4. fejezet

Végre nincs több titok…

Szonja

     Reggel későn kelek és nem marad időm se kajálni se semmire, szóval inkább elindulok, hogy elérjem a buszt. Elég unalmasan telik a mai nap, de mégis azt várom, hogy találkozzunk Laylával! Olyan jól éreztem magam tegnap!
     Végre itt vagyunk mind2-en és megint beszélgetünk, nevetgélünk, gyakorolunk meg ilyenek.

 Egyszer csak valami reccsenést hallok az egyik bokorból.
     - Layla…- semmi válasz.- Layla figyelj már ide!!!
     - Mi van?

     - Hallottam valamit. Hallgasd csak!- és egyszerre kilép a bokorból Ricky és Janie, miközben és tűzgolyókkal zsonglőrködtem, Layla pedig felnyomta magát vízzel és halakkal beszélgetett. 

     Layla is és a tűzgolyók is egyszerre esik le, amikor Ricky és Janie egyszerre kiált fel.

- Ti is?!
- Mit mi is? Csak nem nektek is ilyen erőtök van?- persze rögtön Layla kérdez…
- Igen, de nem is gondoltuk, hogy nektek is! Minden nap le szoktunk jönni ide

próbálgatni az erőnket- mondja Janie.
- Mi is, de nem is gondoltunk rá, hogy másnak is van ilyen ereje! És nektek milyen van?

- kérdezem izgatottan. Már hogy ne lennék izgatott?!

- Nekem tűz, Janie-nek meg víz. Nektek?- válaszol Ricky, Janie helyett is.
- Nekem tűz, Laylá-nak meg víz.- ismétlem.
- És szerintetek, honnan van?- kérdezi Layla

- Ti soha nem olvastok? Olvassátok el ezt a könyvet!- ad ide Janie egy könyvet. Nem különösebben vastag, én elkezdem olvasni.
- Atlantiszról?- nem vagyunk már óvodások, kikérem magamnak!
- Csak olvasd!

- Egy pillanat… figyeljetek. Nem hallottátok?- szólal meg Janie.

- Mit?- kérdezek vissza.

- Ezt a… zajt. Van itt valaki, és kihallgat minket.- ezt már suttogva mondja. Ha jobban figyelek, akkor én is hallom, valakinek az izgalomtól gyorsan verő szívét.

Majd együtt odamegyünk egy bokorhoz, ahonnan halljuk a szuszogást, és amikor benézünk, akkor már csak egy visszafelé szaladó fiút látunk.

- Nah mindegy, szerintem nem sokat látott. Kezdd el Janie.
- Egy nagyon ismert ,,mese” az Atlantisz- olvasom hangosan- Az ott élők tudták irányítani a vizet, kaptak alatta is levegőt, illetve beszéltek az állatokkal.- ez vagy 10 oldal!- Ezt mind el kell olvasnom?!
- Nem, folytasd a 24. oldalon!- adja egymás után az utasításokat.
- Egy furcsa esetről számoltak be a legutolsó Atlantisz kutatók, akik 20 év keresés után megtalálták az Elveszett várost: Olyan Atlantiszivel találkoztak, aki nem értett a víz irányításához, ellenben a tűzgolyókat dobált a levegőbe. A kutatók, máig is próbálják megfejteni a furcsa kislány titkát.- szünetet tartok.- Ez egy 60 éves könyv! Két szó: mi van?
- Istenem miért vagyok ezekkel megáldva? Ez csupán annyit jelent, hogy a Layla  és én őseim Atlantisziek és a tietek az a kislány.
- De annak a lánynak miért tűz ereje volt?
- Nem tudom, de Ricky-vel mostanában azért nem tudunk találkozni veletek, mert ez után nyomoztunk a könyvtárban és már egy csomó mindent találtunk! Ezt nézzétek!- és kihúzott a táskájából vagy 700 oldalnyi könyvet, régi újságokat, meg képeket! Layla abban a pillanatban magárba roskadt. Végül is ő nagyon szeret olvasni, de csak olyat, ami igazán érdekli. És a régi poros újságok egyikünknek sem tartoznak ezek közé…
- Nyugi nem kell mindet elolvasnunk, csak pár rész van, ami fontos, és csak a biztonság kedvéért hoztam el mindet. – kicsit megnyugodtam.

- Akkor most inkább te folytasd! Én már belefáradtam…- kérem Janiet. Eldörmög valamit, amiből tisztán érthető lesz a ,,lusta népség” jelző, de azért elkezdi olvasni.
- Akik legutoljára, ,,felfedezték” az Elsüllyedt várost, sajnos nem voltak hajlandóak beszámolni arról, hogy az merre található, ellenben adtak egy térképet.

,, Ezen minden adat megtalálható Atlantisz felfedezéséhez.” Mondta, és odaadta a tudósoknak. Sajnos eddig senkinek sem sikerült megfejtenie a térkép titkát és Atlantisz helyének pontos meghatározását, de minden ember próbálkozik, akinek e térkép a kezébe kerül.- nagy levegőt vesz.- Hé, ezt a templomot ismerem! Ez az a templom, ami ott van nem messze tőlünk. Akkor ez azt jelenti, hogy Atlantiszhoz nem is kell messzire mennünk? Hogy itt van, ebben a városban? Szerintem, ha kinyomtatjuk ezt a térképet, erről is elkezdhetünk keresni…
- MI?!- vágunk a szavába egyszerre Laylával.- TE MEG AKAROD KERESNI ATLANTISZT?! - háborgom.- Te nem vagy eszednél… hogy tudnánk megtalálni, ha még senkinek sem sikerült?

- 1. Mi négyen vagyunk csak, és 2. nekünk van valamink, ami másoknak nincs,

és ezzel rávezethetjük magunkat a dolog megoldására. És 3.- be nem áll a szája…-ha nektek nincs annyi eszetek, hogy ezt kitaláltátok volna, akkor nekik miért lenne? Akkor én sokkal okosabb vagyok, mint mások.

- EGO 4ever…-szólal meg Layla.- Tiszta Hermione vagy a Harry Potterből!- Laylának is, és Janienek is a Harry Potter könyvek a kedvenceik.

- De nem biztos, hogy csak az atlantiszi dologra kéne koncentrálni, hiszen itt van az a kislány is, aki ugyanúgy nagyon fontos, és szerintem azt is ki kéne deríteni, hogy ő miért tűz, és miért nem víz képességekkel született.
- Várjatok!- kiált fel Janie.- Eszembe jutott valami.

Ide hoz egy papírt és egy tollat.
- Az meg minek? -kérdezi Layla.

- Fel írom, hogy mik azok a dolgok, amik fontosak ahhoz, hogy kiderítsük ezt az egész történetet.
- Na, végre egy értelmes ötlet…-mondja Layla (még ő beszél!).
- Na, jó fiúk, lányok, most haza kell mennünk Janie-vel, de majd holnap ugyanitt ugyanekkor talizunk, ok?- Ricky.

- Ok.

Hazafelé menet gondolkodom ezen az egész ügyön, de leginkább Ricky jut eszembe, hogy ma milyen hallgatag volt, hiszen ő mindig nagyon sokat beszél! Nem baj, ráérek ezzel holnap is foglalkozni…