14. fejezet
Félreértések káosza
Layla

Hazafelé sétálok, épp most váltunk el Janievel. Erre laknak Dennisék. Vajon, ha többet vinném le a kutyámat, többet találkoznék vele? Nem tom, de majd kipróbálom… 

Épp a házuk előtt sétálok el…

És itt van ő is egy lánnyal és megpuszilja… pillanat… egy lánnyal?! H… hogy lehet ez? De… de…
Ez nem lehet igaz… Hát köszönöm… ennyit értem… ezt már most tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni… pedig ettől féltem… ez volt az egyik legrosszabb rémálmom és most… most beteljesedett…
A sírás kerülget… Te jó ég meglát Dennis és rám mosolyog…
Mit kéne most csinálnom? Futásnak eredek, és nem is nézek vissza…

Másnap suliban.
Egész nap hallgatag voltam és persze rá sem néztem Dennisre. Ő meg úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Hogy lehet ilyen? Ha legalább bevallaná, hogy egy másik lánnyal van, és nem akar velem lenni, akkor, nem lenne ilyen rossz. De elhatároztam tegnap este lefekvés előtt, hogy mindent visszaadok neki. És már ki is találtam hogyan…
Délután Nathan náluk lesz, akkor fogom megejteni az akciót.

Délután.
Most láttam, hogy Nathan bement Dennisékhez. Most várok, hogy kijöjjön…
Kijött… És elment, de rájöttem, hogy Dennis még jóval utána néz, és ekkor megyek el előtte, úgy, hogy még éppen lásson, de még hallótávolságon kívül legyek. Nathan után megyek és úgy, hogy Dennis is lássa, abban a pillanatban szájon csókolom, és beleadom minden bánatomat, amit az elmúlt 2 napban éreztem. Látom, hogy Dennis hitetlenkedve rám néz, úgy kell neki. Ő is ezt tette velem, én miért ne tehetném? Ha nem járna másik lánnyal, akkor most nem történt volna ez. Úgyis már csak 2 nap van a szünetig, szóval nem nagyon kell aggódnom, hogy találkozunk, és megbeszéltük a lányokkal, hogy a szünet első napján elmegyünk Atlantiszra. Már nagyjából kitaláltuk, hogy hogyan (Janie sok segítségével) és csak össze kell pakolnunk a cuccunkat és indulhatunk is. Mind a 4-en azt mondtuk a szüleinknek, hogy táborba megyünk, úgyhogy azzal sincs gond, hogy elengedjenek.
Amikor abba hagyom a csókot, akkor ránézek Nathanra, és ismételten elfutok… de sajnos látok valakit, akit nem kéne, hogy lássak, akinek már otthon kéne lennie, aki most borzasztóan megharagudhat rám, aki nem más, mint Ricky!

Otthon.
Már el is határoztam, hogy mit fogok vinni. Egy- két ruhát, de ezt annyira nem tarom fontosnak, egy elemlámpát, a kabala- kövemet (ezt még régen írtuk tele a nevünkkel mind a 4-en a lányokkal.), a térképet, és egy fürdőruhát (nem árthat XD).

Nem tudom, hogy a többiek mit hoznak, de gondolom Janie egy pár könyvet, Szonja az MP3-ját, Ricky pedig a naplóját. Már megbeszéltük, amikor pár napja találkoztunk, hogy úgy fogunk bemenni, hogy nagy köveket rakunk a többi templomnál a ,,bejárati kövekre” és így minden egyes templomnál, minden kőnél kinyílik egy- egy lépcsőfok. Először baj volt, hogy azt hittünk, hogyha utána ugye lemegyünk, akkor a kövek rajta maradnak, és nem záródik be a bejárat, de ez a probléma is megoldódott, mert a bejárati kövek, amikor ott maradt a többi kő, kidomborodtak, és a nagy kövek leestek. Így más nem tudott utánunk bemenni. És az volt a jó, hogy a kövek csak akkor estek le, ha már az összes lépcsőfok besüllyedt. Ez azért volt jó, mert a templomok elég messze voltak egymástól és enyhe kifejezés az, hogy pár perc alatt nem tudtuk megjárni ez egészet… Így az utolsó, nagy templomnál a követ utoljára tesszük rá, mert ott rögtön le tudunk menni. Remélem, hogy a holnapi nap sokkal jobban fog elsülni, mert a mai, mert ez nem volt egy főnyeremény…