Reggel van… Ne már, ez most komoly? Aludni akarok… ja és mondd azt, hogy csak álmodtam ezt az egészet! Ez minden álmom XD Nem lehet igaz, hogy ez mind megtörtént volna… De az se, hogy akkor ilyen jól emlékszem mindenre… Nem… Nem… lehet, hogy megtörtént volna.
Hát igen és mind ezen, olyan félálomban gondolkodtam. Majd felkapcsoltam a lámpát, hogy gyorsan felébredjek… Gyorsan felöltöztem és bepakoltam. Reggelire lekváros kenyeret ettem, finom lekvárosat… Nyami! XD Kaja után indultam is suliba, ahova egy hosszú séta vezet, ami alatt nagyon is jól lehet gondolkodni, sajnos…
Lehet, hogy igaza van a fejemben lévő kis hang, hogy néha hallgathatnék a szívemre is. De… Nem tetszhet nekem, hisz olyan nagy az egója és… És olyan helyes… Nah ezt most hagyom abba. Hát igen ez lesz, ha a szívemre és fejemre hallgatok egyszerre… Hogy lehet az, hogy egyszerre utálom és tetszik is nekem? Ha valaki rájött erre, kérem, szóljon! Suliban:
Megérkeztem, tehát abbahagytam a gondolkodást. Jaj, nem akarok felmenni. Tuti, hogy a tegnapi ügy a téma. Nem akarok bemenni a terembe. Nem… Nem… És nem… Csak sajnos be kell… SAJNOS… Ezek után sikeresen felértem az emeletre és beléptem a terembe. Szerencsére még alig voltak… De sajnos itt voltak azok, akik első sorból nézték az előadást.
-Sziasztok!
-Hello! – köszöntek a többiek. Leültem a helyemre és vártam, hogy a lányok megjöjjenek. A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, de mielőtt megérkeztek volna a lányok megjött… Mr. Úgy csókol, hogy másnap rosszul leszek tőle.
-Hello! – köszöntem neki.
-Bocs jól értettem, köszöntél nekem. Ez új… - meg kell szoknia, ha a padtársam…
-Szokd meg! Egy ideig még a padtársam leszel. Sajnos…
-Nyugi nem lesz nehéz egy ilyen csajt megszokni. Meg hát el fogom érni, hogy belém zúgj és ez ellen nem tudsz tenni semmit! – az utolsó mondatot súgva mondta. Tényleg nem tudok tenni semmit, hisz már elérte ezt Mr Tökéleteske…
-Álmodozz csak tovább öregem… - válaszoltam neki, majd köszöntem az éppen beérkező Szonjának.
Odamentem hozzá és megvártam, míg lepakolja a cuccát. Majd húzott is ki a teremből az erkélyre. Majd rögtön rákérdezett arra, ami miatt ilyen kíváncsi:
-Nah beszéltél vele? És miről? – kérdezte rögtön, amint kiléptünk az erkélyre.
-Csak köszöntem neki, ebben nincs semmi érdekes… - mondtam neki az igazság felét.
-Nah és ezt higgyem el. Mért hajolt oda hozzád? Mondd el az igazságot, kérlek. Ebbe még nem halt bele senki és nyugi, ez alól te sem vagy kivétel… - vigyorodott el.
-Nem történt semmi említésre méltó. Csak megjegyeztem, hogy szokja meg, hogy köszönök neki, hisz egy jó ideig a padtársam lesz stb.
-Azt azért nem hiszed, hogy ezt beveszem, hisz ezt nem kell súgni. – anyám! De szeretem én, mikor kihallgatnak…
-Igazából csak reméltem. Mért még az sem szabad. Amúgy pedig… Csak annyi történt, hogy azt mondta, hogy úgy is eléri azt, hogy beléessek. Én meg az válaszoltam rá, hogy álmodozz csak öregem… ennyi, megfelel? – válaszoltam neki.
-Neked komolyan nem jön be? Öcsém! Minden lány arról álmodozik, hogy összejöhessen Nathannel…
-Még te is? – vigyorodtam el. – Ne hazudj! Mondd el az igazat, kérlek… - itt már nem bírtam ki. Előtört belőlem a röhögés.
