Szomorú  történet

Az utóbbi időben rengeteget veszekedtek. Már semmi nem volt olyan, mint régen. A fiú egyre inkább érdeklődött más lányok iránt. Barátnője jelenlétében is nézegetett másokat és nem vette észre milyen nagy fájdalmat, okoz ezzel. A lány sokáig tűrt. Néha-néha még veszekedtek és mindig haraggal váltak el minden egyes találkozásnál. Aztán egy hét múlva a lány már nem bírta és kimondta mit gondol.
-Szenvedek! Nem veszed észre? Elegem van, én ezt már nem bírom tovább! Nem törődsz velem és nem is érdekellek már! Állandóan más lányokat bámulsz! Én igazán próbálkoztam,  de nem megy, így nem lehet! - ordította őrülten.
A fiú szóhoz sem tudott jutni szerelmét még soha nem látta ilyen állapotba. Nem tudta mire vélje a dolgot. Ő nem vett észre semmit ezekből a dolgokból. Nem érzékelte ezeket.
- Változtatunk a dolgokon! Változok! Nem csinálok több hülyeséget. Csak veled fogok foglalkozni.
Ezzel megölelte a sírástól reszkető lányt. Szorosan karjába zárta és a lány azt gondolta ezzel megoldódott a probléma. Most már minden jó lesz. Megígérte. De semmi nem változott. Mintha nem is beszéltek volna. Szörnyű teher volt ez neki. Minden este sírt és rettegett. Már teljesen ki volt borulva és párja ebből nem vett észre semmit. Újabb egy hét múlva újra beszélt a fiúval:
- Ezt így nem lehet csinálni. Ez nem olyan, mint régen, ez nem kapcsolat! Jobb, ha nem látjuk egymást többé - mondta ki a végszót. Elfordult és elindult haza felé. Megfordulva könnycseppek csordultak ki a szeméből és gördültek végig arcocskáján. Az addig mindig vidám arc most sír. A fiú meglepődve ült a padon. Csalódott volt és rosszul esett neki a dolog. Eltelt egy hét, egy hónap, és egy év. Röpült az idő. Eltelt még két év és teljesen elfelejtették egymást. De mindkettőjük szívében ott volt az a kis üresség melyet a szakítás hagyott.