2. fejezet
Új osztálytárs + balhé
Layla

Suli… Nincs kedvem suliba menni… Semmi érdekes nincs ott… De kivéve egy dolgot, egy új osztálytárs jön. Lesz még egy hülye srác a suliban. Hurrá bővül a csapat. Suliba kell mennem…

                Na, jó, gyorsan felvettem egy zöld felsőt, meg egy tök jó farmergatyát. Nagyon jól állt és a zöld még illik is a hajamhoz. (Vörös hajam van.) Gyorsan lerohantam megreggelizni. A kedvencem van: tükörtojás baconnal. Gyorsan bekapom a reggelit.  Majd gyorsan megmosom a fogam és rohanok is suliba. Már alig várom, hogy láthassam azt az állítólagos helyes srácot. Pont időben értem oda, hogy felszálljak a buszra, ha fél perccel később indulok, lekésem. 
                Suliban:
Éppen most értem a suliba. A jó öreg suli… Na, nézzük, miben változtak az osztálytársak. Huh, ezt úgy tudom várni, hisz nem tudjuk, mi történik a többiekkel a nyáron. Gyorsan felmentem a másodikra, ahol van az osztálytermünk… Hát igen… Amint beléptem látom, hogy már szinte mindenki itt van, hisz 7:50 van.  Gyorsan körülnéztem és mindenki ott ült le, ahol tavaly ült. Szal én is odaültem. Tök mázlista Ricky, hisz mellette nem ül senki… Mázlista.  

-             Szia Ricky! Mizujs? – köszöntem rá.

-             Hello! – mondta, mintha halálra unná magát. – Most döbbentem rá, hogy mellém fogják ültetni az új srácot. Nem akarom. Na, jó, most tök depisnek éreztem magam.

-             Dehogy is melléd ültetik, hisz Pete mellé is ültethetik nem? – hisz ugyanannyi esélye van mind a kettőnek.

-             Emlékszel az új ültetési rendre. Lány fiú mellett és nem gondolom, hogy Pete egy lány. – válaszolt, végül is igaza lehet.

-             De nem hiszem, hogy először… - mondtam volna, ha nem nyit be az osztályfőnök a terembe.

-             Üljetek le gyerekek! – mondta – Van egy jó vagy egy rossz hírem. Kinek melyik, az döntsétek el ti! Mostantól egy új osztálytársatok van, a neve Nathan. Gyere be Nathan! – ez a srác tényleg nagyon helyes. – Ülj le, mondjuk – hatásszünet, ami alatt, Ricky szorít, hogy ne mellé ültessék. – Pete mellé ülj le, kérlek, és akkor kezdjük is… - majd mondta és mondta a magáét.

Ricky meg persze örült, hogy nem mellé ültették. Pedig, olyan helyes, nem tudom, miért nem jön be Rickynek.  De azt az óra végén, megkérdezem tőle.  Biztos megint lesz valami érdekes válasza.  Csengessenek már ki… Légy szíves… Kicsengettek. Hurrá! Tanár úr lassan befejezi a dumálást, majd kimegy a teremből. Szerencsére. És rögtön meg is kérdezem:

-             Hát pont ez az. Túlságosan is cuki. Ő lesz az osztály Casanovája, mert olyan cuki a pofikája. – válaszol.

-             Wow… - mondom, mire közbe szól, hogy jön a Casanova…

-             Sziasztok, csajok! – lehet, hogy Rickynek igaza van.

-             Hello Cas… Nathan! – szólalt meg Ricky a maga stílusán. - Ricky vagyok.

-             Szia! Én meg Layla. – köszöntem neki.

-             Nem te vagy az a lány, aki nekem jött még a szünetben? – kérdezte Rickytől Mr. Tökéleteske.

-             Megeshet. Mért hány telefonáló lány megy neki egy – nézett végig a fiún – ilyen srácnak úgy általában?

-             Hát attól függ… Én milyen srácnak számítok? – most flörtöl vele?

-             Mért te mit gondolsz? Milyen lehet az ilyen? – ehhez a szöveghez, még vágott egy fintort.

-             Hát… - totál el van szállva magától… Mr. Tökéletes.

-             Na, én megyek… - mondtam, hátha zavarom őket.

-             Nem kell, nyugodtan maradj itt. Nathan már úgy is indulni készült. Igaz Nath?

-             Aha… Hellosztok!

