6. fejezet

Rickyéknél

Szonja

-             Mi az? Mi történt közted és Nath között? – kérdeztem meg.

-             Semmi extra. Csak összevesztünk valami baromságon, persze 1 óra múlva már ki voltunk békülve.

-             Hát akkor, mért nem csókoltad meg, mikor meg akart?

-             Öcsém! Te is mindent észreveszel? – erre elmosolyodtam. – Jó, szóval…

-             De őszintén válaszolj, kérlek.

-             Oké. Szóval mondtad, hogy szakítottál azzal hülye Tylerrel és nem akartam… nah, szóval… érted.

-             Nem akartad, hogy eszembe jusson, mi? – bólintott. – Köszönöm, de nem kellett volna. – itt elkezdett bólogatni, mint aki nem hitt nekem. – Tényleg! Nem haltam volna bele.

-             Oké! De most már gyere be, megérkeztünk.

Kinyitotta az ajtót és beléptem az ismerős házba. Nem nagyon változott azóta, amióta láttam. Matt is ott ült, ahol szokott. A gép előtt. XD

-             Szia Matt! – köszönt neki Ricky.

-             Sziasztok - válaszolt Matt, mikor meglátott engem is.

-             Hello.

-             Szóval már megint itt alszik valaki. Mondd csak! Anya megengedte, hogy itt aludjon Szonja? – egy kicsit meglepődtem azon, hogy tudja, hogy ki vagyok.

-             Mért zavar?

-             Nem különösebben – válaszolta.

-             Amúgy meg tudd, hogy úgyis megengedné. Csak a te hülye perverz haverjaid nem jöhetnek fel. – mondta Ricky, majd kinyújtotta a nyelvét.

-             Kösz hugi.

-             Szívesen bátyó. Gyere menjünk.

-             Okés, szia Matt. – köszöntem el Ricky bátyjától, az meg visszahúzta a fejére a fejhallgatót. Mi meg indultunk is fel az emeletre.

A szobája nem változott sokat azóta, amióta láttam. Minden ugyanott volt, ahol régen. Csak a fala színe lett sárga a fehér helyett. Amúgy az egyéniségéhez hasonlít a szobája, ahogy a ruhái is, így sosem volt meglepő tőle egy plüss állat se. Szinte mindenféle volt belőle.

-             Még mindig? – mutattam a plüss állatok felé.

-             Nem bírok leszokni róluk. – ült le az ágyára és megfogta a kedvenc plüss maciját. Valahogy az az érzésem támadt, hogy mondani vagy kérdezni akart valamit, de még sem tette.

-             Nah mondj nyugodtan. – itt értetlenkedő képet vágott. – látom rajtad, hogy meg akartál kérdezni tőlem valamit. Mondjad! Hallgatlak!

-             Oké! Huh… - fújta ki magát. – Hogy is kezdjem… ? Csak annyit akartam, hogy elmeséled nekem részletesen, hogy, hogy kezdődött ez az egész?

-             Mármint a szakítás? – bólintott. Ez volt az a téma, amiről a legkevésbé akartam beszélni, de ha már rákérdezett, elmondom. – Azt tudod, hogy ma lett volna egy randink?

-             Aha, persze.

-             Szóval elmentem arra a randira és ott vártam vagy fél óráig. Mire ő rászánta magát arra, hogy felhívjon. Megmondta, hogy szeretne szakítani, mert bele van esve egy lányba. Én persze nem akartam, de ő végül dobott engem azért a csajért, akiről kiderült, hogy egy rib… innentől már te is tudod.

-             Oh, értem… - nem mondott többet.

-             Amúgy helyes a tesód. – jegyeztem, mire ő hozzám vágott egy párnát.

-             Bocs, rosszul emlékszem, hogy vagy egy órája azt mondtad, hogy te Tylert szereted?

-             Az egy órája volt… - vigyorogtam.

-             Szóval az egy órája volt. – mondta, mire kopogtak, na és ki nyitott be. Nah ki? Hát Matt.

-             Sziasztok! Bocs a zavarásért, de beszélnem kell veled! Négyszemközt! – kérte Rickyt.

-             Oké, felőlem. Ha nem baj? – fordult felém Ricky, én megráztam a fejem, mire ő kiment. Persze én nem bírtam ki, hogy ne hallgatózzak.

