-Egy jó játék. – hangsúlyozta a jót, mikor észrevette, hogy én már lassan dühöngök. Nem a türelmemről vagyok híres. Úgy látszik ez szórakoztatta, engem persze kevésbé.
-Na gyertek! Kapjuk össze Mattet és utána elmondom. Emili úgy se tud többet mondani ezeken kivűl. Hé! – simogatta a fejét, mert Ricky fejen vágta és ijesztő, a napos időben villámokat szóró pillantást vetett rá.
-Na akkor induljunk! – csapta össze a kezét Szonja és abban a minutumban fel is pattant.
-Mi van Júlia? Minden lehetőséget kihasználsz csak, hogy Rómeó közelébe lehess, igaz? – szemtelenkedtem egy kicsit.
-Anyád! – sziszegte a fogai közt.
-Ha befejeztétek ezt az igen különleges eszmecsrét, talán indulhatnánk! Még sötétedés előtt oda akarunk érni. – szólt közbe Nath.
-Reggel van, ha nem tűnt fel. – csattantam fel.
-Pont azért mondta. – paskolta meg a hátam Janie, jelezvén, hogy nagy baromságot mondtam most. Erre olyan szikrázó szemmel néztem Nathre, hogy az már félelmetes.
-Most, hogy kihasználtad ezt a hú de félelmetes pillantást, indulhatunk is. – szólalt meg Ricky.
-Egyet mondok és nem többet. Ez volt az első értelmes mondatod ma. Grat. – vigyorogtam
-Hanyas is vagy matekból? – kérdezte Janie.
-Amiatt a hülye tanár miatt 4-es, de amúgy ötös szoktam lenni. Mért?
-Csak mert ez egyáltalán nem volt egy. – erre válaszul hátba vágtam.
-Erre gyertek! – fordult be valahova Ricky, mert ahhoz is díszkiséret kell, hogy elmenjen a bátyjáért.
A látvány nem volt valami kellemes. Matt egy csajjal éppen nyálcserét - csak mert ebben tényleg nem volt semmi romantika, inkább gusztustalan volt - folytatott, nekünk pedig pont erre a …-ra kellett megérkeznünk. Mellesleg nem is vették észre, hogy közönség nézi, mit csinálnak. Több féle reakcióvál ismerkedtünk meg ez alatt.
Szonjánál előbukkant a féltékenység és ő is undorodva figyelte jövendőbeli pasiját. Nath feltünően stírölte a kissé röviden és szűken öltözött csajt, akivel mellesleg a haverja smárolt.De most mit lehet itt tenni? Attól, hogy barátnője van, még pasiból van.
Janie egyszerűen csak le volt döbbenve. Ricky arcát nem láttam, mert háttal volt nekem, de a karja a csipőjén volt. Jelezvén, hogy ő is ott van és most nem egy vicces hangulatban van, gondolom. De az is lehet, hogy csak a minden napi látványt nézte.
-Valaki, de nagyon elmerült egy csaj szájában. – mormogta Janie mellettem. Jé, észre se vettem, hogy került ide.
-Menjetek szobára! – ajánlotta fel igen igazságosan Nath.
-De előtte, azért játszunk. – sértődött be Szonja, bár nem értem mi baja. Nem a pasija, szal nem kell semmiért így viselkednie.
-Matt, ha lennél szíves kiszállni annak a csajnak a szájából én megköszönném. – úgy tűnik, amint meghallotta Ricky hangját rögtön tudta mi az ábra. – Még a végén megrontasz.
-Téged. Már nehéz lenne. – mosolyodott el csibészesen Nath. Ezek között meg mi folyik? Erre már rég fejen vágta volna Nathant Ricky, de most csak elpirult.
-Na gyerünk Rómeó! Megyünk szkvabozni vagy mi a fenét játszani. – szólalok meg, mire Szonja alig láthatóan, de ugyanolyan erősen belém csípet.
-Szuper! – reakcióm: döbbenet. Rosszabb, mint a húga. Na jó azért az nem. – Na szia bébi! – vette elő a lehengerlő mosolyát. Szonját is már épp hogy én tartottam, mert ő is olvadásnak indult, elég feltünően. – Majd később találkozunk. – adott egy csókot a csajának és csatlakozott a csapatunkhoz.
-Hogy hívják a csajt? – érdeklődött cseppet sem takarva féltékenységét és undorát Szonja.
-Tudnom kéne. Ma szedtem fel, úgy öt perce. Én csak bébinek hívom. Megfelelt válaszul a kérdésedre? – vette elő a sexis mosolyát, amittől Szonja rögtön ellágyult, mint az anyuka gyermeke nevetésétől. Ez olyan szép hasonlat volt.
-Bunkó földműves. – mormogta Ricky a bátyjának.
-Földműves?! – hökkent meg Janie. – Nem paraszt?
