vagyis voltál?

- Mert aludtatok. Ez az egyetlen ok amiért nektek nem szóltam. De most ha megengeded felkelek, mert elég kényelmetlen helyzetben ülök és fáj a seggem.

Felálltam és elkezdtem dörzsölni a fenekem, mert tényleg nagyon fájt. Egész nap úgy bántak velem, mint egy beteg gyerekkel. Ez egy részt jó, mert nem nekem kell főzni, de másrészt meg rossz, mert nagyon uncsi. Egy kicsit fel is ment a lázam és egy gyógyszerrel le is vittem nehogy azért is aggódjanak. Az volt a mákom, hogy találtam egy algopyrint a táskámban. Az egy fél óra alatt levitte az én nagy szerencsémre. Olyan 16-körül elkezdtem unatkozni és megkértem a lányokat, hogy hozzák fel a tv-t mert dvd-zni akartam. A fiúk amilyen rendesek felhozták nekem a tv-t és egész nap dvd-t néztem. Bárcsak itt maradhatott volna, de a lányok nem engedték meg. Nem vagyok a gyerekük, ezért kiszálltam az ágyból és lementem csinálni magamnak kaját.

- Állj, állj – kiabálta Juli – majd mi megcsináljuk. Te menj feküdj vissza, mert elég hosszú napod volt a terhességed miatt.

Itt rácsapott a szájára. Hogy eddig nekem mért nem esett le.

- Csak azért, mert voltam a kórházban a terhességem miatt. Ti elkönyveltétek, hogy nekem pihenésre van szükségem emiatt a szar miatt és úgy állítottátok be, mintha beteg lennék. Ez olyan rendes tőletek.

- Jó, de ez elég nagy szellemi megpróbáltatás volt számodra. – avatkozott bele Dalma is.

- Hát ezt rosszul gondolod. Rosszabb volt annál, de már túl tettem magam rajta. Nehezen, de sikerült. De ha megkérdezitek, hogy jól vagyok-e azok után akkor jobban esett volna. De hát így nem tudom, hogy megbocsátok-e. Én átmentem Matthez.

Indultam el az ajtó felé.

- Janie várj! – szólt utánam Dalma.

- Igen?

- Egy szál hálóingbe akarsz mennie Matthez.

- Miért ne? Bármi megtörténhet… az is lehet, hogy ott alszok nála. – mosolyodtam el, de aztán felmentem és átöltöztem. Aztán irány Matthez.

Mattnél:

- Miért jöttél? Hiszen te beteg vagy vagyis a lányok azt mondták.

- A lányok azért tüntették fel annak, hogy beteg vagyok, mert azt hitték, hogy a szellemi megpróbáltatás olyan szarul esett. Azért jöttem, hogy kettesben lehessünk egy kicsit. – odaléptem hozzá és megcsókoltam.

- Biztos, hogy akarod?

- Igen!

- És van nálad…?

- Igen! Csak maradj már csöndben. – csókoltam meg újra és újra. Míg végül megtörtént aminek történnie kellett. XD

Nagyon jó volt és valami eszméletlen jó vele lenni.

Reggel 8-kor keltem. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Mielőtt elmentem volna adtam egy puszit a homlokára. Azt hittem, hogy alszik és lassan-halkan kisurranhatok a szobájából, de elkapott, magához rántott és megcsókolt.

- Szia én megyek, mert még a lányok éhen halnak ha nem vagyok.

- Szia – csókolt meg újra. Mikor elengedett, lefutottam a lépcsőn és kivel találkoztam? Hát a korán kelő urasággal.

- Mikor találkoztál utoljára Dalmával? – kérdeztem.

- Tegnap.

- De nem úgy értem. Mikor voltatok utoljára kettesben?

- Nem tudom. Elég régen.

- Kérdezhetek tőled valamit? – itt bólintott. – Te szerelmes vagy Dalmába vagy csak kihasználod?

- Hát…izé…

- Micsoda egy alávaló szemét kis dög vagy. Pedig én azt hittem, hogy ismerlek, de nagyon tévedtem – emeltem fel a hangom, de nem kellett volna, mert a kiabálásomra le jött Matt is.

- Mi ez a kiabálás? – kérdezte Matt.

- Te tudtad, hogy a drágalátos tesód csak kihasználta szegény Dalmát.

- Tényleg David?

- Nem… vagyis eleinte annak indult,de aztán beleszerettem. Őszintén.