-             Totál égett, attól, amit mondtál neki. Király vagy. – Mondom neki, de gondolom ezt ő is észrevette. XD

-             Megérdemelte… Nem láttad, mennyire el van telve magától… - ez igaz – Nekem sose kellene egy olyan pasi, mint Mr. Ego, bármilyen helyes is.

-             Ez meg ki volt? – érdeklődött Janie.

-             Az egy Cas…

-             Nathannek hívják, új srác. – vágtam közbe Ricky mondandójába.

-             Úgy látom valaki máris „szereti”. – hát igen ilyen „okos” csak Szonja lehet.

-             Hisz olyan rendesnek tűnik…

-             Mondja az, aki még soha nem beszélt vele… - csengő…

Kezdődik a második óra… Farkas tanár úrral van most óránk. Minden simán megy, már majdnem vége van az órának, mikor Farkasnak, már nagyon elege lett az új gyerekből. Hisz egész órán dumált.

-             Nathan csöndbe maradnál. kérlek… - mondja, mire Mr. Ego bólintott. – De mivel ismerem az osztályomat, kétlem, hogy nem fogsz beszélni órán, szóval ülj át Emili mellé, és maradj is ott.

-             Az meg ki?

-             Az a lány ott, mért ismersz más Emili nevű lányt, akinek nincs padtársa? – kicsengettek, király… - Na, jó mára ennyi.

-             Hát ezt megcsináltad… - mondta Ricky Nathannek, ha jól hallottam. Ezután Ricky száguldott is ki a teremből, ha Nathan nem állítja le az ajtó előtt. Ebből műsor lesz…

-             Most mit bajod velem? – végül is… jó kérdés.

-             És neked, hogy nem hagysz kimenni? – válaszolt Ricky.

-             Semmi… csak… - kinyöghetne végre valamit.

-             Csak az, hogy… - erre megcsókolta Rickyt, amire minden fiú fütyülni és ujjongani kezdett.

Attól tartok ennek nem lesz jó vége… Amint sikerült Rickynek ellöknie magától Nathant, rögtön pofon vágta. Ekkor lépett be Melissa – Ricky ősellensége – a terembe.  És nagyon meglepődött, azon, ami történt. Azon, hogy, hogy tehettek olyat, hogy Nathan cuki pofikáját megütötték. Hát ez nem felháborító…

-             Ezt meg ne merd tenni még egyszer… - képzelem mért mondta, majd mentünk is el.

-             Ez azért durva volt… - jegyezte meg Szonja.

-             Lesmárolt az a hülye gyerek, hát persze, hogy durva volt. – hát igen, ahogy hallottam, nem az volt a legnagyobb álma, hogy a suliban, az egész osztály előtt és egy ilyen sráccal csókolózzon először.

Erre meg becsengetnek. Nem igaz, mért pont akkor csengetnek be, mikor a legjobb témák vannak, amiről beszélhetnénk. Amúgy rögtön rohantunk is a terembe, mert matek óránk volt. Lassan – és egyhangúan – teltek az órák. Nem volt semmi érdekes. Ricky és Nathan nem szóltak egymáshoz és a szünetben ki sem ejtettük az új srác nevét, mintha nem is létezne. Csak sajnos ez nem így van. Az új srác létezik, és ami megtörtént azon már nem tudunk semmit változtatni. Mért kell nekem mindig ilyen okosságokat mondani? Na mind1.

                Órák után mentünk is ebédelni. Ma spagetti volt, úgyhogy ilyenkor érdemes néha kiállni a sort. Általában meg várjuk, míg lemegy a sor, néha még akkor is, ha jó kaja van. Szerencsére még nem fogyott el a spagetti, szóval mindannyian azt vettük. Kerestünk egy asztalt, ahova leülhetünk, majd leültünk oda. Dumáltunk egy és másról, de semmi érdekesről, amit meg kéne említenem.

Most nem maradtunk a suliban, mint szoktunk, hanem mentünk is haza. Otthon egy kicsit gépeztem, majd elvittem a vadászgörényemet sétálni. Most valahogy nem nagyon volt kedvem ehhez, de csak úgy kaphattam meg Almát – a vadászgörényemet – ha mindennap elviszem sétálni. Ma nem történt semmi érdekes, amikor sétálni vittem Almát. Otthon már csak olvastam egy kicsit, majd megmostam a fogam és lefeküdtem aludni.