17. fejezet

Ez meg mi volt?

Dennis

Fél órával ezelőtt

Amikor megláttam ma délután Laylát, amint megcsókolja Nathant, azt hittem álmodom. Most nem beszélek Nathannal, de ez csak átmeneti állapot, mert nem ő kezdte, hanem Layla és az a legrosszabb, hogy fogalmam sincs miért. Még csak tíz perce volt, mióta megtörtént, de még most sem értem.

Felhívom Nathant.

- Szia.

- Szia, beszélsz velem?

- Ahha, nem a te hibád volt. Ha téged szeret, akkor én…

- Nem szeret.

- Mi van?

- Nem úgy csókolt meg, mintha szeretne, csak mintha azt akarta volna, hogy lásd, hogy nem veled van, hanem valaki mással. De minek?

- Te megérzed, ha valaki úgy csókol meg, hogy szeret?- ez azért vicces.

- Persze, te is érezted, amikor megcsókoltad Laylát, hogy szeret nem?

- Igen- sóhajtok- de most elment. De azt hiszem, tudom, hol van.- hirtelen villanykörte lesz a fejem fölött XD- Múltkor, láttam őket a templomnál lógni.

- A templomnál? Tuti, hogy nem valaki mást láttál?? Nem hiszem, hogy járnak templomba.

- Nem is bent, hanem a parkban. Meg aztán oda mentem, ahol láttam őket, és a földön volt egy jel, ami fölé Layla egy A betűt írt. Vajon ez mit jelent?

- Nem tom, de sztem menjünk oda. Ott találkozunk.

- Ok. Szia.

- Szia.

Huh hát ez gyors volt. De most szaladok a templomhoz, hogy még idejében elkapjam Layláékat. Rájöttem valamire: hogy szeretem. Még akkor is, ha más fiút csókol meg a szemem láttára, akkor is és tuti (legalább is remélem), hogy van erre valami magyarázata.

Tíz perc múlva a templomnál.

Nathan már itt várt rám. Ő sokkal közelebb lakik, mint én.

- Hello, láttál valakit?

- Itt volt Ricky. És hirtelen eltűnt a földben. Utána kéne mennünk. Layla ott lesz, ahol Ricky van, érzem, és találkozni akarok Rickyvel, hogy megmagyarázzam az egészet.

- Ok. De ezt hogy csináljuk? Azt mondtad eltűnt a földben. Nem képzelődtél?

- Hülyének nézel?!

- Jóvanna.

- Akkor menjünk oda és nézzük meg!

Odamegyünk.

- Ezt láttad?- kérdezi.

- Nem, ugyanis… NEM VOLT LYUK A FÖLDBEN!

- Te jó ég, tényleg!- jó, hogy rájössz…

- Sztem menjünk le.- javaslom, bár félek.

- Ok.- lemegyünk és olyan, mintha hirtelen egy olyan világban lennék, ahol otthon érzem magam. Nincsenek akadályok, csak… csak… víz.

- Mi van itt?- kérdezzük egyszerre, majd felnevetünk.

- Merre kell menni? Itt egy csomó ajtó van.- Nathan.

- Nekem van egy tippem.- mondom, mert hirtelen meglátok egy ruhadarabot, ami ma Janien volt a suliban.

- Nagy vagy haver!

- Tudom.- EGO-zok.

- EGO…- Nathannak pont az jut eszébe, ami nekem, csak ő ki is mondja:

- Te, nem ez volt ma Janie-n?

- Dehogynem, azért mondom.

- Jah.

Kb. tíz perc múlva egy nagy szakadékhoz érkezünk, ahol vizet, és a másik oldalon morzsákat és szalvétát látunk. A csendet én töröm meg:

- Kétlem, hogy ezek itt lettek volna eddig is. Szerintem Ricky és Janie hagyták itt őket.

- Lehet.- most Nathan különösen szótlan, pedig általában nagyon sokat beszél.

- Mi van veled? Nem beszélsz! Beteg vagy???

- Dehogy, csak gondolkozom.- HE?! Ez tud gondolkozni?

- Min… vagyis kin?- vigyorgok.

- Öregem, most a lényegre tapintottál. Rickyre gondolok. Vajon mit fog tenni, ha találkozunk? Haragudni fog rám? És mit tegyek, ha Laylával találkozom? Sztem ez nagyon ciki. Te jó ég mennyit beszéltem!- sosem hallottam Ilyen hangon beszélni Nathant. Olyan… szomorú. Most veszem csak észre, Nathant még sosem láttam szomorúnak. Ez furcsa, hiszen már elég régóta ismerjük egymást…

- Szerintem nem fog haragudni, Laylával már sosem lesz olyan, mint eddig volt, mert, ha már csókolóztál valakivel, akkor ciki lesz, kivéve talán akkor, ha az ő barátja is ott van, amikor te, jelen esetben én.

- Te jó ég, úgy beszélsz, mint én! Olyan… furcsa.

- Hát, ha te már nem beszélsz valakinek, muszáj. Te, figyelj, itt nem tudunk át menni.

- Akkor üljünk le itt és várjuk meg Laylát és Szonját.

- Tőlem…- mondom, de hirtelen elakad a szavam, mert tőlem két méterre meglátom Laylát és Janiet, ahogy jönnek és ők is, megpillantanak minket.