- Naná és még higgyem is el neked.

- Beszélhetnék veled Janie? – kérte Matt. Félrevonultunk.

- Mit szeretnél?

- Tesóm, most igazat mond. Mostanában állandóan róla áradozik és csak róla tud beszélni. Az igazat mondja, higgy neki. – bólintottam.

- Figyelj David! – rám nézett – nagyon sajnálom amit feltételeztem rólad, de miért nem mondtad előtte. Megtudsz nekem bocsátani

- Igen, de ígérd meg, hogy többet nem fogsz ilyeneket rólam feltételezni.

- Ígérem, de én most már megyek. Sziasztok. 

- Várj kikísérlek, mert pont arra megyek én is. Megveszem életem első kocsiját.

Nagyon örülök, hogy lesz kocsija. Legalább nem csak David kocsijával mehetünk ahova akarunk.

A lányok már rég ébren voltak, az asztalnál ültek és rám vártak. Nem értem miért nem tudják megkenni a kenyeret vajjal és tenni rá sonkát vagy valamit. De az is lehet, hogy ilyen lusták. Végül megnéztünk egy dvd-t (amit még eddig soha életünkben nem láttunk, de meg volt nekünk). 12 fele lett vége. Én gyorsan átkapcsoltam a híradóra.

- Egy súlyos autóbaleset történt. Matthew Knight súlyos sérülést szerzett és kórházba szállították…

Jesszus! El kell mennem a kórházba. De előtte szólok Davidnek, mi van hogyha nem látta. Átfutottam a szomszédba és elkezdtem dörömbölni az ajtón. David nyitott ajtót.

- Mi a baj?

- Láttad a híradót? – kérdeztem

- Nem, nem szoktam ilyeneket nézni.

- Hozzad a kulcsod és elmegyünk erre a helyre – mutattam a papírra a kezemben.

- De hisz ez egy kórház.

- Ha nem mondod nem jövök rá.

- Nagyon messzire van innen.

- De úgy látszik, hogy Matt balesetének helyszínéhez elég közel.

- Micsoda?

- Gyere majd útközben elmondom

Útközben gyorsan elhadartam amit hallottam és a végére oda is értünk. Inkább szépen lassan mondtam el, mint hogy hadartam, de mindegy. Lehet, hogy csak azért mondtam lassan, hogy felfogja a nagyeszű David.

Gyorsan berohantam az épületbe és megkerestem a recepciót. Mákom volt, mert nem állt ott senki. Odarohantam és megkérdeztem:

- Elnézést! Melyik szobában találom Matthew Knightot?

- Nézze attól az úrtól menjen kérdezze meg. Én csak annyit tudok, hogy az intenzíven van.

- Köszönöm! Viszlát! – Hú nem gondoltam volna, hogy ilyen erős tudok lenni ezekben a pillanatokban. De az is lehet, hogy majd csak otthon fogok összeesni az ért sokktól, mert akkor fogok rádöbbeni, hogy mi történt.

- Elnézést! – futottunk oda az orvoshoz.

- Jó napot! Miben segíthetek?

Már nem tudtam válaszolni, mert összeestem. Amikor felébredtem egy kórteremben voltam. Az ágyon feküdtem és körülöttem a lányok ültek falfehér arccal.

- Hogy van Matt? Adjátok ide ruhámat el kell mennem Matthez – mondtam mikor felébredtem.

- Nyugodj meg! Matt jól van. – próbáltak nyugtatni, de én nem hittem nekik – a sok idegességtől lement a vérnyomásod és elájultál. Szóval most nem idegeskedhess Matt miatt.  

- De legalább ne mondjátok azt, hogy Matt jól van, mert tudom, hogy nem így van. Matt az intenzíven van, szóval nem lehet olyan fényes állapotban. Egyébként David hol van?

- Ha már tudod, hogy az intenzíven van akkor azt is el mondhatjuk, hogy David hol van. Végül is csak annyi, hogy elment Matthez. Bemehetett hozzá.

- Na és mit mondtak, hogy van Matt?

- Stabilizálódott az állapota, de még mindig kómában van. Egy bordája törött, de ezen kívül jól van és az orvosok arra számítanak, hogy pár nap és felébred.

- Szeretném látni, engedjétek meg. Légy szíves.

- Nem szabad, mert a doki azt mondta, hogy pihenned kell és holnapig itt kell maradnod. De ha lehetne akkor megengednénk, de sajnos a te állapotodban nem lehet sajnálom – mondta Dalma.