-Na, de most komolyan tényleg nem tetszik neked? – kérdezte, pedig én előbb kérdeztem.
-Én kérdeztem előbb. – Vágtam olyan fejet, mintha meg lennék sértődve.
-Jó oké. Nekem igen. – mondta ezt olyan komolysággal, hogy elröhögtem magam. – Kösz… na és most te jössz.
-Nem tom… - itt elvigyorodtam, mert tudom, mit gondolt magában – Hát igen… xD Ezt pont nekem kéne tudnom… Na, jó elmondom az igazat! Az igazság az, hogy… Mi is volt a kérdés? – XD - Ezt meg kellett csinálnom, bocs. Na, jó, be kell vallanom, hogy… - egy kis hatásszünet, ezt imádom - … nem.
-Erre az egy szóra kellett várnom ennyit. Köcsög vagy.
-Amúgy élvezem azt, hogy szívathatom azzal, hogy utálom meg minden, de nem érzek iránta semmit. – Kár, hogy ez nem igaz. – Pfuj, nem beszélek inkább többet, mert végén nagyon nyálas leszek, és az nem akarok lenni.
-Na, jó. Gyere, menjünk be a terembe. – majd indultunk is be a terembe.
A lányok persze már ott voltak hisz mindjárt becsengetnek. Mikor beértünk, mind a ketten kérdőn néztek ránk, én meg mondtam is nekik, hogy majd Szonja elmeséli, ha van kedve hozzá. Így legalább nem kérdezősködnek, legalábbis nekem nem tesznek fel kérdéseket, Szonjának annál inkább. Gyorsan leültem a helyemre és szerencsére nem volt itt Mr. Úgy csókol, hogy másnap rosszul leszek tőle és a barátai (már ha vannak neki).
Első óránk töri volt. Szerintem nincs olyan ember az osztályban, aki nem szeretné ezt az órát. Főleg, mivel egész órán szinte fetrengünk a röhögéstől. Ma sem volt másképp. A többi óra nem telt különösen érdekesen. Majd végre mentünk ebédelni. Ma nem volt nagyon jó kaja, szóval nem ettem sokat belőle. Majd mentem is ki sétálni egy kicsit az esőben. Nah és kit láttak szemeim, aki felém tartott, nah ki volt az? Hát igen nagyon okos vagy… Nathan volt az… Már csak ő hiányzott.
-Mizujs? Mért vagy itt az esőben egyedül?– kérdezte, mikor sikerült elérni.
-Mért nem lenne szabad… Amúgy meg szeretem az esőt – válaszoltam, hogy ne kíváncsiskodjon többet.
-Én úgy tudtam, hogy nem… - motyogta, alig hallhatóan, itt kérdőn néztem rá, majd legyintett.
-Am… Lenne egy kérdésem… Mért csókoltál meg ott az osztályteremben az egész osztály előtt? – csúszott ki a számon a kérdés,
-Oh… - lepődött meg. – Hát… Mert bejössz nekem.
-De nem is ismersz. – mondtam neki.
-Dehogynem… - mondta majd megcsókolt, én meg visszacsókoltam és most az egyszer tényleg jólesett. Mikor abbahagytuk, megszólalt. – Nekem is lenne egy kérdésem…
-Hallgatlak! Mi lenne az?
-Mért hív mindenki Rickynek, ha az igazi neved Emília?
-Mert… Rám ragadt a régi sulimban és már amúgy sem hallgatok rá – mármint az Emilire – olyan nagyon.
-Régen bezzeg cukinak tartottad az Emilit meg a Milit. – mi van, most már tényleg semmit se értek… - Nah mind1.
-Jó vagy földrajzból?
-Végül is jó!
-Ami azt jeleni, hogy? – ezt a mondatot csak sikerül befejeznie. XD
-Általában 5-ös vagyok. – az nem is olyan rossz, sőt tényleg jó. – Mért?
-Nincs kedved nekem elmagyárazni valamikor, mert én most egy szót se értek ebből az anyagrészből?
-Randi? – kérdez vissza.