-Ez egy régi… hmm… hagyomány nálunk. – válaszolta Matt.
-Annyi a lényege – folytatta Ricky - , hogy a szüleink megpróbáltak leszoktatni minketa csúnya beszédről…
-Kevés sikerrel. – vágott közbe Nath, amit egy fejbe kólintás kisért.
-De a bunkóról semmiképp nem szoktunk, le így a parasztról áttértünk a földművesre, ezzel hergelve szüleinket. – mosolygott Ricky.
-Aha, értem. – bólogatott bőszen Janie.
-Na és valaki elmagyarázza nekünk a szabályokat? – kérdezet újra Szonja másra terelve a szót.
-Tudjátok milyen a foci, baseball és a kosárlabda? – mi bólintottunk válaszul Nath magyarázására. – Na ezt képzeljétek összemixelve. – na itt belezavaradtunk.
-Egyszerűben? – logikus kérdés tőlem jött.
-Van 6 játékos egy védő alias kapus, két ütő alias baseballban az ütő és három dobó, így kapcsolódik a kosárlabdázáshoz. És két labda van: egy ún. pattogi, amelyik össze-vissza pattog és az ütőnek kell a csapattársaitől ellütni, az ellenfelekre irányítani vagy a kapuba találni vele. A másik labda az hasonlít egy nagy kosárlabdához és úgy ahogy egy kosárban, olyan karikákba kell dobni azt. A karikák a kaput szolgálják. Elég érthető volt? – érdeklődött felfogási képességünkről Matt.
-Ez így baromság. – mutatott rá Szonja.
-Talán, de ha jobban belegondolsz csak is idióták játszák. – vigyorodott el Ricky. – Na meg ez egy koncentráció-fejlesztő játék, mert ehhez lebegni is tudni kell a játék közben. És ehhez nagyon kell koncentrálni.
-Szóval ha jól értelmezzem azt, amit mondtok, akkor az ütőnek vagy mi a csodának a legnehezebb? – kérdeztem…
-Igen. És pont ezért leszel te és én az ütő. – nyomott a kezembe Matt egy ütőt, amitől tényleges én leszek az ütő…
Észre se vettem, hogy megérkeztünk! Ez egy hatalmas nagy stadionnak nézett ki. Nagyon durva. És hihetetlen magas. Na meg az a srác… Hé ezek játszanak itt. Éppen nyitottam volna a számat, mikor Ricky elnémított.
-Ne vitatkoz vele! Ehhez elég jó szeme van…
-Mármint a parancsolgatáshoz? – kérdezte viccből Janie. Mindenki nevetett és ezt még az érintett is megmosolyogta.
-Igen. – válaszolt Matt
-Mért kell a lebegés, ha senki nem használja? – ez meg milyen kérdés volt Szonjától.
-Hát igazából, csak az arra kijelölt helyen lehet lebegni, vagy repülni.
-De mi nem is tudunk lebegni?! – akadékoskodtam.
-Igen, ezért lesz ehhez egy különleges állat is. – hozott oda nekünk egy pegazust Nath. Várjunk csak! Pegazus?!
-Mint a mesében? – mosolyodott el Janie, miközben megsimogatta a jószágot.
-Na de azok a barmok ott, mért nem állaton gyakorolnak? – mutattam az égen paszolgató és nevető embereket.
-Mert azok a barmok egy meccsre gyakorolnak. – jelent meg az az Adonisz, akitől meg én indulok olvadásnak. Ahogy beletúr abba szőke hajába… Gyorsan megráztam a fejem, hogy eltünjön ez a folyton lejátszodó kép. – Jake King, szkvab cs.k. és edző. – nyújtotta a kezét.
-Layla. – mondtam nemes egyszerűséggel, nem viszonozva a kéz fogást, mire egy elfojtott vigyor – amit nekem is meg kellett csinálnom – kiséretében leeresztette a kezét.
-Szia King! – ölelte meg Ricky rég látott barátját, mire Nathnek ökölbe szorult a keze. Hiába nincs mit tenni, barátnője van és pasiból van… - Hogy én mennyire örültem, mikor még nem találkoztunk. – vágta hátba szegény srácot.
-Nahát Emili! Én is örülök,hogy találkoztunk. Sziasztok, srácok! Na, Nath öregem! Melyik bombázóra vetetted ki mostanában a hálódat? – kérdezte egy hatalmas vigyor kiséretében.
-Arra, amelyiket az előbb tapiztál le. – húzta magához Rickyt. Huh! szóval emiatt! Akkor nem szóltam.
-Bocs, haver! Nem tudtam. Na és titeket, hogy hívnak?
-Szonja.
-Janie. – mosolyodott el.
-Játszani jöttetek? – kiáltotta ide az egyik fiú. Mi csak bólintottunk. – Király egy meccs! Addig se szadizik velünk az edző! – csapta össze a kezét csapattársával.