- Hogy érted azt, hogy az én állapotomban?

- Hát… tudod pihenned kell és nem kelhetsz fel, mert… khm…megint összefogsz esni.

- Köszi, hogy szóltál. Még az is lehet, hogy ebből a látogatásból nem én fogom meglátogatni Mattet hanem ő engem. – erre mindketten nevettek – na jó, hoztatok valamit amivel elfoglalhatom magam amíg itt vagyok.

- Kártya, könyv, telefon és ennyi.

- Ezek mind jók csak uncsik! Sorry! De ha jobbat nem hoztatok akkor alszom.

- Rendben, szia. – köszöntek el. Most várok pár percet míg elhúznak és megyek meglátogatom Mattet. Na jó legyen az egy fél óra, mert tudom, hogy még ők is megfogják nézni, hogy van szóval egy fél óra elég lesz. Addig játszok a telefonommal. Megnéztem mennyi az idő. 14:36 van, várok 15:06-ig vagyis játszok és irány Matt. Választottam egy új témát a telefonomnak és aztán játszottam. Mikor már végén el kezdtem unni akkor megnéztem az órát. Mi?! Még csak 14:53 van. De hisz az lehetetlen. Én már fél órája elkezdtem játszani. Nem baj most hallgatok egy kis zenét és talán úgy gyorsan telik az idő. Elkezdtem énekelni és aztán az egyiket a másik után. Így gyorsan telt az idő. Mikor utoljára ránéztem az órára akkor már 15:24-et mutatott. Huh, mákom van a lányok itt hagyták a ruhámat. Gyorsan felkaptam és elindultam az intenzívre. Ott megkérdeztem, hogy hányas szoba Matté. Pont most jött ki egy nővér, szóval megkérdeztem, hogy bemehetek. De jó bemehetek, csak fel kell vennem azt a ruhát, azt a zöldet és csak úgy mehetek be, de Mattért mindent megteszek, csakhogy láthassam. Hát bementem és amikor megláttam azt hittem újra összeesek. Szegény! Csövek állnak ki belőle. Elkezdtem sírni és lerogytam mellé egy székre. Megfogtam a kezét és elkezdtem mesélni olyanokról amit együtt tettünk. Például ahogy összejöttünk az is vicces volt és a végén azt mondtam, hogy szeretem és nem élném túl ha nem ébredne felé. Olyan történt ami a filmekben szokott. Mikor kimondtam azt, hogy szeretem akkor felébredt és azt mondta, hogy ő is szeret. Gyorsan kimentem és kerestem egy orvost.

- Elnézést! Barátom Matthew Knight felébredt. Tudják ő az aki a balesetben súlyos sérülést szerzett és most eszméletlen bolt idáig, de most felébredt. Jöjjön. Tudtam, hogy itt dolgozik, mert rá volt írva a kitűzőjére a neve és, hogy ezen az osztályon dolgozik. Amikor bezzeg meghallotta, hogy eszméletlen volt és most felébredt akkor rohant is utánam. Bejött velem a Matt kórtermébe és máris rohant oda Matthez. Na jó nem nevezném rohanásnak inkább sietett.

- Jó napot doktor úr! Maga szerint hogy vagyok?

- Kérem, hölgyem menjen most ki. Beszélnem Mr. Kinghttal.

- Máris.

Kimentem és hát ki látott meg kijönni Matt kórterméből, hát nem más mint David. Ez csúcs szuper most magyarázkodhatok, hogy miért jöttem el. De szegénynek falfehér az arca. Mi van most mindenki sminkeli magát, hogy ilyen fehérek. Viccelődni akartam magamban, de valahogy ez nem volt vicces. Azt hittem, hogy azért jön, hogy kioktasson arról, hogy nem szabadott volna elhagynom a kórtermemet és a többi. De ahelyett:

- Miért kellett orvost hívni? Valami baj történt?

- Hát baj az nem. De ne aggódj tesódnak semmi baja. Pont az, hogy felébredt. Most megvizsgálja a doki. Kíváncsi vagyok mit mond. Nézd ott jön ki.

Odafutottunk hozzá és rákérdeztünk.

- Annyit mondhatok, hogy nagyon jól van, de az a baj, hogy részleges emlékezet vesztése van és csak egy emberre emlékszik… magára – és itt rám mutatott. – csak ennyit tudok mondani. Vizsgálatokat végeztem rajta és hát azt kell mondanom, hogy remekül van.

