Te jó ég, azt hiszem, beleszerettem Alexbe. A tegnapi beszélgetésünk alapján, nagyon jól megértjük egymást. Úgy beszéltük meg, hogy ide jön a ház elé, mert én még nem ismerem itt ki magam. Remélem miattam akar velem találkozni, nem pedig, azért mert a többiekkel ide jöttünk. De már jön is. - Szia. Mehetünk?- köszön. - Szia. Persze. De hová is megyünk?
- Egy helyre, amit itt találtam.
- Kíváncsi vagyok.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. Kivéve te.- hű, legalább miattam találkozunk. Tök cuki!
- Köszi.- végre megálltunk. Egy hegy domb tetején vagyunk, ahonnan lelátni ez egész városra.
- Te, figyelj… több város is van itt, nem?
- Nem csak ez az egy. Máshol csak tenger van, meg erdő és…- itt elharapja a mondatot. - És mi?
- Semmi, nem érdekes.
- Jó, ha te mondod…
- Nem csak beszélni szeretnék…
- Hanem?
- Hanem ezt.- és megcsókol. Már sok pasival jártam, de senkivel sem volt ilyen jó. Már értem miért lóg egymáson állítólag Layla és Nathan, meg Szonja és Dennis. - Fogadok, hogy mindenkivel ezt csinálod…- mondom, miután abba hagyjuk. - Nem, eddig senkit sem csókoltam meg, akivel jártam.
- Most járunk?
- Ha akarod…
- Nagyon szeretném.
- Akkor ez egy randi?
- Randi!
- Rendben.- mondom, majd én is megcsókolom. - Alex…
- Igen?
- Mi volt az az és, az előbb?
- Mondom nem fontos…
- De én szeretném tudni… megbízhatsz bennem.
- Szóval úgy tudom, hogy te a tüzet irányítod.
- Igen.
- A tengeren és az erdőn túl, egy nagy hegy van.
- És?
- Ott is laknak emberek, de nem atlantisziak.
- Hát akkor?
- Ők a Tűz Mágusai. Ők irányítják a tüzet.
- És? Miért baj ez?
- Az atlantisziak és a Tűz Mágusai mindig csatáztak. És most is csatáznak. Ezért nem kéne a barátnőiden kívül senkinek sem szólnod rólunk.
- Rendben, de ez… nem lehet. Janie az ikertestvérem.
- Tudom és én is furcsálltam. De inkább hagyjuk ezt a témát.
- Hagyjunk minden témát.- mondom mosolyogva, majd megcsókoljuk egymást és a dombon feküdve, töltjük a délutánt.
A házban. - A Tűz Mágusai? Ez érdekes.- mondja Szonja, amikor elmondom neki, amit Alex mondott.- mást nem mondott?
- Nem, csak azt, hogy mindig csatáztak.
- Azt sem, hogy miért?
- Szerinted, ha mondta volna, akkor nem említem meg csak úgy véletlenül? De legközelebb megkérdezem tőle.
- Jóvanna. Akkor lesz legközelebb?
- Olyan jó vele. Remélem lesz. Ő másnak lát, mint mindenki más, mert eddig nem ismert.
- Á, akkor ez egy randi volt?
- Olyasmi. Megvolt az első csókunk.
- Az tök jó!
- Ezt mondom, szerintem is. Aztán az első után megvolt a második a harmadik, a negyedik…
- Jó, jó, jó ne folytasd. Értem… nem vagyok kíváncsi a részletekre…
- Óóó, ott azért még nem tartunk. És sokáig nem is fogunk!
- Jóvanna.