19. rész – Aránylag nyugodtan telik a napom. Azonban minden megváltozik, ahogy betoppan az ügybe BZS nővére. Úgy tűnik, én is veszélyben vagyok.

Szokatlan volt így felkelni másnap reggel, ugyanis egy jó ideje nem aludtam már egyedül. Raktam be egy CD-t öltözködés közben, és mire már hét óra lett, csaknem az egész CD-t végigénekeltem. Jókedvűen sasszéztam be a suliba, majd mikor beértem, mosolyogva tapasztaltam, hogy a MB összes tagja már benn van a teremben. Szerda volt, pont Földrajzzal kezdtünk, de mivel a tanárunk kissé szétszórt, az óra általában csak negyed nyolc után kezdődik. Marcell széles vigyorral köszöntött, Heni szintúgy, Viktor is ideintett felém, bár inkább nem szólalt meg, mert épp egy szendvicset majszolt. Kihívtam őket az udvarra a nyirkos novemberi idő ellenére. Miközben leültünk, észrevettem, hogy Marcell teljesen körbefonja magát a karjaival, de egy szót sem szólt a hűvös idő ellenére.

Egyből a lényegre tértem:

 - BZS nem halálos beteg – próbáltam hétköznapi hangon közölni a hírt, de az arcomon ülő széles vigyor megakadályozott ebben.

 - Mi? Most ő is szórakozik veled? – nézett rám értetlenül Heni. Alig tizennégy órája annak, hogy a halálos betegségen siránkoztam.

 - Hát... kissé érdekes a dolog, az tény... – majd elmondtam a levelet.

Marcell elgondolkozva hintázta magát egy széken.

 - Tehát magyarul Németh most gyilkolni ment Olaszba, nem tévedek? – nézett rám. Istenem, azok a barna szemek...

Mi van velem? Újra kívánom a régi pasimat?

 - Nem? – kérdezte újból.

 - Hát... ha úgy vesszük... Én nem értettem pontosan a leszámolni kifejezéssel, de a véglegesen eléggé erre utalt.

 - Már nem azért, de... nem zűrös ez az ügy egy kicsit? – kérdezte Viktor félrehajtott fejjel.

Épp magyarázni kezdtem, hogy én is egyetértek vele meg ehhez hasonlók, miközben oldalról sandán Marcellra néztem. Aki engem bámult, ugyanúgy, ahogy annak idején, egy nyári osztálykiránduláson... Felmentünk Tar-kőre, ott megcsókolt... Persze BZS megjelent közben egy kendővel, amit én hagytam el. – idéztem fel azt a kirándulást, amit mi magunk szerveztünk.

Szörnyű... nem bírom leállítani az agyamat...

Miután sikeresen kitárgyaltuk a témát, újból rátértünk a MB elkövetkezendő turnéjára. Alig telt el pár perc, máris Marcell új barátnője volt a téma. Nem mi lennénk, komolyan...

 - És mióta? – kérdeztem tőle, és megpróbáltam érdeklődően viselkedni, de közben valami szorított belül. Na ne...

 - Mikor megtudtam a Németh-es ügyed, tudod, akkor már említettem neked..

 - Persze, emlékszem – mondtam kicsit bűntudatosan. Te jó ég, csak vigasztalásra kellet neki az a csaj? Mert én elhagytam BZS miatt? Heni picit megbökött a lábaival, majd halkan közölte, hogy majd szeretne beszélni velem négyszemközt...

 - Na, azóta... szóval, lehet, hogy már megvan egy hónapja... mégsem érzem, hogy valóban egy igazi barátnő lenne. Úgy értem, hogy csinos, kedves meg minden, de valahogy mintha nem önmagamért szeretne. – folytatta Marcell.

Mi csak csendben ültünk, noha Heni meg Viktor nem vágott meglepett képet. Őnekik mindezt elmondta gondolom.

 - Nem ez a bajom, hiszen nekem is volt szükségem egy barátnőre... – vigasztalásra, mi? – gondoltam.