-Amatőrök profik ellen?
-Szerintem meg tudunk birkózni vele! – csapott a kezembe Janie.
-Főleg, mert ha jól látom hiányzik az egyik ütőtök. – szólal meg Nath is.
-Meg hát a tehetségekkel szemben… - rázta a fejét hitetlenül Ricky és adott egy csókot a fiújának.
-Készüljetek fel arra, hogy veszteni fogtok. – mondta egyszerre Matt és Szonja, amire mind kettejüknek röhögniük kellett.
-Azt majd meglátjuk. – szállt fel, beállítani a csapatot.
-Csak ne hogy elszállj magadtól! – kiabálta fel Matt. – Na szóval… - fordult felénk. – Janie állj be kapusnak… - ellnekezni kezdett volna, de Matt folytatta. – … láttam miket csinálsz ott a fociban, szóval le ne tagadd. A többiek meg tudják. Na hajrá!
Felpattantunk a pegazusunkra – huh de fura ezt mondani – és tettünk egy próba kört, azért, hogy tudjuk elég jól vezetni a jószágokat. Elég jól sikerült! Legalábbis nekem… Júlia leesett és ki más, mint a hős lovagja kapta el. Bár kételkedem abban, hogy nem direkt esett-e le! Mert kinézném belőle!
Persze Nath és Ricky csak mutatta nekünk mit csináljunk, Janie meg elég jól bánik az állatokkal, sőt a lovakkal, hogy értse a dolgát. Én meg különleges képességemmel beszélni is tudtam hozzá. Amit nagyban ki is használtam…
Megbeszéltem a pegazussal, hogy legyen olyan kedves és ne lökjön le magáról és vigyen a pattogi közelébe… Én nekem így már csak a labdára kellett figyelnem. Szerencsére! Ez így is elég megerőltető lesz, mivel még SOHA NEM BASEBALLOZTAM!!! Persze azért elvárják tőlem, hogy jó legyek! Jó, mi?
Miután befejeztük ügyetlenkedésünket el is kezdtük a játékot. Kirángatta a két kapus a labdákat tároló ládát. (Hogy ilyenkor milyen mázlis Janie…) Majd szabadjára engedték azokat. Legalábbis a pattogit igen, amely nagy lendülettel száguldott a képemnek.
Megpróbáltam elütni, ami sikerült is, de több kárt okozott, mint hasznot, mivel Rickyt találtam fejbe. Hatalmas káromkodások közepette zuhant lefelé, majd egy idő után megállt és visszalebegett a helyére! Anyám ezt meg kell tanulni!
Egy kis idő múltával2:0-ra álltunk a profi csapat javára, bár az a kettő a pattogi belövésével sikerült nekik. De – ahogy Ricky is mondta – tényleg jó szeme van ehhez Mattnek, mivel Janie nagyon király.
Juj ez egy pattogi! Na gyerünk most sikerülni fog! Célozz és lő! A szememet azért becsuktam és alig pár másodpercig ott is tartottam, de egy ujjongásra kinyitottam. Most vagy bement, vagy leütöttem valakit – mindegy kit csak, ne azt a helyes srácot! Bár le akartam ütni azt a nagy darab fickót, kapuba lőttem, de végülis így is jó!
Mai nap a mi szerencse napunk volt, mivel fél órát beszéltünk meg játék időnek és a végén 5:3-ra győztünk. Bár ehhez tényleg szerencse kellett, de azért jó néha menőzni a tehetségünkkel.
Mikor már lent voltam kerestem valamit inni, mikor megláttam valakit közeledni felém. Juj ez a helyes srác! Azok a vadító zöld szemek szinte megbabonáznak! És olyan sexis, kidolgozott teste van… Újra meg kellett ráznom a fejem, hogy visszatérjek a földre…
-Föld hívja Laylát! Szőke herceg közeleg! – na meg ezért is… Miután értesített arról Janie, amit már tudtam, elment Szonjáékhoz dumálni.
-Oh, szia! – köszöntem és utána halkan felsziszentem, amint észrevettem a felrepedt szemöldökét. – Remélem nem olyan fájdalmas, mint amilyennek látszik! – na igen! Egy óvatlan pillanatomban sikerült őt is leütnöm az ütőmmel, persze a pegazus kinevetett.
-Nem vészes, még élek! – mosolygott. – De örülnék valaminek kárpótlásul! – mosolyodott el csibészesen.
-Mégis mire gondolsz? – a szívem vadul vert, csoda, hogy nem hallotta.
-Pl. egy randi? – húzta félmosolyra a száját. Egy kis hangocska azt, mondta a fejembe, hogy ne.
-Oké! – na egy másik pedig ezt mondatta velem. Nincs mit tenni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
