Vajon eljön Ricky? Tudniillik elhívtam ide… hm randizni a parkba, de már legalább 15 perce itt kéne lennie. Lehet, hogy mégsem bízik bennem, mint ahogy azt két napja mondta. Igen, tegnap előtt is találkoztunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Igazából először nem akartam randizni vele, de mostmár egyre jobban tetszik. Azért lehet, hogy nem bízik bennem, mert hát mitagadás elég csajozós típus vagyok, de vele nem azt érzem, hogy csókolózom vele, aztán meg nem is tom… de őt… szeretem. Vagyis eddig még nem csókolóztunk.(MÉG!)
Nah itt is van. - Szia.
- Szia. Akkor mehetünk?- kérdezem, de gyanakodva rám pillant.
- Hova?
- Az meglepetés.- először rám néz, gyanakodva, aztán mosolyog, aztán meg elneveti magát.
- Az jó, mert szeretem a meglepetéseket.
És elviszem a park hátsó bejáratához, ahol általában soha nem jön be senki.
- De hisz ez a bejárat. Mi van itt, ami…- nem várom meg, amíg elmondja, hogy válaszolnom kelljen, hanem megcsókolom, de úgy, ahogy eddig még senkit, és ő is visszacsókol. Szeretném, ha tudná, hogy őt TÉNYLEG szeretem, nem úgy, ahogy a többieket! Egy kis idő múlva, amikor vége lesz a csóknak, akkor rámosolygok.
- Mi volt ez?
- Nem tudom, de nem akarom, hogy vége legyen.- mondom, és megint csak csókolózunk, addig, amíg nem halljuk, hogy megrezzen egy bokor.
- Mennünk kéne, nem?- kérdezi halkan.
- Ha muszáj…- válaszolok neki suttogva.- holnap találkozunk ugyanitt, 5-kor?
- Sajnos nem jó, a lányokkal találkozom 4-kor, de előtte találkozhatunk. De légyszi ne mondd el ezt senkinek, és én sem fogom.
- Ha szeretnéd, nem fogom.
- Szia.
- Szia.- köszönünk el egymástól, és közben azon tűnődöm, hogy mitől rezzent meg az a bokor…