-             Mi az? – kérdezte Ricky a bátyjától idegesen.

-             Ugye tudod, hogy ő is?

-             Igen tudom, hogy ő is olyan, mint mi. – hát igen hisz én is ember vagyok. – hogy ő is varázstudó. Persze, hogy tudom. Már csak az a kérdés, hogy ő tudja-e? – hát most már tudom. Amúgy mi vagyok? Varázstudó? Az meg milyen?

-             Csak ennyit akartam. Na hello! Jó szórakozást!

-             Meg lesz! – gyorsan visszaültem a földre.

-             Nah végre, hogy visszajöttél. Már kezdtem magam halálra unni. – szólaltam meg, mikor belépett. Na jó nem bírom ki, kinyögöm. – Hallgatóztam.

-             Mit hallottál? – teljesen elsápadt.

-             Mindent. Végig hallottam. – nah most vagy soha meg kell kérdeznem. – Mi az, hogy varázstudó? Aki ilyet tud? – mondtam, majd csináltam egy tűz gömböt, végül eltüntettem.

-             Aha. – látszott rajta, hogy megkönnyebbül.

-             Te is tudsz ilyet? – érdeklődtem.

-             Aha. Meg ilyet is. – Majd egy másodperccel később ott volt a kezében egy zacskó csipsz. – Szereted a napsütést? – érdeklődött.

-             Aha, de most esik…

-             Emlékszel, mikor sírva jöttél hozzánk, mikor szakítottál azzal a bunkóval? – bólintottam. – Akkor éppen esett, de mikor megvigasztaltalak, és már boldog voltál, akkor már sütött a nap.

-             Én? – lepődtem meg.

-             Csak koncentrálj és menni fog. – mire én koncentráltam és kisütött a nap.

-             Wow… És tesód is? És Nathan? – bólogatott. – Szóval ebből lett az összeveszés?

-             Nem egészen… Igazság szerint… - egy pillanatra megakadt – emlékszel arra, hogy én sose emlékeztem arra, hogy mi volt óvodás koromban? – bólintottam. – Azért nem emlékeztem, mert le volt kódolva az agyam – erre már totálisan le voltam döbbenve. – azért, hogy mivel nem varázstudók közé mentem suliba és akkor még kicsi voltam, attól féltek, hogy elárulom a titkomat. Persze ez a Varázslat szó volt a „jelszó” és a randin kezdtem elgondolkodni rajta. Majd mikor megtudtam mindent teljesen kiborultam. Nathan elküldtem, de végül megbeszéltük a dolgot.

-             Anyám! Ez durva. – jegyeztem meg.

-             Nekem mondod! Te mikor jöttél rá? – kérdezte tőlem.

-             Egyszer elfogyott a melegvíz, de ezt már csak akkor vettem észre, mikor tele engedtem a kádat. Idegességemben rácsaptam a kád szélére, mire víz forrni kezdett. Mikor elengedtem a kádszélét ijedtemben, a víz abbahagyta a forrást. Egy kicsit megijedtem. A lányok is?

-             Mármint Layláék is varázstudóak-e? – újra csak bólintottam. – Aha, asszem. – kopogás. – Már megint mi van Matt.

-             Bocs, hogy élek, hugi. – szólalt meg Matt. – Amúgy meg anya hazajött és felküldött nektek egy kis kaját. - majd lerakta elénk a tálcát. – Am csak én vettem észre, hogy az előbb zuhogott, majd egy másodperccel később már sütött a nap?

-             Nem csak te. – vigyorogtam, mire neki leesett minden. Hát mondhatni nagyot koppant. – Neked milyen erőd van? – kérdeztem tőle.

-             Ez nem volt jó ötlet. – mondta nekem Ricky, de nem értettem mért.

-             Ilyen. – mondta Matt, majd lefröcskölt vízzel, mire teljesen elázott ruhám.

-             Szerintem se. – szólaltam meg végül. – Kösz Matt. Igazán hálás vagyok. Most már legalább nem kell lezuhanyoznom.

-             Szívesen Szonja, máskor is. Amúgy jobb lesz, ha megszárítod őt, hugi. Még a végén megfázik.

