Elmúlt két és fél hónapban – mert már november utolsó hete van – semmi sem történt igazán. Szonja sem jött össze Mattel. Hát igen… Nem rég – két hónapja – mi is meg tudtunk dolgokat. Hasonlókat, mint ez. Jah és mostanában nem Tylerrel halljuk Szonját áradozni, hanem Mattről, nálunk, már csak Rickyt idegesíti ez jobban. Hisz Matt a tesója. De most már eleget mondtam már Szonjáról.
Dennis és Layla még mindig együtt vannak, bár már kétszer összevesztek. Ez a második még most is tart, akkor kezdődött, mikor Layla meglátta, hogy valaki megpuszilta barátja arcát. Ez a múlt héten volt. Dennis azt mondja, hogy a csaj az unokatestvére, Layla pedig se hogy se akarja el hinni mind ezt. De nem hiszem el, hogy nem bír behozni egy családi fotót, amin rajta van. Ezért még a mosolyszünet végének az időpontja nincs meg…
Én nem jöttem össze senkivel még. Azóta sem. Bár már nem tetszik nekem Jake. Kiderült róla, hogy egy bunkó állat, meg hát egy sarki …-val jár az évfolyamból. Nathanék még mindig járnak, de szerencsére Ricky nem – vagyis csak egy keveset - áradozik róla.
Ma suli van. Ma húzzuk ki azt, hogy kinek adjuk az ajándékot Mikulásra. Már mindenki nagyon várja. Az órák is nagyon unalmasak voltak az osztályfőnökiig. Mert ekkor volt a nevek kihúzása. Órán mindenki ráírta a nevét egy papírlapra és az egyik osztálytársunktól csórt sapkába tettük. Majd jöhet a húzás, amint nekem még egy ideig várnom kell, mert a túloldalon lévő padsornál kezdte. Nah végre ideért… Húztam… Dennis… Legalább Layla tud, majd adni tippeket.
Majd mikor mindenki húzott, kijelentették, hogy ők úgy se fogják elmondani senkinek, hogy kit húztak. Ekkor mi Szonjával összekacsintottunk, hogy kezdődhet a tervünk. Az volt a tervünk, hogy még Mikulás előtt összegyűjtjük azt, hogy ki kit húzott. Pár emberből nem volt nagyon nehéz kihúzni, de voltak olyanok, akik nem szándékozták elárulni ezt. Persze ebéd utánra már az osztály feléről tudtok, hogy kit húzott. Ez pedig jó, ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy senki nem fogja elmondani senkinek. Persze volt egy pár ember, aki vállalta azt, hogy nyaggatjuk, mint hogy kinyögjön egy nevet. Így volt ez Laylával és Rickyvel is.
-Na mondjátok már el. – könyörögtünk Szonjával a könyvtárban Rickyéknek. – Mért nem bírtok kinyögni egy-egy nevet? – folytattam én.
-Őszintén? – kérdezte Ricky, mire Szonjával szinte egyszerre bólintottunk. – Mert élvezzük, hogy könyörögtök. Legalábbis én nagyon is élvezem. Azt nem tudom, Layla hogy van vele. – nézett a drágalátos barátném Laylára.
-Én is ugyanígy vagyok vele, ahogy te. – mondta ezt Rickynek. – Bár az is közre játszik a dologban, hogy én akkor se mondanám el, hogy ha nem élvezném.
-Na jó! Nem könyörgünk többet! Én legalábbis feladom. Janie? – erre bólintottam, de azért ez nem volt olyan biztos. – Amúgy még mindig mosolyszünet van közted és Dennis között? – fordult Laylához és terelte el a témát Szonja.
-Igen.
-És mért nem bírsz kibékülni már vele végre? – kérdezett rá most Ricky, akit, most nem zavart a témaváltás.
-Mert… Egy hülye bunkó, aki hagyja, hogy egy csaj csak úgy csókolgassa. – válaszolt Layla egy fokkal hangosabban, mint kellett volna.
-Nem igaz… Hogyha tényleg szereted, akkor mért nem vagy képes arra, hogy elhidd neki azt, amit mond és megbocsáss neki? – kelt ki magából Ricky és vonta kérdőre barátnőjét, ugyanolyan hangnemben, mint ahogy ő válaszolt neki. Erre már a könyvtáros is megjelent:
-Lányok ez egy könyvtár! – nézett ránk mogorva szemmel. – Ha legközelebb szólnom kell, kimentek vagy az ellenőrzőt kérem. Megértettük egymást?
