15. fejezet
Korai utazás
Ricky

Nem lehet igaz! Hogy tehette? És pont az egyik legjobb barátnőm, Layla, igaz, hogy tegnap vesztünk össze, de azért nem kellett volna ezt tennie. Megcsókolni azt a fiút, akit szeretek! Ezt megjegyeztem. De már kitaláltam, hogy mit fogok tenni, és mivel elmeséltem Janie-nek, ő is ezt teszi majd. Nem mondta el a szüleimnek, hol voltam, de apránként hordja utánam a cuccaimat, ugyanis hamarabb el fogunk utazni, hogy ne kelljen Layláékkal mennünk. Már majdnem mindenem megvan, csak a naplóm hiányzik. Azt ma fogja a tesóm elhozni. És akkor ma délután indulunk is. Nem szeretne lógni, még a suli utolsó napjáról sem, de megteszi értem, és ez jelenti a legtöbbet nekem.

De nem értem, vajon Layla miért tette? Nem volna semmi értelme… Majd megkérdezem Dennist… ja tényleg nem mehetek el innen, mert, ha valaki meglát, akkor elmondja anyáéknak, hogy hol vagyok, és esélyem se lesz, hogy elmenjek.

Itt van Janie.
- Szia, elhoztad?
- Igen és még hoztam kaját az útra, ugyanis arra senki nem gondolt.
- Mehetünk?- kérdezem. Ez nagy út lesz, és meg kell mondjam, kicsit félek. Szerintem nem is hiába.
- Igen.- sóhajtja.

És elindulunk, én itt bújtam el a templomnál. Mindent úgy teszünk, ahogy elterveztük, a köveket, és mindent. Amikor bemegyünk, akkor egy nagy boltíves helységbe érkezünk, de nem látunk a sötétben semmit. És…
- Te jó ég!- kiáltom, ugyanis hirtelen kigyúlnak a fények, de fáklyák, vagy valami ilyesmi, nem. A víz világít, mégpedig úgy, hogy apró fény van benne, és a víz szétszórja a teremben. Bevilágítja az egészet és hosszú folyosók hadát látom. Csak az a baj, hogy sok folyosó van, én pedig nem tudom merre kell menni.
- Te tudod, hogy melyik a helyes út?
- Nem, de adj egy percet és kitalálom.- válaszolja a tesóm, kérdésemre.

Csak nézi a bejáratokat, vagy tíz percen keresztül és közben folyamatosan motyog.

- Hahó, ez jóval több volt, mint egy perc. Kezdesz az agyamra menni…

- Jó munkához idő kell.

- Hm…
- Jóvanna! Már meg is van, pillanat.- és eloltja a lámpákat.
- Nem látok semmit, mire jó ez?

És akkor megpillantom. Ott vannak a jelek, mindegyik bejárat oldalán, de csak sötétben lehet őket látni. Valahogy kéken világítanak. Nagyon szépek. Valahogy olyan varázslatos itt minden.

A jelek közül az egyik az, amelyik a köveken is volt, a többin pedig egy szakadék van. 

- Szerintem a régi jelen menjünk. Ez valami szakadékot jelent, vagy nem?
- Ez szakadékot jelent. Mielőtt elindultunk, utánanéztem az ismertebb atlantiszi jeleknek és kettőt találtam. Az, amit a templomnál találtunk, viszont nem volt benne. Várj, lerajzolom a másikat.
Kicsit furcsák voltak. Ugye volt a szakadékos és még egy: 

- Ez sárkányt jelent.- néha azt hiszem, hogy ő nem is az én testvérem… túl okos hozzám.

- Ha te mondod… de kicsit úgy néz ki mint a kínai betűk.

- Először én is azt hittem, úgyhogy annak is utána kerestem, de az más.

Még haladunk egy darabon, és hirtelen egy nagy szakadék tárul a szemünk elé. Mellette egy kőlap, benne írás, de teljesen nem ezen a nyelven. Nem értem mi van ráírva:

 Fogalmam sincs mi lehet.  Meglepetésemre Janie pontosan érti mi van ráírva.

- Ez világos.- szólal meg.

- Te érted?- döbbenek le.
- Miért, mit nem lehet ezen érteni. Magyarul és világosan van ráírva, az utasítás.

- Nekem latinnak tűnik.

- Ha te mondod… azt írja, hogy ,,Ki ide belépsz, halál fia vagy, ha vizet nem csinálsz.” Ez vajon mit jelent?- kérdezi.- Még én sem tudom.- válaszol a saját kérdésére.

- Hülyén hangzik. Hát azt, hogyha nem vagy Atlantiszről származó, vagyis nem kapsz levegőt a víz alatt, vagy nem tudod irányítani a vizet, akkor nem enged át… de hogy bizonyítod be?

- Hát persze!- kiált fel hirtelen, és hatalmas mosoly terül szét az arcán, én meg a meglepetéstől akkorát ugrok, mint egy hal.

- Min mosolyogsz? Itt ragadtunk. Szerintem ez nem jó.
- Nem ragadtunk itt. Csúszdázni fogunk.- somolyog.

- Hát figyelj szerintem ez nem a legjobb idő a csúszdázásra. Jaaaa… még mindig nem értem.

- Csak gyere utánam.- És leugrik a mélybe. Szerintem ez megőrült, de én is, mert utána ugrom…

     És csak zuhanunk és zuhanunk, amikor hirtelen fellök valami a szakadék másik oldalára, mégpedig Janie az, aki vízzel nyom felfelé. Hogy ez nekem nem jutott eszembe!

- Megérkeztünk.- ha nem lenne itt a tesóm, akkor nem tudom mit csinálnék.

- Köcce. Zseni vagy.- dicsérem meg.

- Tudom.- na azért ennyire nem!

- Hé…! EGO…

- Jóvanna.

- Megyünk tovább?- kérdezem, miután összeszedtük magunkat.

- Persze. Nem! Várj!- úgy tud kiabálni, megint ugrom egyet.- bocsesz, de sztem meg kéne állnunk, kajálni.

- Ok. Végül is már elég régen ettünk. És mit is hoztál?- ez eddig még nem is került szóba.

- Oh, csak szendvicseket. Egyébként már nem lehetünk messze.

- Miből gondolod? Látsz valamit? Én még nem látok semmit.

- Dehogy, hát nem hallod?

- Mégis mit?

- Hát ezt.- fülelek, semmi.

- Mit is kéne hallanom?- ennek valami olyan füle lehet, ami mindent hall. Vagy valami ilyesmi…

- Húg a henger.- csámcsog.

- He? Mi van hipnotizáltak, vagy mi a szösz?

- Zúg a tenger.- mondja, miután lenyelte a falatot.- Dehogy is csak olyan szép. Neked nem tetszik?- kérdezi révedezése után.

- Én semmit sem hallok, igaz már semmin sem lepődök meg.

Néhány perc múlva elindulunk és nemsokára különös élményben lesz részünk.