-             Oké! Meg lesz. De most már kimehetsz. Majd szólunk, ha szomjasak leszünk. – vigyorgott Ricky.

-             Álmodban hugi.

-             Azt nem hiszem bátyó. Na Hello! – köszönt el bátyjától, majd Matt ment is el.

-             Ti mindig veszekszetek? – kérdeztem Rickytől, amikor Matt már kiment.

-             Dehogyis veszekszünk. Mi imádjuk egymást. Ez csak olyan testvéri szócsata vagy nem is tudom, hogy nevezzem. – válaszolt.

-             Ezekben a szócsatákban vagy mikben ki szokott nyerni?

-             Általában én, de néha ő. Persze én nem emlékszek ilyen esetre, de ő igen. – nevettem. – Na várjál! Megszárítalak! Teljesen kiment a fejemből, te meg mindjárt megfagysz.

-             Nem kell, teljesen jól vagyok. – de ő nem hagyta magát. De végül is jól döntött, mert úgy, hogy nem voltak vizesek a ruhám már sokkal kényelmesebbek voltak. – köszi – köszöntem meg, mikor abbahagyta.

-             Nincs mit. De legközelebb te is meg tudod csinálni magadnak, csak egy kicsit koncentrálnod kell… Persze lehet, hogy neked egy kicsit nehezebb lesz, mint nekem, de reméljük, megbirkózol vele. – erre hozzá vágom a párnámat.

-             Kösz. Amúgy én hol fogok aludni?

-             Tesóm ágyában, úgyis bejön neked!

-             Dugulj el! Köcsög vagy!

-             Tudom. Ez már csak én vagyok. - kinyújtottam rá a nyelvem.

-             Most komolyan?

-             Szerintem az lesz, hogy hozzunk fel neked matracot, és azon alszol majd. Jó lesz?

-             Persze! Menyi lehet az idő? – majd megnéztem a mobilomon az időt. – Uramisten már fél tizenegy! Van valami házi holnapra? – érdeklődtem, mire ő megrázta a fejét. Remélem igaza van.

Gyorsan összeszedtük a cuccainkat.  Felhoztunk nekem a matracot. Vagyis volna. Mert inkább Matt cipelte fel, mint mi. Mikor felhozta, lerakta és neki dőlt a falnak. Azt akarta nézni, hogy szenvedünk. Ezt persze, mi is észrevettük. Ezt persze mind ketten észrevettük, majd egymásra néztünk és kacsintottunk. Párnákat teleportált a kezébe Ricky, az egyiket meg nekem adta. (Matt ebből a tervből semmit sem sejtett.) Majd a párnákkal el kezdtük ütögetni. Mire az erejét használta ellenünk és teljesen eláztunk, még az ágyak is. De sikeresen kitoltuk a szobából Mattet, majd bezártuk az ajtót.

Gyorsan megszárítottuk magunkat, meg a többi dolgot, ami még vizes lett. Vagyis csak Ricky, mert én csak próbálkoztam, nem sok sikerrel. Mikor már ott jártam, hogy sikerült meggyújtanom a ruhámat, abbahagytam a próbálkozást. Majd Ricky adott egy pizsamát, amit felvehettem és lefeküdtünk aludni, de én nem nagyon tudtam. Szóval egy beszélgetést kezdeményeztem.

-             Tényleg nem jöhetnek fel a tesód barátai? – kérdeztem tőle, mert azt hittem csak szívatni akarta a tesóját.

-             Tessék? – mondta, majd megismételtem a kérdést. – Hát… Dan, Jack és Chris feljöhet, de a többi nem.

-             Aha értem… - Chris? Honnan ismerős nekem ez a név? – Mért ismerős nekem ez a név? – kérdeztem rá.

-             Nem tudom… - itt kérdőn néztem rá, mire folytatta. – egyszer régen – tavaly – bejött nekem. Meg hát a telefonszáma is meg van.

-             Oh… - ez hosszú válasz volt… - De honnan van meg a száma? Tesódtól?

-             Valami olyasmi, de nem teljesen tőle. Mikor elfogyott a pénz a telefonjáról, néha az én mobilomról hívta fel a haverjait, és hogy ne kelljen megjegyeznie, elmentette. De most már aludjunk. Jó éjt!

-             Oké! Jó éjt.