-Ha úgy vesszük… Nah akkor szombaton találkozunk nálam olyan 3-kor. Oké? – kérdeztem.
-Aha, szuper. Nah én megyek edzésre. Hello! – váltunk el egy gyors csókkal.
-Szia.
Majd indultam is megkeresni a lányokat elmesélni, mi történt, meg minden. Meg hát egy kicsit… teljesen eláztam, szóval… Persze elsőre megtaláltam őket, hisz általában a könyvtárba szoktunk lenni. Nem… nyugi nem vagyunk stréberek, csak van gép, meg jó ott dumálni. Általában Layla gépezik, és a többiek dumálnak hátul, de most nem így van. Most mindannyian dumáltak. Szóval tudnak valamit. Remélem, nem lestek ki miket, mert akkor öri-hari… Amúgy ez nem igaz. Nem lesz „öri-hari”, de nem hiszem, hogy ezt csinálták volna. Majd kiderül.
-Sziasztok! Miről dumáltok?
-Laylát elhívta Dennis randira.
-Úgy látszik a fiúm, jó hatással van fiúkra. Meg mellesleg nekem is lesz egy randim…
-Mi van?! – kérdezték mind a hárman egyszerre, majd Szonja folytatta – Ez nem lehet igaz. Láttunk téged Nathannel, de nem gondoltuk, hogy erről dumáltok, azt hittük, csak odament hozzád és te le fogod koptatni.
-Jah meg, reggel azt mondtad Szonjának, hogy nem tetszik, akkor most mi az igazság.
-Jó van, beismerem, hazudtam, de akkor is… Bocs. – mondtam végül. – De, ha most megsértődtök, akkor sose tudjátok, meg mi történt.
-Oké, nem sértődtünk meg, de most nyögd ki végre. – majd elmeséltem mindent.
-Ne már! Ő ennyi mindent tud rólad! De honnan? – kérdezte Janie, mintha én jobban tudnám…
-Ha tudnám nem mondtam volna el? Ez nem lehet igaz, ki kell szednem belőle.
-Úgy se tudod. Nem fog sikerülni, felesleges ennyit agyalnod, azon, hogy ki tud húzni belőle. – Hát igen… Szonja aztán tudja biztatni az embert. XD
-Mindjárt jövök… - majd felálltam és kimentem a könyvtárból.
Nem bírok ki egy napot nyalóka nélkül… Meg most még jól is jött. Nem kell a lányokkal beszélgetnem, mert nem mehetek be a könyvtárba nyalókával, szóval nem kell velük beszélgetnem… Yeah. Gyorsan megvettem, majd mentem ki gondolkodni az esőben.
Nah várjunk… Gondoljuk át ezt az egészet. Nem tudhatja mindezt. Régen tényleg utáltam az esőt és tényleg cukinak tartottam az Milit? Ha ez igaz is – mert én tényleg nem emlékszem az igazságra – akkor se tudhat ilyeneket rólam. Oh, gyerünk, gondolkozz. Nem lehet olyan nehéz. De… ez nem lehet… igaz. Ő lenne az.Dereng valaki, de nem biztos, hogy ő az. Még azt hiszem, óvodás koromból ismerem, de sohasem emlékeztem semmi másra óvodás koromból. Csak ennyi és nem tudom mi történt, de mikor el kezdtem suliba járni, azóta utálom az Emilit és az esőt, pedig imádom.
