12. rész – A depresszióm újra előtör a parti után, miután megtapasztalom azt a szörnyű helyzetet, mikor BZS megcsal. L

 - Ébren vagy? – kérdezte tőlem BZS hajnalban, miután már átéltük életünk egyik legjobb éjszakáját.

 - Persze. – majd felé fordultam. – És nagyon köszi.

 - Mit?

 - Mindent. Az egész estét. Csodálatos volt minden.

 - Szerintem is. – nézett mélyen a szemembe. Még mindig megőrülök, és nem tudok ellenállni a gyönyörű kék szemeinek. De most már nincs is szükség rá, hogy ellenálljak neki. – De lassan fel kéne kelnünk.

 - Még csak fél öt van – feleltem álmosan.

 - De fel kell kelnünk.

 - De én még maradni akarok. Nem akarok felébredni. – simogattam meg az arcát, majd egy kisebb szünet után folytattam. – De lehet, hogy igazad van. Én sem szeretném, ha kitudódna.

 - De engem nem érdekel a külvilág.

 - Lehet, hogy kirúgnának.

 - Akkor sem érdekel – csókolt meg.

 Hétfő reggel már Hayley-vel beszélgettem.

 - Remélem, tudod, hogy tiszta őrült vagy, hogy egy tanárral feküdtél le, aki ráadásul tanít is téged.

 - Milyen értelemben? – nevettünk.

 - De azért mesélj – kérte csillogó szemmel. – Milyen volt.

 - Hát... Amilyen lenni szokott – feleltem szerényen.

 - Jaj ne csináld már! És ez alatt mit értsek? Mert én eddig csak Billel próbáltam, és ami BZS-t illeti… hát én nem tettem volna meg.

 - Szerelmes vagy Bill-be?

 - Na vajon miért járok vele immár két és fél éve?

 - És akkor is járnál vele, ha idősebb lenne... ha mondjuk 24 lenne?

 - Nem tudom. Elképzelhető. Szeretem.

 - Na látod! És itt ugyanaz a helyzet BZS-vel. – szálltam fel újra a rózsaszín fellegekbe.

 - Angie? Angie, szállj vissza a földre! Halihó! Hallasz vagy meghótá?

 - Mi? Ja, persze, hallak. Csak visszaemlékeztem a szombat estére... Olyan gyengéd volt... Ez minden lány álma, egy ilyen csodás éjszaka.

 - Jó, jó, ne részletezd. De látom, hogy tényleg szerelmes vagy belé.

 - Igen. De már csak egy dolog van hátra.

 - Marcell, mi?

 - Igen – sóhajtottam. Kibámultam az ablakon, ahol éppen Marcell focizott néhány végzőssel és egy pár osztálytársunkkal.

 - Mit fogsz mondani neki? Nem félsz, hogy esetleg bosszúból beköpne titeket?

 - Nem hinném, hogy olyan lenne. Legszívesebben elhalasztanám, de tudom, hogy muszáj megmondanom neki.

 - Hát, sok sikert. Ha gondolod, a háttérben várakozok.

 - Ok. Köszi.

Mire leértünk, Marcellék már megnyertek egy tízes meccset. Nem volt kedvem lehúzni a hangulatát, de nem halaszthattam tovább. Elhívtam egy félreeső helyre, ahol négyszemközt beszéltem vele.

 Teljesen ledöbbent az ügy hallatán. De még nem tudta a dolog súlyosabbik részét: azt, hogy kivel tettem meg.

 - Mi? – nyögte. Pár percig nem bírt megszólalni, aztán valahogy kibökte: - Ha már így történt, legalább azt mondd meg, hogy ki az.

 - Ha nem fogsz beárulni.

 - Mi? Angie, miről van szó? Ki volt az? – rázta meg a vállamat. Felkaptam a fejem, a szemébe néztem, és kimondtam.

 - Hát... BZS.

 - BZS? Mármint BioszZseni? Akivel szívattak? – nem akarta elhinni.

 - Ő.

 - Agyadra mentek a szívatások? – kiabált.

 - Úgy tűnik. De ez most komoly... szerelmes vagyok.

 - Még mindig nem tudom elhinni – eléggé dühösnek tűnt. – Megcsaltál egy 34 éves tanárral? Ráadásul olyannal, aki a mi osztályunkban is tanít? És most ár az osztályfőnökünk is? – fakadt ki.

 - Nem 34. 24 éves – mondtam halkan.

 - Mintha nem lenne mindegy! És most? Mit vársz?

 - Hogy legyen vége köztünk mindennek... szeretném, ha vége lenne.

 - Én értem. Csak az a gáz, cica, hogy így az együttesünk sem tud működni! Az még hagyján, hogy engem otthagytál, de most már nem csak a mi kapcsolatunknak van vége, hanem az egész éneklési karrierednek! Legalábbis ami a Midnight Blue-t illeti.

 - Én vagyok az egyik frontember.

