12. fejezet
Féltékenység és egy újabb titkok
Ricky

Olyan, olyan, olyan boldog vagyok! Gyakorlatilag összejöttünk Nathannal, de nem tud róla semmi. Néha ide-ide pillant, de nem mer idenézni, mert valaki rögtön kiszúrná. Még csak most értem be a suliba, de találok valamit a padomban. Egy levél: Ne merj járni Nathannal, vagy velem gyűlik meg a bajod!

Ennyi. Sem aláírás, se semmi. Vajon ki írhatta? Nem tom, de az a baj, hogy ezt egyedül kell kitalálnom, ha csak… elmondom Nathannak! Persze ő biztos tudni fogja (vagy legalábbis együtt tanakodhatok vele)… Mert ma délután találkozunk. És én már várom. Hogy találkozzak vele, és, hogy újra megcsókoljon.

Délután a parkban.

- Szia.
- Szia. Eljöttél…- mondja, de nem értem mire céloz.
- Igen… miért ne jöttem volna?
- Nem, csak nem tudtam, hogy mit gondolsz a tegnapi miatt…
- Azt, hogy szeretném megismételni.- és így is lesz. Persze mostmár nem olyan izgalmas minden, mint a múltkor, de ugyanolyan jó.

- Szeretlek.- mondja, és én beleremegek.- Remélem, tudod, hogy bízhatsz bennem.

- Én… én is szeretlek.- mondom és megcsókoljuk egymást. Egyszerre. Ő engem, én őt, egyszerre. De el kell mondanom neki a levelet, úgyhogy elhúzódom.

- Valami baj van?- kérdezi gyengéden, és én elmondom.

- Ma reggel találtam egy levelet a padomban…-és megmutatom.

- De hát ki küldhette?- kérdezi.

- Nem tudom, ezért is mondtam el, hogy neked talán van ötleted. Nem ismered fel a kézírást, vagy ilyesmi?
- Most, hogy mondod… olyan, mintha… de az nem lehet…
- Két szó: Mi van?- értetlenkedem.
- Volt egy barátnőm még régen, Anna és azt mondják, hogy még most is szeret, és neki egy kicsit ilyen az írása, bár nem tudom… honnan tudta, hogy mi… járunk?- az utolsó szót olyan halkan mondja, hogy alig hallom.

- Nem tudom… egy pillanat… a bokor!- hirtelen összeáll a kép!

- Milyen bokor?- most ő nem ért semmit.

- Emlékszel, amikor tegnap itt… khm csókolóztunk, akkor hirtelen megrezzent a bokor. Ez a csaj leskelődött utánunk! Ha elkapom… az nem érdekel, hogy üzeneteket küld, de, hogy leskelődik…!- ez nem lehet igaz!

- Nyugi, nyugi! Majd én beszélek vele. Te inkább ne tegyél semmi butaságot. Meggyőzöm. Bízz bennem!
Az utolsó szavai a szívembe hatolnak.

- Rendben, bízom benned.- és hirtelen melegséget érzek itt legbelül, olyan, mintha valaki bedugott volna egy kályhát, de nagyon jó…

- De, ha jól emlékszem elkezdtünk valamit… ha gondolod talán… folytathatnánk.

- Na, na, csak ne legyünk telhetetlenek!- viccelek, s máris folytatjuk a csókolózást, de már nem sokáig, mert nemsokára mennem kell a lányokhoz, Atlantisz-fejtésre. Úgy 15 perc múlva.

- Nem sokára mennem kell.- mondom, amikor egy pillanatra abbahagytuk.
- Kár, de akkor legalább élvezzünk ki minden percet.
- Úgy mondod, mintha most találkoznánk utoljára.

- Ezzel arra célzol, hogy még fogunk találkozni?
- Hát… ha te is… akarod…
- Igen.
- Te jó ég el fogok késni, és a többiek pillanatokon belül rájönnek, hogy mi történt.
- Vagyis még mindig ne mondjuk el?

- Hát, ha nem muszáj, akkor ne.

- Én nem fogom, ha nem szeretnéd.
- Köszönöm.

,,Fejtésen”.

- Szasztok, bocs a késésért csak…

- Ne fáradj, mindent tudunk.- mondja Layla.
- Mi mindent, honnan?
- Azt, hogy jártok, és kaptunk egy levelet.- válaszol Szonja.

- Kitől?
- Most te vallatsz minket, vagy mi téged? Egyébként szépek vagyunk, hogy nem mondod el nekünk, hogy összejöttél Nathannal. Én bezzeg elmondtam Dennist.- így Layla.

- Ne haragudjatok, én csak… hé, mutasd azt a levelet!

- Itt van, nézd csak.

A barátnőtök titkolózik előttetek, és nem mondja el, hogy Nathannal jár.

- Ennyi?
- Igen, mégis mit vártál?- így Layla.
- Én tudom, ki küldte.- válaszolok.
- Mi is, mit gondolsz mivel töltöttük a délutánt? Mindent tudunk, hogy mi történt veled ma délután a parkban.- Laylának aztán van bőr a képé… HOGY MICSODA?!
-… követtetek?- döbbenek le.- és még én vagyok gonosz? Az, hogy eltitkoltam Nathant semmiség ehhez képest. Hogy tehettétek…?

- Annyira nem nagydolog…- vélekedik Layla. Persze neki nem nagy, de mi van velem? Nálam nem azok a szabályok, mint nála. Honnan tudná, hogy a leskelődésnél semmit sem utálok jobban?
- Hát kösz, ti vagytok az igazi barátnők!- mondom dühösen, majd sarkon fordulok, felkapom a cuccomat és elfutok, a város irányába. Mégis, hogy történhetett ez? De Nathannal legalább minden rendben van (vagy mégsem?).