Éppen a gondolataimba merülök, amikor csörög a telefonom. Nathan az, a legjobb barátom. - Szia! Csak azt szeretném kérdezni, hogy sikerült-e.
- Aha.- mondom szomorúan.
- Akkor meg mi a baj? Végül is elmegy veled, nem?
- De eljön.
- Akkor mégis mi bajod van? Minden szót harapófogóval kell kihúznom belőled?- próbál viccelődni, de nem megy neki… vagy nekem nincs hozzá kedvem…
- Szóval pont találkoztunk, amikor a kutyáját sétáltatta és elhívtam, ő elfogadta, aztán… aztán…- itt elakadok.
- Aztán?
- Megpróbáltam megcsókolni, de nem hagyta, hanem gyorsan elmenekült.
- Hogy? Elfutott?- nevet bele a telefonba. - Dehogy is. Kitalált valami elterelő szöveget, hogy mennie kell, mielőtt megcsókoltam volna. Ez azt jelenti, hogy mégsem szeret?
- Dehogy is.- ismétel vissza.- csak azt, hogy nem tudja, hogy veled mi van. Meg kell mutatnod neki, hogy te is szereted.- hah,mi sem könnyebb ennél… - De hogyan?- érdeklődöm.
- Mit tudom én? Nézz rá, amikor ő is rád néz, meg ilyenek. Dennis te ezt nem érted. A lányok nem olyanok, mint mi. Ha te ránézel egy lányra, nem tudod, hogy szerelmes-e beléd. De ők tudják, és azt is tudják, hogy te nem tudod, ezért bizonytalanok, vagy félnek, hogy megbántják őket. De attól, hogy még, hogy Layla tudja, attól megmutathatod neki.
- De tapasztalt valaki…- hát igen, mitagadás,Nathannak van már egy-két tapasztalata a lányokkal. Ami azt illeti, nekem egy szemernyi sincs, ezért mindig tőle kérek tanácsot mostanában.- szerintem először próbálkozz a bulin (nem csak megcsókolni gondoltam, hanem, hogy mutasd meg neki, mit érzel), és, ha ott sem sikerül, akkor majd suliban, vagy mittomén.
- Lehet, hogy igazad van-sóhajtom.- majd holnap meglátjuk. Akkor szia.- fejezem be a beszélgetést. - Szia. Hát igen, a holnap… nem tudom, hogy azt is hogyan fogom túlélni… De ez már nem a mához tartozik… inkább elgondolkodom, azon, amit Nathan mondott.