 - De... egyszerűen hiányzott belőle valami. – mondta még. Nem nézett rám, de gyakran pillantgatott felém. Biztos voltam benne, hogy még nem heverte ki egészen a szakításunkat. Tudtam, hogy egyértelműen rám céloz. Óriási bűntudatom volt, de egyre jobban éreztem, hogy még mindig kedvelem. Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam onnan. Óra előtt öt perccel letelepedtem az aulánál, és Henit vártam, aki úgy látszik, nem akart jönni. Annyira el voltam mélyedve, hogy alig hallottam a becsengőt. Nyolc óra után volt, mikor feltápászkodtam onnan, és a terem felé vettem az irányt. Ránéztem a telefonomra: 08:02...

Nem aggódtam, hiszen tudtam, hogy a tanár úgyis késik mindig legalább egy öt-tíz-tizenöt percet, így nem siettettem el a dolgot, hogy a terembe érjek. Az ajtó azonban csukva volt, és elég halk volt a folyosó. Mi történt?

Nekitápászkodtam az ajtónak, és meghallottam a tanár hangját a teremből. Ajaj...

Magamban gyorsan kitaláltam valami hülye kis storyt, majd kinyitottam az ajtót.

 - Bernadett! – nézett rám gúnyosan. – Azt hiszem, picikét elállítottad az órádat, drága.

Utálom, mikor a tanárok jogukat kihasználva alázzák meg a diákokat. Hülye vén kecske...

 - Milyen ilyen figyelmes voltál, hogy utánam gyere be a terembe öt perc késéssel, kérlek, maradj ott ahol most vagy, és mondd el nekem az előző óra tananyagát.

 - Tanár úr... – kezdtem volna bele, de félbeszakított, és nem hagyott szóhoz jutni. Mikor megállt, hogy levegőt vegyen, elhadartam neki, hogy rosszul éreztem magam, ezért megnéztem, hogy nyitva van-e az orvosi, de nem volt, így leültem a lépcsőre, hogy kicsit rendbe szedjem magam. A tanár vizslatva nézett végig rajtam, majd tekintetével megállt a lábaimnál. Perverz disznó...

 - Csak nem arra a kis karcolásra gondolsz? – ránéztem a lábamra, és észrevettem, hogy cseppekben szivárog a vér a harisnyám alól. Mi történt velem?

 - Csak a fejem fájt.

 - Jó, ülj le akkor. – mondta, mire gyorsan leültem a helyemre. Ránéztem Henire, aki pókerarccal ült a helyén. Talán jobb lesz, ha ezen az órán kivételesen figyelek...

Szerda, délután négy óra... ma nem próbálunk, így mindenkinek szabad lett a délutánja. Körülbelül öt óra lehetett, mikor hazaértem. Lepakoltam, bekapcsoltam egy jó hangos zenét, majd felfeküdtem az ágyra, és elkezdtem pötyögni a laptopon, ami természetesen BZS-é volt.

 - I forsake, love makes me afraid. I forsake, love by the sinner. Set me free. Cause your tears, oh they will never touch me... – énekeltem Lussi-val ezt a számot, mikor hirtelen meghallottam a kapucsengőt. Lejjebb halkítottam a zenét, majd meghallottam egy lány hangját.

 - Peti, engedj be! Én vagyok, Emese! Beszélnünk kéne... – Emese? Olyan ismerős volt a név... de nem hinném, hogy valami ex-e lenne. Talán valami családtag... Kinyitottam az ajtót, majd végigmentem az ösvényen.

 - Szia... Emese – köszöntem neki.

 - Szia. Te vagy Peti legújabb áldozata, úgy látom... – mondta. Egy körülbelül tíz centivel magasabb csaj állt előttem. És eléggé hasonlított BZS-re. Maga a viselkedése kissé harsány szerintem, de kedves lánynak tűnt.

Kissé kérdőn néztem rá.

 - Bejöhetek? Ja, még nem is mutatkoztam be. Németh Emese vagyok. Peti nővére.

 - Budai Bernadett... becenevemen Angie... amúgy gyere beljebb. Érdekelne, miért neveztél áldozatnak...

Nem mondott semmit, csak magabiztosan sétált BZS házához. Úgy látszik, eléggé ismeri a terepet.

 - teát vagy valamit? – kérdeztem tőle, miközben lerúgta magáról a magassarkúját. Beléptem a hálószobába, kikapcsoltam a zenét, majd visszamentem.