Amikor ezt mondta, Davidnek felvidult az arca.

- Várjon – szóltam a doki után – Hogy van az, hogy csak rám emlékszik? Mivel én nem vagyok a családtagja. Megtudja ezt magyarázni? – kérdeztem, mert nagyon meglepődtem, hogy csak rám emlékszik.

- Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez azért van, mert maga áll legközelebb hozzá. Maga a barátnője? – kérdezte én meg bólintottam. – akkor nem fogja egy hamar elveszíteni úgy látom.

- Köszönöm.

Visszamentem Davidhez.

- Mi az? Mit kérdeztél tőle?

- Nem érdekes. Én megyek vissza, mert még észreveszik, hogy „eltűntem”. Na szia. Elköszöntem és visszamentem oda ahonnan jöttem. Az uncsi, fehér kórterembe. Visszavettem azt a ruhát amiben felébredtem és visszafeküdtem az ágyba. Hamar elaludtam, de nem tudom, miért, mert én általában fél órát forgolódok, míg elalszok. Az éjjel nagyon szörnyű dolgot álmodtam. Azt álmodtam, hogy valaki az éjjel bemegy Matt kórtermébe, kezében a késsel és leszúrja. Aztán megláttam azt az embert aki megölte és az én voltam. Miért álmodtam istenem. Nem merek visszafeküdni, mi van ha valósággá válik és alvajáróként megölöm Mattet vagy hasonló. Miért volt ilyen rossz álmom, mostanában még nem is álmodtam. De ha csak azt álmodtam, hogy meg fog halni. Mi van, hogyha igazzá válik és tényleg megakarja ölni. Mindegy nem taktikázhatok. Fel kell hívni Davidet és elmondani neki mindent. De mi van ha ki fog nevetni. Istenem! Hogy lehetek ilyen. Ha ki fog nevetni és nem hisz nekem akkor ez van. Nagyon sajnálom, ha ezt fogja tenni. Már megint ha meg ha. Abba hagyhatnám ezt a feltételezést. Felhívom. 1. csörgésre nem vette fel…2.-ra se… 3.-ra se és végre 4.-re felvette. Köszönöm.

- Mi bajod van, hogy hajnali 1-kor hívsz?

- Rosszat álmodtam.

- Jaj ne gyerekeskedj már. Na aludj vissza úgyse fog megtörténni.

- Még akkor is gyerekesnek tartod ha Mattről szólt?

- Ha Mattel álmodtál akkor nem lehetett olyan rossz vagy mégis?

- Nagyon is rossz volt. Asszem megöltem az álmomban egy késsel és azt a szívébe döftem. De nem tudom miért álmodtam ilyet, pedig mostanában nem sokat álmodtam és attól félek, hogy vagy én alvajáróként megölöm vagy valaki más megöli és nem tudok elaludni. Nem lehetne, hogy idejössz és együtt megnézzük?

- Egyedül nem tudod?

- Nem, mert félek, hogy megteszem. Léci, léci nagyon szépen kérlek. Nagyon féltem Mattet.

- Na jó, de várj a kórtermedbe. Odamegyek és majd megnézzük együtt.

Hamar ideért, én meg hamar átöltöztem. Gyorsan átfutottunk Matthez. Azért egy kicsit látszott rajta, hogy aggódik. Bementünk Matthez és látszólag semmi baja sem volt. Ekkor megszólalt David:

- Figyelj Janie szeretlek és az a baj, hogy ha Matt itt van akkor nem lehetsz az enyém – magához rántott és megcsókolt, de én nem éreztem, hogy tényleg szeret. Elővett a zsebéből egy kést és felemelte a kezét.

- Ne várj, ha tényleg szeretsz akkor nem ölöd meg Mattet. – de ezt már nem hallotta és szíven döfte Mattet. Ekkor felébredt. Reggel volt. Ma mehetek el erről a borzalmas helyről, de nem értem miért álmodtam ugyanazt és miért tértem át az egyik álomból a másikba. Én már nem értek semmit. De azért jó lenne tisztázni Daviddel, hogy amit mondott az álmában az igaz. Felhívta, de nem vette fel a telefont, mert ki volt kapcsolva a telefonja, a legjobbkor. Amikor befejeztem a gondolat menetemet akkor bejött a doki és azt mondta, hogy minden rendben van és nyugodtan elmehetek. Hú, de jó! Örültem magamban. Már azt hittem, itt akarnak tartani örökre.

