1. fejezet

Titkok

Layla

     - Atyaég! Még ilyen hőséget!- mondom Szonjának és beugrom a tóba.

 A barátnőm vigyorog, és ő is így tesz, de ő annyira nem tud úszni, mint én

(mert én rendszeresen járok úszni).
   Legjobb barátok vagyunk, de azért nem lógunk mindig egymás nyakán, mint a piócák…

Még van két barátnőnk: Ricky és Janie és velük is sokat szoktunk találkozni. Ők ikrek.

 De mostanában nem sokat találkozunk, mert soha nem érnek rá.

- Vajon Rickyék mit csinálnak? Hívjuk fel őket!- javasolja Szonja és felhívja őket.
Amíg ő telefonál és úszkálok, és azon morfondírozom mi lenne, hogyha elmondanám nekik a titkomat…hogy mire vagyok képes, hiszen biztosan megértenék.
NEM miket is gondolok! Hiszen nem tudhatja nem senki…

eddig csak az öcsémnek mondtam el, de benne megbízok… nem mintha a barátnőimben nem bíznék meg de ez teljesen más. Egyébként is Kev sem miattam tudta meg, hanem csak mert egyszer megleste, amikor fürödtem és látta, hogy irányítom a vizet.

     Igen, irányítom a vizet, de erre csak kb. egy hónapja jöttem rá.. Úgy volt, hogy megint kimentünk a tóra, de valami beleakadt a lábamba és húzni kezdett lefelé. De nem hiányzott a levegő. De azért fel akartam jönni, úgyhogy elkezdtem, nem tudom, hogyan felfelé tolni magam. Azóta már rájöttem, de nem merem elmondani senkinek, mert félek, hogy a végén még elad valaki egy cirkusznak, vagy mittomén… De mégis elmondom neki!

      Hosszas filózásom után barátnőm befejezi a dumálást és hajlandó rám figyelni mikor már vagy harmadszorra kérem.
      - Szonja… figyelj… mondanom kell valamit!- nyögöm ki.

      - Igen?
      - Hogy szóval… én na…irányítani tudom a vizet.- mondom ki végre. Érdekes, de valahogy megkönnyebbülök.

      - Ne viccelj!- jobban meglepődött, mint hittem… de nem is értem miért… hiszen ez természetes. XD
      - Eddig csak neked mondtam el, mert már nem bírtam magamban tartani…- magyarázkodom.
      - Jellemző…soha nem tudod befogni a szádat, de csak ha magadról van szó…

 ez a szerencséje néhány embernek. De én nem hiszem el… hiszen ez lehetetlen!
      - Fogadjunk? Bebizonyítom.- mondom neki és elcibálom egy olyan helyre, ahol nem lát minket senki.

  Ott aztán egyszer csak a kezemmel felemeltem egy kis vizet és beleirányítottam, egyenesen Szonja szájába.
      - Most már hiszel nekem?- kérdezem tőle, pedig én sem hinnék magamnak…
      Kis idővel később azzal válunk el egymástól, hogy majd holnap találkozunk és megmutatom neki mire is vagyok képes az erőmmel (már ha ezt így lehet nevezni…).