Te jó ég én mindent akartam, csak azt nem, hogy pont itt, pont most pont Dennisékkel találkozzunk. Most mit csináljak? Már megláttak, nincs visszaút. Majd elmegyünk, mintha ott sem lennének. Vagy valami… ilyesmi.
- Sziasztok!- köszön Szonja, amikor oda érünk.
- Sziasztok!- köszön Nathan.
- Szia, Szonja.- köszön Dennis.
- Szia, Nathan.- köszönök végül én.
- Mi van, mosolyszünet?- Nathan.
- Jah.- Dennis.
- Mi van?- Szonja.
- Semmi.- én.
- Ok.
- Layla- szól Den.- Beszélhetnénk…?
- Persze.
- … négyszemközt?
- Ha akarod…
Elmegyünk egy kicsit messzebb.
- Miért tetted? Mit tettem, hogy ezt érdemeltem? És még te vagy mérges! Nem gondolod, hogy nekem kéne????
- Hagyjál!- megpróbálok elmenni, de nem hagyja.
- Most mi bajod van? Legalább elmondhatnád, mi történt!
- Az történt, kérlek, hogy láttalak a házatok előtt egy másik lány agyon-puszilgatni! A többit nem vártam meg, hogy ne essen baja a tinédzser-rózsaszín-lelki-világomnak!...
- De-de.
- Én egy rohadt dög vagyok, egy szemét, egy…- robbanok ki.
- Dehogy…
- Egy ronda…
- Layla…
- Idióta…
- Ne fújd fel ennyire…
- Te jó ég!
- Ugyan már…
- El kell mennem!
- Egyáltalán hol vagyunk?
- Majd Szonja elmagyarázza. Igaz?
- Mi?- ugyanis Szonja nem hallotta a beszélgetést.
- Mondd el a fiúknak, hol vagyunk! Nekem tovább kell mennem.
- De nélküled nem tudunk tovább menni.
- Épp ezért.
- Nem.
- De-de.
- Layla nem hagyhatsz itt. Dennis megbocsátott, miért fújod fel ennyire? Nem hagyhatsz itt!
- Meggondoltam magam. Nathant viszem.
- MI?!- kiáltanak egyszerre.
- Nyugi Nath, nem vagyok beléd zúgva,- itt megremeg a hangom.- de része vagy a zseniális tervemnek, hogy kibéküljek Rickyvel. Értetek majd visszajövök.
- Mi? Ne már! És mondd csak, hogy mész át, és viszed át Nathant ezen a szakadékon?
- Könnyen. Most fiúk megtudjátok a titkomat és Dennis Szonjáét is, amíg nem vagyunk itt. Jól mondom Szonja?
- Ha te mondod…
És hirtelen víz zúdul fel a szakadékból, ami mint egy liftként tud átvinni minket a túloldalra.
- Te jó ég ezt te… te irányítod?- Dennis elképedve bámul rám.
- Bezony.
- Hogyan?
- Nem tudom.- itt lehalkítom a hangom.- Szonja a tüzet tudja, de sztem itt ne mutasd meg, mert van egy olyan érzésem, hogy figyelnek minket.
- Miből gondolod?- Szonja.
- Nem tudom, csak egy érzés.
- Ha te mondod… én már nem lepődök meg semmin…- Dennis.- de Layla… vigyázz magadra.- és megcsókol. Elhúzódom, mert, Szonja és Nathan megköszörülik a torkukat… - Ok, ok. Megyünk már…
- Sziasztok, és vigyázzatok magatokra.- köszön el Szonja is, miközben mi átlebegünk a szakadék felett.
Tíz perc múlva. - Miért csókoltál meg?- kérdezi Nathan hosszas hallgatás után.
- Hülye voltam…- majd meggyorsítom a lépteimet, hogy ne lássa, elpirulok. - Nem mondom… nem volt rossz.
- De hülye vagy… eddig tartott Ricky?
- Dehogy, csak vicc volt, bár komolyan gondoltam.
- Akkor most vicc, vagy komoly?- rányújtom a nyelvem, erre ő is, majd… megcsókol. A meglepetéstől elhúzódom.
- Mi, mi van?!- kérdezem meghökkenve.
- Én csak…
- Azt hiszem mégis itt kéne maradnod.- mondom.
- Miért? Mert nem csak én érzem? Te is érzel valamit ugye?
- Igen, csak nem irántad!- kiáltom majd elfutok, miközben a sírás kerülget. De hirtelen megfordulok. - Igen?- kérdezi.
- Elfelejtettem valamit.- majd vastag falat formálok magam mögött vízből, olyat, amin nem lehet átúszni.
Te jó ég, mi van velem? Miért van ez? Hazudtam. Én is érzem, de fontosabb nekem Ricky, mint Nathan, vagy bármelyik fiú. Most mit tegyek? Érzem, ahogy lecsordulnak a könnyek az arcomon, a ruhámra, majd egyre több követi őket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
