20. fejezet
… vagy mégsem?
Ricky

- Nézd, tudnod, kell, hogy nem haragszom. Sőt, egy kicsit még hálás is vagyok.- mondom, miután egy kicsit megnyugodott.
- Tényleg, miért?- őszinte csodálkozással kérdezi, miközben egy zsepibe kifújja az orrát.
- Elmondom, ha elmesélted, mi történt.

- Ok. Szóval, amikor mentem hazafelé, akkor Dennisék háza előtt szoktam elmenni, és megláttam egy lánnyal, amint megpuszilja, és eldurrant az agyam, ami máskor nem szokott megtörténni velem. Akkor valami őrültséget akartam csinálni, és azt is tettem. Később kiderült, hogy az uncsitesója volt, mert utánunk jöttek, Dennis és Nathan. Tudom, hogy nagyon megbántottalak, és, ha most meg tehetném, visszacsinálnám az egészet. Most te jössz. Miért vagy hálás?

- Hát… az van, hogy már vagy még vagy, egyáltalán, nem tudom, de az a lények, hogy nem szeretem Nathant. És ez olyan volt, mintha azt kellett volna csinálni, hogy te összejössz Dennissel én, pedig Nathannal, de te ezt megtörted, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok.
- Van valami, amit még nem mondtam el. Az van, hogy el akartam hozni ide Nathant is, de… szóval az történt, hogy elkezdtünk viccelődni, és… megcsókolt. Nem tudtam semmit tenni, úgyhogy eltoltam magamtól és otthagytam, de azt mondta, hogy azért menekülök, mert nem vállalom az érzéseimet. És igaza van.- ekkor megint zokogni kezd.- nem tehetek róla, de nem akarom megbántani Dennist. Nem sokkal a csók után jöttem rá, de nem azért, hanem… nem tudom…
- Dennis megértene…
- Amikor Dennis meg akart csókolni, de elhúzódtam. Nem tudom, hogy mondjam meg neki. Hogy szerelmes vagyok a legjobb barátjába. Eddig nem akartam elmondani, de mikor mondtad, kirobbant belőlem.- és csak sír és sír és amikor már azt hiszem , hogy elfogytak a könnyei, akkor megint csak zokog.
- Mit akarsz tenni? Segítek, ha akarod. Elmondhatom Dennisnek.
- Kösz, segíthetnél, de Dennisnek én mondom, meg, hogy legalább ebben tisztességes legyek.

- Ok, te tudod. De azt mondtad másban, segíthetnék. Mi lenne az?

- Ott van Nathan, akinek hazudtam, hogy érzek valamit, de nem iránta. Szerintem, tudja, mi van, de megtennéd, hogy amíg Atlantiszon vagyunk, nem engeded a közelembe, legalább, amíg meg nem mondom Dennisnek?
- Persze, hisz erre valók a barátok, nem? Majd úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy mi van kettőtök között, nem hiszem, hogy gondolja, hogy elmondtad nekem. Kíváncsi vagyok, ebből, hogy húzza majd ki magát.- mondom, és hagyom, hogy kisírja magát. Sosem hittem, hogy egyszer lesz ilyen bonyolult az életem.- figyelj, akkor menjünk vissza értük, de emlékezz! Én nem tudok semmiről. Elvileg még te is együtt vagy Dennissel.
- Ok. Menjünk.