- Mondja az lehetséges, hogy az álmom valósággá válik.

- Ne butáskodjon! Nem fog megtörténni erről biztosíthatom.

- Köszönöm. Viszlát!

- Viszlát!

Hogy lehetek ilyen hülye, hát persze, hogy nem történik meg. Na most gyorsan  átveszem a ruhámat és irány Matt. Felkaptam gyorsan a ruhámat és Matt kórterméhez siettem. Gyorsan megkérdeztem a nővért, hogy belehet-e menni. Azt mondta, hogy igen, de nincs bent senki. Aztán megkérdeztem, hogy hova helyezték Mattet. Ő meg azt válaszolta, hogy nem biztos, de 243-s kórterembe. Szóval akkor sokkal jobb az állapota. Hisz ez nagyon jó hír. Mi van, hogy ha már holnap hazajöhet. De jó lenne. Gyorsan megkerestem a 243-s szobát és benyitottam. Ott volt Matt és David is.

- Sziasztok! Hogy vagy Matt? – kérdeztem.

- Most, hogy itt vagy sokkal jobban.

- Rendben. David beszélhetnénk négyszemközt?

- Igen.

Kint.

- Szeretnék valami személyeset kérdezni. Ugye nem vagy szerelmes belém?

- Nem én Dalmába vagyok szerelmes, de miért?

- Na mindegy, hosszú és felét nem értenéd meg.

- De azért elmondhatod nem.

- Rendben. Szóval azt… De ne nevess ki. – bólintott. Ezalatt biztos azt értette, hogy rendben. – szóval azt álmodtam, hogy megölöm Mattet és amikor megöltem akkor felkeltem. Felhívtalak és te eljöttél megnézni velem, mert én féltem, hogy tényleg megteszem.

- És ebből hogy következtettél arra, hogy szerelmes vagyok beléd.

- Na jó de most jön még a java. Bementünk Matthez és te azt mondtad, hogy sajnálod és, hogy szerelmes vagy belém, meg hogy Matt csak útban lenne, hogy a kapcsolatunk kialakuljon. Aztán magadhoz rántottál és megcsókoltál, majd elővettél egy kést és szíven döfted vele. És ekkor végleg felébredtem. De nem tudom, hülye voltam, hogy megkérdeztem. – aztán visszamentem Matthez.

- Mit kérdeztél tőle?

- Ha rád is tartozna akkor előtted kérdeztem volna meg, nem gondolod?

- De igazad van, de akkor is érdekel. – itt rám szegezte a kérlelő szemét.

- Ha meggyógyulsz akkor elmondom. Rendben?

- Igen.

- Megyek haza.

- Rendben, szia! – csókolt meg. Kiléptem a kórteremből és elindultam a buszmegállóba. Ott tíz percet vártam és végre megjött a buszom. Leültem az egyik székre. Na és ott megláttam az utálatos Kittycskét. Minden cucca Hello Kitty-s. Undorító! Próbáltam elbújni, de észrevett.

- Helloka Janiiie! – köszönt rám a száz MHZ-s hangjával. Olyan volt mintha két párhuzamos világban élnénk és Veronica és Kitty egy és ugyanaz a személy lenne. Nagyon hasonlítanak. De komolyan. Mind a ketten nagyon magasak. Kábé olyan 180 centik. Még jó hogy én nem vagyok túlméretezett óriás.

- Szia! Te hogy kerülsz ide? – kérdeztem. Próbáltam kedves hangon hozzá szólni, de lehet, hogy ez ne sikerült.

- Én is pont ezt kérdeztem volna.

- Szerinted, hogy kerültem ide? Felszálltam a repülőgépre és eljöttem ide. Egyébként még mindig a Hello Kitty a divat? – az utóbbit persze gunyorosan mondtam.