 - Nem, köszi. Peti úgy látom még nem ért haza Olaszországból... – mondta, majd rám nézett. – nem vagy meglepett.

 - Miért lennék?

 - Azt hittem, nem fogja elmondani, hogy Olaszba ment.

 - Igen, eredetileg nem is így akarta bevezetni. Te honnan tudsz róla?

 - A nővére vagyok... De nem is ez a lényeg. Hallottam, hogy gyilkosság történt, és egyből tudtam, ki a tettes. – újra rám nézett. - Jó, látom erről is beszélt, hogy gyilkolni megy. De gondolom, azt nem mondta meg, hogy kit akar megölni, ugye? Nőnemű az áldozata?

 - Nem. Legalábbis ezt mondta. Írta, pontosabban.

Fürkészve bámult rám.

 - Mit mesélt be neked? – kérdezte fojtott hangon. Kicsit arrébb csúsztam az ágyon, ahol ültünk, majd előkaptam a levelet az éjjeliszekrényről. Odanyújtottam neki, mire Emese alig húsz másodperc múlva vissza is adta.

 - Sejthettem volna, hogy nem mondja el a teljes igazságot...

 - ... figyelj... – tegeztem le a kb. tíz év korkülönbség ellenére. – Elmondanád, mi folyik itt?

 - Ha azt mondom, hogy Peti egy hidegvérű gyilkos, meglepődsz?

 - Picit... bár arról tudtam, hogy le akar számolni egy...

 - A régi exével? – szakított közbe, miközben rám nézett. Kiült rajtam a döbbenet.

 - Honnan tudjam, mi most az igazság?

Vett egy mély lélegzetet.

 - Gondolom, hallottál róla, hogy fiatal lányokat használt ki...

 - Igen, mesélte. Habár nekem megpróbálta bemagyarázni, hogy ez igaz szerelem.

 - Gondoltam. – bólintott. – Beszéltél már valamelyik régi exével,hogy kiderítsd a teljes igazságot?

 - Nem, pedig akartam. Viszont Zitát egyszer már láttam.

 - Mikor volt a pesti buli, ugye?

- Aha, honnan tudtad?

 - Nyomozok Peti után. Várj, mindjárt megtudod, miért... Na szóval ő nem fiatal kiscsaj volt, akit Peti csak kihasznált, ő egy nagyon régi ex... Az a helyzet, hogy... amint teljesen örömét telte egy kisebb lányban, - mesélte, miközben rám nézett. – ami akár több hónapig is tarthat, szóval...egyre erőszakosabban kezd vele bánni.

Kövültem ültem a helyemen, Emese meg csak folytatta tovább. Mennyi ideje is tart a kapcsolatunk?

 - ... aminek két vége lehet. A csaj menekülni kényszerül előle, lásd, Kinga, aki Olaszországba költözött. De voltak mások, akik egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy odébb költözzenek. Egyszerűen bárhol megtalálta ezeket a szerencsétlen lányokat, és megerőszakolta őket. Addig csinálta, míg öngyilkos nem lett.

 - ...mi?

 - Volt egy... azt hiszem, Ági nevű lány, akit egy hónapig folytonosan erőszakolt... ő öngyilkos lett... – hajtotta le a fejét,

 - A második lánnyal ő maga végzett, mikor megtudta, hogy megpróbált a rendőrséghez fordulni, minden figyelmeztető jel ellenére. A harmadik lány, Kinga kiment Olaszországba, pont kapóra jött neki. Beszéltem már Kingával, megtudta, hogy már van egy negyedik lány, aki te vagy, és épp akkor kezdődött a kapcsolatotok. Nem rémlik az első csók?

 - De igen... ugyanerre laktunk, elbeszélgettük az időt, így véletlenül ennél a buszmegállónál szálltam le. Aztán megcsókolt, és... – most minden leesett! – És igen, egyből a lényegre akart térni.

Emese elégedetten elmosolyodott a nyomasztó hangulat ellenére.

 - És mikor szakítottál vele, először próbálkozott, meg minden... hogy régebbieket csak kihasználta, téged tiszta szívből szeret, és a többi...

 - Persze...