 - Én meg a másik, és az összehangolt munkából hoztuk össze az eddigi nyereményeket.

 Az udvaron hirtelen zuhogni kezdett az eső. Marcell megfordult, é bement. Hay jött elő egy pad mögül.

 - Hát, nem csodálom, hogy ennyire kiborult – mondta. Még mindig kint álltunk a zuhogó esőben.

 - Van ilyen. Viszont az együttesért tényleg kár.

 - Hát, most már nem akarlak ezért szidni, mert gondolom így is pocsékul érzed magad. De azért nekem is van véleményem. – körülnézett. – Egy kör a szakadó esőben?

 - Most kihagynám - néztem az ajtóra.

 - Azért sajnálom Marcellt.

Nem válaszoltam semmit, mert ismét BZS-n gondolkodtam. Lehet, hogy az egész nem ért meg ennyit, hogy elveszítsem miatta az együttest, de hiába, a szerelem vak.

 De azért megvolt az az érzésem, hogy Marcell talán tényleg sajnálja a szakítást – akár szerelemből, akár felvágás céljából. Gyűlölt engem, BZS-t meg még jobban gyűlölte. És ezt olyan gyerekes dolgokkal adta elő, hogy nem figyelt bioszórán, mindig valami idegesítő elfoglaltságot keresett, és ehhez hasonlók.

Ha BZS rászólt volna, a helyzet csak rosszabb lett volna. Gyakorlatilag nem tehettünk semmit. De ez elég enyhe következmény ahhoz képest, amit vártam.

 BZS gondoskodott róla, hogy megpróbáljam végre elfelejteni. A múltkor egy partit ajánlott.

 - Egyik ismerősöm kibérelt egy bárt egy éjszakára, Pesten. Szombaton lesz a buli, este tíztől. Azt mondtam, hogy még meggondoljuk. De remélem, van kedved eljönni.

 - Persze. Csak zsebpénzileg nem állok valami jól.

 - Nekünk ingyenes. Az egyik régi évfolyamtársamról van szó. Kibérelt egy jó kis helyiséget.

 - Oké. És a jegyek Pestre?

 - Már megvettem. Valahogy sejtettem, hogy igent mondasz – mosolygott.

 - Jól sejtetteted. Csak még egy dolog zavar...

 - No és mi lenne az? Marcell, mi?

 - Egy kicsit...

 - Megértelek. De megpróbálhatnád végre elfelejteni őt. – mondta, és ha nem lettem volna szerelmes belé, valószínűleg most rohadt köcsögnek tatanám.

 Szombat reggel szótlanul ültünk egymás mellett a vonaton. Mivel nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy reggel fél hatkor vonatozzak Pest felé, ráadásul szombaton, nagyon álmos voltam, és BZS vállára hajtottam a fejem.

 - Mit tervezel a buli után? – kérdeztem.

 - Ha szeretnéd, akkor kivehetnénk egy szobát valamelyik hotelben. Vagy indulhatunk utána rögtön haza, és nálam kipihenhetnéd magad.

Rámosolyogtam.

 - Még egy szombat esti lázra gondolsz? – kérdeztem tőle, mire mind a ketten elpirultunk egy kicsit. Előttünk csak egy nagymama ült, ki a discmanjét hallgatta és olyan számok szóltak belőle max. hangerőn, mint az In the End, Thx fr th Mmrs és hasonlók.

 - Jaj, hogy ti milyen éééédesek vagytok! – fordult felénk a rocker-nagyi.

BZS-vel egymásra néztünk, és alig bírtuk visszafojtani a röhögésünket.

 - Hát a gyerekek? – faggatott minket tovább.

 - Áá, azért olyan öregek még nem vagyunk – nevettem.

 - Pedig egy gyerek szép dolog – és onnantól elkezdte mesélni az egész családfájának történetét. Mi udvariasak voltunk, és megpróbáltuk végighallgatni, amíg ő egészen az 1800-as évekig vezette vissza a családját. Azonban hirtelen rosszul lettem, elkezdett velem forogni a világ, de szerencsére BZS elkapott.

 - Angie, minden rendben van? – kérdezte aggódva.

 - Angie? Ó, milyen bájos becenév! – lelkesedett rocker-nagyi.

 - Semmi nem történt, csak egy pillanatra megszédültem. Azt hiszem, kimegyek egy kicsit a mosdóba.

 - Ahogy gondolod – nézett rám aggódva a kék szemeivel.

Még mindig szédelegtem egy kicsit, de sikeresen kijutottam valahogy a mosdóba. Magamra zártam az ajtót, majd szembefordultam egy ócska tükörrel, hogy megnézzem magam. Még én is eléggé meglepődtem attól, amit láttam: az arcom kísértetiesen fehér volt, nagyon elütött a fekete szemfestékemtől, ami ráadásul egy picit el is kenődött. Az utóbbi időben elég sokat vesztettem a súlyomból, pedig ugyanazokat a kajákat ettem, mint azelőtt. A vonatoktól sem szoktam rosszul lenni, sőt, egyenesen imádtam ezen utazni.