- Hát… – hosszan megnyújtva az á betűt. Elkezdett csámcsogni a rágón. Lehet, hogy gondolkozik - szerintem…

Nem várva meg a választ leszálltam a buszról. Kezdett ez kicsit nagyon idegesíteni. Otthon a lányok a tévét nézték, mikor beléptem. Gyorsan elmentem a konyhába, mert nagyon éhes voltam. Egész nap nem ettem semmit. De aztán arra jutottam, hogy rendelek egy pizzát. Lusta voltam még meg is csinálni a kajámat. Ledőltem a lányok mellé és néztem velük a tévét. DVD-t néztek. De pontosan nem tudom mit. De nem is nagyon érdekelt. Csak bámultam a tévét és néha loptam pár pattogatott kukoricát a lányoktól. Mire vége lett a filmnek meg is hozták a pizzát. Kifizettem. A kedvencemet rendeltem sonkás-sajtosat. Jól néz ki. Lezártam a dobozt és leültem a lányok mellé. Kinyitottam a dobozt és elvettem egy szeletet.

- Kértek!

- Nem. – hangzott a válasz Dalmától.

- Én viszont igen – és elvett egy szeletet Juli.

- Nem akartok twisterezni? – kérdeztem teli szájjal.

- Mi? – kérdezték.

Gyorsan megrágtam a kaját és lenyeltem, majd újra megkérdeztem.

- Nem akartok twisterezni?

- Én igen! – vágta rá Juli.

- Nem igazán. Tudod, hogy nem szeretek játszani.

- Na! Most az egyszer! – kérleltük Julival.

- Rendben.

- Oké! Én felhívom Davidet nem akar-e játszani.

Felhívtam és kicsöngött. Mikor felvette ideges hangon beleszólt:

- Halló?

- Szia én vagyok Janie. Miért vagy ennyire ideges?

- Tudod egy kicsit félek, hogy megölik a testvéremet.

- Jaj ne már. Hiszen az csak egy álom volt. Nem akarsz jönni twisterezni?

- De szívesen. 20 perc és ott vagyok, mert még megakarom nézni, hogy van Matt, csak az orvosok bent vannak nála.

- Rendben.

Letettem. Majd odamentem a lányokhoz átrendezni a nappalit, hogy elférjünk.

- Milyen álomról beszéltél? – kérdezte Dalma.

- Ti hallgatóztatok?

- Csak egy kicsit, de mesélj. Miről maradtunk le?

- Oké. Azt álmodtam, hogy megölöm Mattet és amikor megöltem akkor felkeltem. Felhívtam Davidet és eljött megnézni velem, mert én féltem, hogy tényleg megteszem. Bementünk Matthez és azt mondta, hogy sajnálja és, hogy szerelmes belém, meg hogy Matt csak útban lenne, hogy a kapcsolatunk kialakuljon. Aztán magához rántott mármint David, és megcsókolt, majd elővett egy kést és szíven döfte vele Mattet. És ekkor végleg felébredtem.

- Elég fura álom. Szóval álmodban kétszer meghalt Matt.

- Ühüm. – csengettek – majd én kinyitom. – szóltam a lányoknak – addig ti pakoljatok. – kinyitottam az ajtót és David állt ott halálsápadtan.

- Mi történt? – ahogy kinézett attól nagyon megijedtem.

- Megtámadták Mattet!

- Micsoda?! – mondták a lányok.

- Hogyan történt? – kérdeztem én.

- Szóval amíg vártam, hogy az orvosok kijöjjenek, addig arra gondoltam, hogy veszek egy kávét. Mire visszaértem valaki ott állt Matt fölött, kezében egy késsel. Én meg megkérdeztem, hogy mit csinál. Erre nem válaszolt semmit és kirohant mellettem. Én nekem mintha földbe gyökerezett volna a lábam, álltam ott megdermedve. Aztán odaléptem Matthez és szerencsére még élt, csak aludt és még nem tud semmit. Pont jókor értem vissza. 

- Mint az álmomban. Akkor is ott álltam felette és csak utána tettem volna meg. Lehet, hogy lesz még egy támadója. Mi van ha most újra megtámadják.

- Nem kell annyira izgulni. 24 órás védelem alatt áll, most, hogy megtámadtak. Főleg azért is, mert énekes.

- Eddig mért nem álltak az ajtaja előtt testőrök.

- Mert nem éreztük, hogy szükséges. Egyedül engem engednek be és akik velem jönnek. És holnap már haza is jöhet. Nem kell félteni.

- Rendben akkor én megyek aludni. Így is nagyon fáradt vagyok. – és elindult a szobámba. Mikor lehunytam a szemem, máris aludtam.

Reggel:

10 óra után ébredtem fel, valamikor. Pontosan nem tudom. Kikaszálódtam valahogy az ágyból és lementem a konyhába egy kis rágcsálnivalóért.

- Lányok! Hol vagytok? – kérdeztem.