 - Na, az előbbiekre visszatérve: Kinga mindenképp beszélni akart veled, mivel ő hamarabb jött volna vissza ide, Magyarországra. Aztán kiderült, mégse tud, így kérte, hogy beszéljek veled... Peti aztán valahogy tudomást szerzett a dologról, hogy Kinga tud rólatok, így kiment Olaszországba, és megölte.

Tudod, mi az érdekes? Hogyhogy ennyire hiszel nekem?

 - Hallottam, már rólad, tudom h a nővére vagy... de ezek... nagyon durva... – néztem egy kicsit ijedten.

 - Jó, akkor nem kell hogy erről győzködjelek – dobott elém egy olasz újságot. Csak egy picit tudok olaszul, így annyit sikerült kivennem, hogy gyilkosság történt.

 - Ott van Kinga képe. Nézd csak – állt fel az ágyról, majd a ruhásszekrény legeslegaljából egy mappát húzott elő.

 - Eddigi kihasznált csajai. Vesd össze ezt a képet az újságos képpel. Bár szerintem nem kell hogy bizonyítgassak...

 - Szóval... – adtam neki vissza a mappát, az viszont kiesett a kezemből, és a földön landolt. Kinyílt az egyik oldalnál, ahol megláttam magamat BZS-vel. Majd’ elállt a szívverésem.

 - Már te is benne vagy...

 - Hadd tépjem szét...

 - Nem teheted. Ha nem akarod, hogy azonnal megöljön, játszanod kell a szereped... mintha én nem lettem volna itt, mintha még mindig imádnád őt. Ha le akar fektetni, ne ellenkezz, mert gyanút fog. Ha azt mondod, hogy szereted Marcellt, akkor is begurul, és erőszakoskodni kezd. Amúgy ez mindig is akkor következett be, mikor a lány megváltozott, és már nem érzett olyan nagy lángolást iránta. Belé egyszerűen nem lehet nagyon szerelmes lenni. Mármint túl hosszú ideig. Veled még nem erőszakoskodott, mert bízik benned, egyszerűen kedves vagy hozzá, és szereted. Bocs, szeretted. Gondolom, egy éjszakát se utasítottál még vissza, ha neki olyan kedve volt.

 - Nem tudom... nem igazán rémlik. De kétlem. Nem.

 - Akkor továbbra se tedd, max. ha már nagyon fáradt vagy egy hülye nap után. Ha látszik rajtad, hogy van rá okod, vagy valami. Ha csak úgy, szimpla hangulatingadozásból nem teszed, akkor azt szűri le, hogy nem vagy már olyan szerelmes belé, mint az elején, mikor megengedtél neki mindent.

 - Jó, hogy mondod... nagyon szépen köszi – mosolyogtam rá.

 - Igazán nincs mit... én nem fogok mutatkozni ha a közeledben van. Ha tudom, hogy most biztos, hogy értekezleten van, akkor újra beszélek majd veled valahol távol tőle. Városközpont, vagy valami ehhez fogható helyen, ahova nem járkál egy gyakran.

 - Rendben.

 - Na, akkor ezt most visszarakom – mászott a szekrényhez. – Nem tudom, milyen kapcsolatban vagy Hayley-vel, Henivel, Marcellal és Viktorral, de ha gondolod, elmondhatod nekik... viszont Marcellnek ha van barátnője, ne szakítson vele, mert Peti azt gondolhatja, hogy megint szerelmes beléd... De a baráti körödet már rád bízom. Nem hagytam itt semmit? – nézett körbe, miközben húzta a magas sarkúját.

 - Újságot mutogattad, én meg a levelet, ezen kívül semmi...

 - Rendben. Amúgy... lehet, hogy hamarabb fog visszaérkezni, de meglehet, hogy később. Ha később jönne, tegyél nagyon aggódó arcot, látszódjon rajtad, hogy nagyon hiányzott, és a többi...

 - Meglesz. És nagyon köszönöm... Emese.

 - Kinga akarta így... – mondta még, majd kilépett az ajtón. Visszamentem a laptopomhoz, majd újra bekapcsoltam a zenét, miközben felléptem MSN-re. Szigorúan Online Messenger, ott nem rögzítik a beszélgetést... ez a laptop meg nem rendőrségi, hogy mindent megfigyeljen... Láttam, hogy fenn van mindenki. Hayley, Heni, Viktor, Marcell.

Hajrá, Angie...