Nem tudom, mi történt velem, mikor óvodás voltam, hisz a többiek egy csomó mindenre emlékeznek én meg csak erre a srácra, akiről azt se tudom biztosra, hogy ki. Nem értem... Lehet, hogy az a srác, Nathan, de ez se száz százalékosan biztos. De akkor ezért volt mindig is ilyen ismerős. Most már tisztán emlékszem, ő az. Nem tudtam, soha elfelejteni kiskoromban. Totál bele voltam esve ebbe a srácba és ő úgy tett mintha, nem is léteznék…
De egyszer felém nézett és rám mosolygott… Azóta sem tudtam elfelejteni azt a pillanatot. Gáz nem… Egy óvodáskori emlékemről – egy egyszerű mosolyról – felismertem valakit. Nah mind1, ha ennyi gondolkozás után nem jutott semmi eszembe - sőt még a nyalókám is elfogyott – akkor nem fogok többre jutni, ez már egyszer biztos. Meg hát kezdtem egy kicsit nyálas lenni és ez gáz…
Mentem is vissza a könyvtárba, de már bezárt. Hihetetlen, hogy míg az ember gondolkodik, milyen gyorsan megy az idő. Főleg ha én gondolkodom… Mivel zárva volt a könyvtár, első gondolatom, hogy a diákban vannak. De ott se voltak, szóval a B terv lépett életbe. Felmentem az A/12 – be, mert ott szoktunk még lenni. Nagyon nem volt kedvem fellépcsőzni a harmadikra, de végül is felértem. Benyitottam és nah kiket látok ott? A lányokat és azt, akit most nagyon nem akarok látni, más néven James. Nem tetszik senkinek szerencsére…
-James! – végre rám figyelt. – Nem lenne kedved kimenni? Beszédem van a lányokkal. – De nem mozdult, a lányok meg kérdő szemmel néztek rám. – James kérlek! – végre kiment.
-Nah mi van? Hol voltál? – mondta Szonja, majd végig nézett rajtam és rájött, hogy hülyeséget kérdezett. – Nem voltál elég vizes már, most már teljesen eláztál. – anyáskodik.
-Hagyd már, nem vagy az anyja, meg engem jobban érdekel, mire jutott az idő alatt, míg kint volt az esőben. Nah mesélj! – szólal meg Layla. Nem gondoltam, hogy ilyen feltűnő, hogy ha esik, akkor jobban pörög az agyam és jobban is érzem magam.
-Egy pillanat, én még kérdeznék valamit. – szólaltam meg, mert nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem.
-Mondjad, hallgatunk. – mondta Janie.
-Már megint vele lógtok? Ne már! – mondtam és sikerült nyugodtan mondani.
-Nyugi már! – mintha nem lennék elég nyugodt… - Amúgy meg, ha egy perccel később jössz be, elmondta volna nekünk, hogy mit tud arról, hogy honnan ismer ennyire Nathan. – válaszolt Layla.
-Én már tudom és már azt is tudom, hogy ki az a srác az oviból – bólogattam, mikor megkérdezték, hogy „ő az?”. Láttam az őszinte döbbenetet az arcukon. – Egy mosolyt nem lehet elfelejteni és még mindig úgy mosolyog, mikor rám néz. – egy pillanat múlva… - Pfuj. El sem hiszem, hogy ezt mind én mondtam.
-Ez biztos? – kételkedett Janie.
-Tuti. – bólogattam. – Egy egyszerű óvodáskori emlék, vagyis inkább az egyetlen óvodáskori emlék.
-Ne már! Mindössze ennyi, egy egyszerű mosoly semmi más?
-Hát igen. Mindössze egy mosoly volt. Csak rám mosolygott és ennyi. Igazából csak – tényleg csak – ennyire emlékszem az óvodáról. Nah mindegy, hívjuk be Jameset és kérdezzük meg jól tudom-e. James gyere be. – majd bejött.
-Nah folytasd, azt, amit el kezdtél mondani, mikor bejött Ricky.
-Oh… Csak annyit mondott, hogy varázslat. Erről te mindent fogsz tudni… - mondta, majd ment is el.
-Varázslat?? Mi van??
-Nem tom… De mindenesetre ezt megjegyzem és megkérdem, majd tőle mit jelent. Na, jó az hiszem, én megyek. Sziasztok! – majd mentem is haza.
Hazafelé menet nem nagyon gondolkodtam ezen az egészen. Egy hülyeségnek tartottam valamiért. Otthon köszöntem Mattnek és ő szokás szerint a gép előtt ült. 4-re értem haza, szóval én is leültem a gép elé, közben müzlit ettem. Úgy fél nyolc körül meguntam a gépezést és felmentem fogat mosni és zuhanyozni. Majd átöltöztem és befeküdtem a jó meleg ágyamba. Még olvastam egy kicsit, mert nem bírtam elaludni. Mikor már nagyon elfáradtam, letettem a könyvet és elaludtam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