 Hidegvizet locsoltam az arcomba, megigazítottam a sminkemet, majd elindultam visszafelé. Az ajtónál ott állt BZS.

 - Minden rendben? – kérdezte ismét.

 - Igen – hazudtam. – Csak rájátszottam egy picit, hogy elszabaduljak egy kicsit a rocker-nagyitól.
Éppen belekezdtünk volna egy jó kis vonatos-csókolózásba, mikor ismét elkezdtem szédülni, és úgy éreztem, hogy mindjárt el fogok ájulni BZS karjaiban.

 - Nekem az az érzésem, hogy az előbb egyáltalán nem játszottál rá. Biztos, hogy el akarsz menni a buliba? Bírni fogod?

 - Ne viccelj! Majd elmúlik – reménykedtem. – De ha legalább tudnám, hogy mitől lenne – hirtelen elhallgattam, mert megakadt a szemem egy szórólapon, amin bombabiztos terhességi tesztet ígértek. Majd elállt a szívverésem, mert egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha... ?!

 - Angie? Nem jössz? – nézett rám furcsán BZS.

 - De – suttogtam.

Egészen jól megcsinálták a bulit. DJ-t hívattak, és jó kis számokat játszottak.

 - Koktélt? – kínált meg BZS.

 - Persze, jöhet – kiittam a maradék koktélt a poharamból, majd ismét teletöltettem. – Azt hiszem, kimegyek egy kicsit a friss levegőre.

 - Megint rosszul vagy? Reggel óta olyan furcsán viselkedsz.

 - Semmi bajom, csak melegem van, olyan zsúfolt itt a levegő. – hazudtam. Igazság szerint reggel óta ugyanolyan szarul érzem magam, de hát most minek panaszkodjak neki?

Amióta megláttam azt a szórólapot a vonaton, egyre inkább kételkedni kezdtem benne, hogy nem vagyok-e terhes. Nem gondolkodtam valami józanul, főleg miután már lassan a negyedik pohár koktélnál járok, és már hajnali egy óra is elmúlt. Oké, most bemegyek, megkeresem BZS-t, és megpróbálunk legalább egy hotelig elvánszorogni. De mivel a bulin több százan voltak, csak fél kettőre sikerült meglátnom BZS-t. Közelebb mentem hozzá – de a következő pillanatban megtorpantam, és értetlenül néztem rá, a poharamat meg leejtettem a földre. BZS-t ugyan nem láttam valami pontosan, azt viszont tökéletesen ki tudtam venni, hogy éppen csókolózik – egy másik lánnyal. Aztán ezt a lányt is felismertem. Zita volt, BZS ex-barátnője. Ugyan csak fényképről láttam Zitát, de pontosan emlékeztem rá, hogy pont ugyanígy nézett ki.

 A hangos zene miatt szinte senki sem hallotta azt a minimális zajt, amit a poharam tett, miután elérte a földet, de annyira elég volt, hogy BZS felém forduljon. De nem rá figyeltem, egyenesen rohantam a kijárat felé, BZS persze utánam szaladt miközben ordította a nevemet. Megtántorodtam a friss levegőtől, de csak rohantam tovább. Részeg voltam, fáztam, és féltem, nem tudtam hová menni. Csak egy vonat meg egy buszjegyem volt, amivel kiérhettem a peronra, pénzem viszont egyenlő volt a nullával.

 Nem tudtam, merre menjek, mert a vonatunk csak reggel hatkor indul. Céltalanul bolyongtam a kihalt utcákon, mígnem elértem egy parkot. Halálosan fáradt voltam, de arra még volt erőm, hogy keressek egy padot. Mikor végre találtam egyet, rákuporodtam, és órákig sírtam a nyomorult helyzetem miatt. BZS csak kihasznált. Egy szemét pedofil. E miatt a szemét pedofil miatt szakítottam a világ legkedvesebb és leghűségesebb pasijával, és az együttest is elveszítettem. Csak egyvalakire számíthattam. Elővettem a telefonomat, és megpróbáltam Hay-t tárcsázni, de a vonal foglalt volt. Biztos Billel beszél. És emiatt újra kitört belőlem a sírás.

 Hajnali négy órakor egy nő tűnt fel és épp a kutyáját sétáltatta, mikor meglátott engem a padon. Odajött hozzá, és megkérdezte, jól vagyok-e.

 Erőtlenül sírtam, miközben megpróbáltam bólogatni. Folytak a könnyek a szememből, és a vak is láthatta, hogy a szívem össze van törve. Reggelre teljesen elszállt a pezsgő hatása a fejemből, így ismét elkezdtem gondolkodni. Így is nyomorultul éreztem magam, és már csak egyvalami lehetett volna rosszabb: ha valóban terhes lennék BZS-től.