-Igen tanárnő, de nem is kell megvárnia, míg legközelebb szól. Én kimentem. – ezzel Ricky már száguldott is ki dühösen.
Ezek után a tanár el is ment folytatni a dolgát. Mi meg Laylát ott hagyva mentünk Ricky után, de Layla is jött pár másodperccel utánunk. Ajánlottam is volna neki, hogy jöjjön. Ezt meg kell beszélniük mindkettőjüknek. Nem tudom, hogy min húzta fel magát ennyire Ricky, de ha ennyire kiakadt annak biztos nyomós oka van. Bár kitudja. Majd megtudjuk végül is. Így rohantunk ki az udvarra hárman.
-Most meg mi bajod? – kiáltotta Ricky után Layla, mikor meglátta a lányt.
-Semmi… Csak hihetetlenül az agyamra mész. – válaszolta dühösen az imént megkérdezett lány. – Kiakasztó, ahogy viselkedsz. Nem lehet igaz az, hogy olyan nehéz elhinni azt, amit mond. Főleg annak, akit szeretsz. Mondd csak mi abban a nehéz?
-Ricky! Nem te láttad, hogy mi történt, hanem én. – mondta, de még akkor is kiabálva, mikor már ott állt előtte.
-Jó, jó elhiszem. – halkította le a hangját Ricky, hogy ne hallja az egész suli a veszekedésüket. – De akkor csak egy kérdésemre válaszolj. Mért nem vagy képes megbocsátani neki? – ezt már nagyon nyugodtan mondta. Kész csoda, hogy ez a csaj ilyen gyorsan lenyugszik.
-Mintha Dennist hallanám. Istenem! Mondd csak! Ő mondta, hogy beszélj velem. Hátha úgy hamarabb megbocsátok neki, mi? – Rickyvel ellentétben Layla még mindig ideges.
-Nem. Dennis nem kért meg semmire. Én akartam veled beszélni, mert… Mert hát tudom, hogy szereted és elég lehangolt vagy mostanában. Nah mind1. Csak egy kérdést tettem fel. Erre nem lehet olyan nehéz válaszolni. – ekkor megjelent Dennis, de ő intett, hogy ne szóljon Laylának, így folytatta. – Szóval mért nem vagy képes megbocsátani neki? – kérdezte ismét.
-Mert nem tudok hinni neki vagy… nem tudok bízni benne. – vallotta be. – Ő volt az osztály Casanovája, mielőtt még összejöttünk, persze még most is egy kicsit. – fintorodott el. – Meg hát… Nem tudom az egész olyan képtelenségnek tűnt… Aztán belegondoltam és…
-Mért nem beszélsz vele? – kérdeztem most már én.
-A telefonját már nem hiszem, hogy felvenné, amiatt, ahogy mostanában bántam vele. Szerintem már a suliban sincs, szóval… Meg hát az se biztos, hogy szóba áll még velem. – szomorodott el.
-Nézz csak hátra és akkor mondd, hogy nem biztos, hogy szóba áll veled. – ezt már Szonja mondta.
-Mióta vagy itt? – ezt a kérdést már Dennis felé intézte. – Mégis mit hallottál? – kérdezte a földet bámulva. Ekkor azt láttuk jónak, hogy távozzunk. Hadd beszéljék meg ezt négyszemközt. De a srác válaszát még hallottuk:
-Pont eleget. – vallotta be a srác. – Beszélnünk kell! – emelte fel Layla állát, hogy a szemével ne a földet nézze, hanem kénytelen legyen belenézni a fiú szemébe. Ekkor Layla döbbenten vette észre, hogy a fiú nagyon is komolyan beszél.
Mindannyian úgy döntöttünk, hogy leülünk az olvasósarokba és várunk. Meg hát persze Szonjáék mindenféleképpen olyan helyre akartak menni, ahol láthatják őket. Nagyon édesek így együtt… Hát igen erre a következtetése jutottam. Nem nagyon beszélgettünk, igazából csak tűnődtünk, miről beszélgethetnek. Mert szerencsére nem kiabáltak egymással, ami az utóbbi időben előfordult egy párszor. Dumáltak vagy öt percet, mire arra lettünk figyelmesek, hogy csókolóznak. Ebből rögtön kiderült, hogy kibékültek.
Végül el kellett köszönniük egymástól, mert Dennisnek valami sürgős dolga volt. A lányok is egy hamar elbúcsúztak tőlünk. Mi azt találtuk ki, hogy lemegyünk a tóhoz, megnézni milyen ilyenkor télen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
