Fájdalom és bánat

Mikor a fiú teljes mondandója végére ért a lányt teljesében fájdalom járta át! Abban a pillanatban utált mindenkit de legfőképpen magát utálta hogy ekkora fájdalmat okozott annak az embernek akit a legjobban szeretett. Hisz nem akarta megbántani...-mondogatta magában, önmagát is csillapítva ezzel. De mégis, mégis megbántotta, még pedig nagyon. Mind igaz volt amit a fiú írt neki. Úgy érezte mintha tőrt döftek volna szívébe és olyan volt mintha azt mindegyes olvasott szónál elfordították volna hogy még jobban fájjon és még mélyebb sebet üssön. Gyűlölte magát!!! Dühös és méreggel teli könnycseppek futottak végig arcán. ... A beszélgetés után elment zuhanyozni hátha letudja magáról mosni azt a fájdalmat amit érez. De nem, ezek után sem lett jobb, EZT nem lehet csakúgy lemosni. ... Jobb ha lefekszik és alszik, de nem jött álom a szemére. A gondolatok nem hagyták pihenni, még mindig tele volt elméje és egész teste a haraggal amit önmagáért érzett. .... "Nekem nem való barát és szerelem, mert mindig csak mindenkit megbántok és fájdalmat okozok mindenkinek" ... ezt komolyan ő maga sem gondolhatta volna ha józan állapotban van de a fájdalomtól és a dühtől nem tudott tisztán gondolkodni. Ágyában feküdt és a feje fölött lévő lámpát bámulta... "Bárcsak rám esne ...jobb lenne mindenkinek"- mondogatta magában. De a lámpa csak nem mozdult a hívó gondolatra. Így a lány tovább emésztette magát a történteken. ... eltelt 1-2 óra. A lány ágya legbelső sarkában térdét felhúzva és azt kezével átkarolva kuporog. Jobb kezében szorongat valamit. Hosszú haja vállára omlik, szemei pedig duzzadtak a sírástól. Már nagyon gyenge reszket az idegtől... de a fájó gondolatok emésztik. A sírást sem tudja abba hagyni csendesen folynak könnyei mint az erdei kispatak. Már lehet eltelt 3 óra is...de még sem jön el érte az álom manó. Talán ha álmodna mindennek vége lenne. De nem ... el kell mennie a fiúhoz most rögtön hogy lássa mennyire szereti.... most elindul gyalog az éjszakában. A lány így összeszedve minden erejét és a párnákat elszedve az útjából felállt. Hirtelen más szemmel látta a világot innen fentről mindenmás neki...de a fájdalom nem változik... elindult az ajtó felé. Pici lábai reszkettek és csendes lépteket tett, de mielőtt elérte volna az ajtót elsötétült előtette a világ és összeroskadt. Törékeny lelke már nem bírta a megpróbáltatást, az álom manó így jött el érte hogy elvigye az álmok közé. ... Így a lány ájultan feküdt ágya mellett, bal kezét hasán tartva a jobb kezét pedig maga mellett továbbra is szorítva azt a picike valamit. Aztán percek elteltével gyengül a kéz és a szorítás is és kivillan tenyeréből egy gyűrű melyet szerelmétől kapott. ...